Evangelii Gaudium – az
evangélium öröme!
2014.01.11. szombat Vízkereszt utáni idő
Az ima hatékonysága: „Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.” (1Jn 5,14-15)
Ez a mai szentlecke első üzenete, amelyet boldogításunkra nekünk ajándékoz. Ha Sámuel édesanyjának, Hannának történetét kezdjük olvasni, megtudjuk, hogy ez az asszony első és nagyon kedvelt felesége volt Elkána nevű zsidó férfinak, mindketten mélyen hívő emberek, házasságkötésük előtt is, utána is elzarándokoltak Silóba, ahol akkor az Úr szent sátora állt. Imádkoztak, főként azért, hogy adjon Isten a fiatal házasoknak fiú-gyermeket. Mivel évekig nem kapták meg az Úrtól, és a zsidók nagyon szeretik a gyermekeket, nem voltak boldogok. Elkána ezért elvett egy másik lányt is feleségül, aki három évenként fiúkat és lányokat szült férjének. Peninna kezdte lenézni Annát. sőt amikor Silóban bemutatták áldozatukat, és a soros pap a család tagjainak bőven adott részt az áldozatnak hozott fiatal marhából, Elkána Peninnának és szép számú gyermekeinek sok falat húst osztott, a kedvenc asszonynak pedig csupán egy darabot. Hanna egy alkalommal csak sírt, és nem evett az áldozati lakomából. Odament a szentsátor elé, sírva mondta csendes imáját. Az idős főpap, Éli, a hosszúra nyúlt csendes imát kemény szóval illette: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni! De Hanna ezt válaszolta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig! Éli így felelt rá: Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél. Erre azt mondta:Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben. Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt” (1Sám 1,14-18) Egy év múlva megszületett a kért kisfiú. Anyja Sámuelnek nevezte el, ami annyit jelent: Isten meghallgatott. Három éves koráig szoptatta, aztán elvitte Silóba a szentsátorhoz, és ott hagyta őt örökre Isten szolgálatára. Sámuel hosszú időn keresztül ő irányította a zsidó nép életét. Öreg korában ő kente föl királlyá Sault, majd annak kegyvesztettsége után Dávidot. Édesanyja hálaéneke pedig sok gondolatot ébresztett Szűz Mária hálaénekében, amellyel megköszönte, hogy Jézus Krisztus Édesanyja lehetett. (Lk 1,46-55) A szentleckéből kiragyogó öröm: Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal, egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. 17Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal. (1Jn 5,16-17) Szent Pál jó tanácsa segít megérteni ezt a nehezen felfogható különbségtételt: Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. (halálosan, végleges döntéssel) A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret az ördögnek”.(Ef 4,26-27) Ha dühös, haragos vagy, könnyen mondasz vagy teszel olyat, ami önmagában lehet halálos vétek. A düh, az indulat, amely a szeretetnek súlyos megsértése, halálos bűn önmagában, vagy azzá lesz, ha teljes józan tudattal, poklot is vállaló akarattal történik. A felindulás azonban rendszerint elhomályosítja az elmét, bénítja az akaratot, amit ilyenkor tesz vagy mond valaki, enyhíti a bűn nagyságát. Így szól a halálos bűn biztos fogalma: „Súlyosan az vétkezik, aki teljes tudattal, megfontolt akarattal mond vagy tesz valamit, ami önmagában nagy Isten sértés. (Délután kitör egy nagy vita. Elfajul, elvadul a téma. Szóban vagy tettben súlyosnak minősíthető, ha valaki ilyenkor megfontoltan tud cselekedni. A felindultság menti az illetőt. Estére megnyugszanak, bocsánatot kérnek,nem válik halálossá a bűn.)
2014.01.11. szombat Vízkereszt utáni idő
Az ima hatékonysága: „Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.” (1Jn 5,14-15)
Ez a mai szentlecke első üzenete, amelyet boldogításunkra nekünk ajándékoz. Ha Sámuel édesanyjának, Hannának történetét kezdjük olvasni, megtudjuk, hogy ez az asszony első és nagyon kedvelt felesége volt Elkána nevű zsidó férfinak, mindketten mélyen hívő emberek, házasságkötésük előtt is, utána is elzarándokoltak Silóba, ahol akkor az Úr szent sátora állt. Imádkoztak, főként azért, hogy adjon Isten a fiatal házasoknak fiú-gyermeket. Mivel évekig nem kapták meg az Úrtól, és a zsidók nagyon szeretik a gyermekeket, nem voltak boldogok. Elkána ezért elvett egy másik lányt is feleségül, aki három évenként fiúkat és lányokat szült férjének. Peninna kezdte lenézni Annát. sőt amikor Silóban bemutatták áldozatukat, és a soros pap a család tagjainak bőven adott részt az áldozatnak hozott fiatal marhából, Elkána Peninnának és szép számú gyermekeinek sok falat húst osztott, a kedvenc asszonynak pedig csupán egy darabot. Hanna egy alkalommal csak sírt, és nem evett az áldozati lakomából. Odament a szentsátor elé, sírva mondta csendes imáját. Az idős főpap, Éli, a hosszúra nyúlt csendes imát kemény szóval illette: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni! De Hanna ezt válaszolta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig! Éli így felelt rá: Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél. Erre azt mondta:Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben. Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt” (1Sám 1,14-18) Egy év múlva megszületett a kért kisfiú. Anyja Sámuelnek nevezte el, ami annyit jelent: Isten meghallgatott. Három éves koráig szoptatta, aztán elvitte Silóba a szentsátorhoz, és ott hagyta őt örökre Isten szolgálatára. Sámuel hosszú időn keresztül ő irányította a zsidó nép életét. Öreg korában ő kente föl királlyá Sault, majd annak kegyvesztettsége után Dávidot. Édesanyja hálaéneke pedig sok gondolatot ébresztett Szűz Mária hálaénekében, amellyel megköszönte, hogy Jézus Krisztus Édesanyja lehetett. (Lk 1,46-55) A szentleckéből kiragyogó öröm: Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal, egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. 17Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal. (1Jn 5,16-17) Szent Pál jó tanácsa segít megérteni ezt a nehezen felfogható különbségtételt: Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. (halálosan, végleges döntéssel) A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret az ördögnek”.(Ef 4,26-27) Ha dühös, haragos vagy, könnyen mondasz vagy teszel olyat, ami önmagában lehet halálos vétek. A düh, az indulat, amely a szeretetnek súlyos megsértése, halálos bűn önmagában, vagy azzá lesz, ha teljes józan tudattal, poklot is vállaló akarattal történik. A felindulás azonban rendszerint elhomályosítja az elmét, bénítja az akaratot, amit ilyenkor tesz vagy mond valaki, enyhíti a bűn nagyságát. Így szól a halálos bűn biztos fogalma: „Súlyosan az vétkezik, aki teljes tudattal, megfontolt akarattal mond vagy tesz valamit, ami önmagában nagy Isten sértés. (Délután kitör egy nagy vita. Elfajul, elvadul a téma. Szóban vagy tettben súlyosnak minősíthető, ha valaki ilyenkor megfontoltan tud cselekedni. A felindultság menti az illetőt. Estére megnyugszanak, bocsánatot kérnek,nem válik halálossá a bűn.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése