Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról
szóló magyarázatából
A Szentlélek kiárad minden emberre
Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert. Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre (Jo 3,1) Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez (Gal 4, 4), megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt (Jn 1, 32) Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet (Zsolt 2, 7); jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva. Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá. Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.
A Szentlélek kiárad minden emberre
Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert. Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre (Jo 3,1) Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez (Gal 4, 4), megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt (Jn 1, 32) Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet (Zsolt 2, 7); jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva. Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá. Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése