2014. január 9., csütörtök

2014.01.09. csütörtök Vízkereszt utáni idő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.09. csütörtök Vízkereszt utáni idő

A közösség életében széles körű örömöket ad az Úr, hogy együtt örüljön ifjú és öreg, nő és férfi, szegény és gazdag. 

Ilyen közös örömben kovácsolódnak össze igazán. Amikor Dávid király már nagyon öreg volt, népe egyre türelmetlenebbül várta, hogy sok fia közül melyiket jelöli utódjának. Kitörő örömmel fogadták döntését: Salamon üljön még életemben trónomra! „Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gihonhoz. Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfuvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: Éljen Salamon király! Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól”. (1Kir 1,38-40) Izrael sokat harcolt különböző népek hadseregeivel. A harc mindig feszült aggodalommal kezdődik, hiszen senki sem tudja kiszámítani teljes biztonsággal a hadiszerencsét. Annál felszabadultabb és nagyobb az öröm a győzelem után. Amikor a nagyon fiatal Dávid bátyjait látogatta Saul király hadseregében, és látta, hogy egy óriási termetű filiszteus harcos hetvenkedve odaáll a két csapat közti térre, gyalázza a zsidó sereget, káromolja Istenüket, és háborús ütközet helyett párharcot ajánl, de nem mer vele senki kiállni, Dávid elcsodálkozott. Óriás? Erős? Akkora lándzsája van, hogy külön hadfi cipeli? A mindenható Isten sokkal erősebb. Én kiállok vele, mondta. Nyájamat őrizve megvédtem medvétől, oroszlántól. Ettől sem félek. Aztán valóban kiment ellene csupán bottal és parittyával felszerelve. Ügyes, jól begyakorolt mozdulattal kezelte parittyáját, az elhajított kővel homlokon találta a filiszteust, aki megingott, hasra esett, Dávid pedig kirántva Góliát kardját, levágta annak a fejét. Óriási öröm a zsidó csapatban, a filiszteusok rémülten menekülnek. A győztes hadfiak üldözik és ölik őket. A harc után hazafelé vonuló csapatok elé ünnepelni jönnek ki lányok, asszonyok. Ujjongva körtáncot lejtenek, boldogan énekelnek: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret”. (1Sám 18,7) A babiloni fogságból kiszabadult zsidók örömét csodálatos együttérzéssel énekelte meg a zsoltáros: „Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: Nagy dolgokat művelt velük az Úr. Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket”. (Zsolt 126,1-3.5-6) Vannak viszont benső, csendes, titkos örömök is: „Amely szív ismeri saját bánatát, annak örömébe nem vegyül hivalkodás”. (Péld 14,10) Az egészségre is hasznos a szív öröme: „Vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat”. (17,22) Néha elég örömforrás egy jó szó is: „A szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti”. (12,25) „A barátságos tekintet felvidítja a lelket, és a kedvező hír erősíti a csontokat”. (15,30) Isten nem irigyli tőlünk az a tiszta örömöt, csak a bűnös érzéstől óv. Ráfizetnek, „akik gonosztevésben találnak örömet, és gonosz hamisságon ujjonganak”.(2,14) Istenhez fohászkodik az igaz ember, hogy megpróbáltatásain ne örülhessenek ellenségei: „Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: Legyőztem! Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam”. (Zsolt 13,4-5) „Ítélj meg igazságod szerint Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam, és ne gondolhassák szívükben: Jól van, én lelkem! Ne mondhassák: Felfaltuk! Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják!”(35,24-27)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése