Ferenc pápa üzenete a betegek XXII. világnapjára
A
Szentatya a lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én hagyományosan üzenetet
intéz a betegekhez. Ferenc pápának a betegek 22. világnapja alkalmából, Hit
és szeretet: „Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért” (1 Jn
3,16) témában megfogalmazott gondolatait az alábbiakban közöljük.
Kedves
Testvéreim!
1. A
betegek 22. világnapja alkalmából − melynek témája: Hit és szeretet:
„Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1 Jn 3,16) −
különösen a betegekhez fordulok és mindazokhoz, akik ápolják, gondozzák őket.
Az Egyház a szenvedő Krisztus különleges jelenlétét ismeri fel bennetek, kedves
betegek. Azaz: a szenvedésünk mellett – sőt azon belül – ott van Jézus
szenvedése, aki velünk hordozza terhünket, és kinyilatkoztatja annak értelmét.
Amikor Isten Fia vállalta, hogy keresztre feszítsék, lerombolta a szenvedés
magányát, és megvilágította sötétségét. Ily módon Isten irántunk való szeretetének
misztériuma előtt állunk, amely reménnyel és bátorsággal tölt el minket:
reménnyel, mert Isten szeretet-tervében a fájdalom éjjele is megnyílik a
húsvéti fényre; bátorsággal, hogy minden viszontagsággal az ő társaságában,
vele egyesülve nézzünk szembe.
2.
Isten emberré lett Fia nem vette el az ember életéből a betegséget és a
szenvedést, hanem magára véve, átformálta és új távlatot adott neki. Új
távlatot, mert már nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem az új, teljességben
való életé. Átformálta, és így a Krisztussal való egységben a betegség és a
szenvedés negatívumai pozitívvá válhatnak. Jézus az út, és az ő Lelkével
követhetjük őt. Ahogy az Atya a Fiát szeretetből adta oda, és a Fiú önmagát
ugyanazzal a szeretettel adta oda, mi is szerethetjük embertársainkat úgy,
ahogy Isten szeretett bennünket, odaadva életünket testvéreinkért. Ezáltal a jó
Istenben való hit jósággá válik, a megfeszített Krisztusba vetett hit erővé
válik ahhoz, hogy a legvégsőkig tudjunk szeretni, még az ellenségeinket is. A Krisztusban
való hit hitelességét önmagunk odaadása, a felebarát iránti szeretet
bizonyítja, különösen azok felé, akik nem érdemlik meg, akik szenvednek, és
akik kirekesztettek.
3. A
keresztségünkből és bérmálásunkból fakadóan arra vagyunk hivatva, hogy olyanok
legyünk, mint Krisztus, minden szenvedő irgalmas szamaritánusa. „A szeretetet
arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk
életünket adni testvéreinkért” (1Jn 3,16). Amikor gyengéden odafordulunk
azokhoz, akiknek gondoskodásra van szükségük, akkor a reményt és Isten mosolyát
visszük a világ ellentétei közé. Amikor a mások iránti nagylelkű odaadás
alakítja cselekedeteinket, akkor teret adunk Krisztus Szívének, amely átmelegít
bennünket. Ezáltal elősegítjük Isten országának eljövetelét.
4.
Ahhoz, hogy növekedjünk a gyengédségben és a tapintatos, a másikat tiszteletben
tartó szeretetben, egy keresztény példakép áll előttünk, akire bizonyossággal
tekinthetünk. Ő Jézus Anyja, és a mi Anyánk, aki odafigyel Isten hangjára és
gyermekeinek szükségleteire, nehézségeire. Mária a benne megtestesülő isteni
irgalmasságtól ösztönözve elfelejti önmagát és Galileából Júdeába siet, hogy
találkozzon unokanővérével, Erzsébettel, és segítsen neki. A kánai menyegzőn
közbenjár Fiánál, amikor látja, hogy elfogy az ünnepi bor. Élete zarándoklata
során szívében hordja az öreg Simeon szavait, amelyek előre hírül adják neki,
hogy majd tőr járja át lelkét; és lelki erősséggel marad Jézus keresztjének lábánál.
Ő tudja, hogyan lehet végigjárni ezt az utat, ezért ő az Anyja minden betegnek
és szenvedőnek. Bizalommal, gyermeki tisztelettel és azzal a bizonyossággal
fordulhatunk hozzá, hogy ő segít nekünk, támogat minket, és nem hagy el
bennünket. Ő a Feltámadt Megfeszített Anyja: keresztjeink mellett marad, és
kísér minket utunkon a feltámadás és a teljes élet felé.
5.
Szent János, a tanítvány, aki Máriával állt a kereszt lábánál, visszavezet
minket a hit és a szeretet forrásához, Isten szívéhez, aki „szeretet” (1Jn
4,8.16), és emlékeztet, hogy nem szerethetjük Istent, ha nem szeretjük a
testvéreket. Aki Máriával a kereszt alatt áll, az megtanul úgy szeretni, mint
Jézus. A kereszt „Isten irántunk való hűséges szeretetének bizonyossága. Olyan
nagy ez a szeretet, hogy belép bűnünkbe és megbocsájtja azt; belép
szenvedésünkbe és erőt ad, hogy hordozni tudjuk; belép a halálba is, hogy
legyőzze és üdvözítsen minket… Krisztus keresztje arra is hív, hogy hagyjuk
magunkat megragadni ettől a szeretettől, arra tanít, hogy mindig irgalommal és
szeretettel tekintsünk a másikra, különösen arra, aki szenved, akinek
segítségre van szüksége.” (keresztút a fiatalokkal, Rio de Janeiro, 2013.
július 26.).
A
betegek 22. világnapját Szűz Mária közbenjárására bízom: segítse a betegeket,
hogy szenvedésüket közösségben éljék meg Jézus Krisztussal, és támogassa
azokat, akik gondoskodnak róluk. Szívből adom apostoli áldásomat mindenkire,
betegekre, egészségügyi dolgozókra és önkéntesekre.
Vatikán,
2013. december 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése