2013. december 9., hétfő

Evangelii Gaudium - I.



Evangelii Gaudium - I. 


November 26-án a Szentszék sajtótermében bemutatták Ferenc pápaEvangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére dr. Török Csabát, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük meg. Elemzését napi folytatásokban adjuk közre.
2013 Krisztus Király vasárnapján, a hit éve lezárásakor Ferenc pápa átadta első apostoli buzdításának példányait az öt világrészt képviselő öt püspöknek: ezzel szerette volna kifejezésre juttatni, hogy üzenete, tanítása meg akarja szólítani az egész katolikus egyházat. A teljes szöveg két nappal később vált elérhetővé minden olvasó számára a Vatikán honlapján.

Mit is jelent az apostoli buzdítás (exhortáció)? A pápa számos „műfajban”, formában, tematikus rendben fordulhat a hívőkhöz (vagy akár a „jóakaratú emberekhez”, azaz az egész emberiséghez). A buzdítások általában egy témakörben íródnak, és céljuk nem pusztán a teológiai tanítás, hanem a címzettek megszólítása, adott esetben valamiféle „cselekvési terv” megfogalmazása. Az apostoli buzdítások igen sokszor valamelyik püspöki szinódus után látnak napvilágot: a világegyház ilyenkor egy bizonyos témát, kérdéskört jár körül, s a három hetes ülés anyagát a püspökök végül hátrahagyják Rómában. A pápa erre támaszkodva fogalmazza meg a „szinódus utáni apostoli buzdítását”.

Ferenc pápa első exhortációja a 2012-es, XVI. Benedek pápasága alatt tartott, új evangelizációról szóló püspöki szinódus nyomán keletkezett. Nem egyedi eset, hogy egy „téma” átnyúlik egyik pápaságból a másikba: ha emlékszünk, II. János Pál 2005-ben még előkészítette az Eucharisztiáról szóló szinódust (ld.Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklika), ám a tanácskozásra (s később a buzdítás kiadására) már XVI. Benedek pápasága alatt került sor. Ilyen szempontból a mostani dokumentum is egy nagy folytonosság része, s meg kell benne látnunk az organikus (és nem törésszerű) előrehaladás jeleit. Ezt egyébként Ferenc pápa hangsúlyozza is azzal, hogy rendszeresen idézi elődei meglátásait, tanítását.

A címválasztás segít abban, hogy megtaláljuk a tematikus kapcsolódási pontokat a Tanítóhivatal korábbi megnyilatkozásai között. Az Evangelii gaudiumegyértelmű utalás a VI. Pál által kiadott Evangelii nuntiandi kezdetű (szintén szinódus utáni) apostoli buzdításra. 1974-ben került sor Rómában az evangelizáció kérdéseit elemző püspöki szinódusra, amely számos nehézséget, olykor egyenesen vitás kérdést is felvetett (elég-e az evangélium adaptálása, külsődleges „hozzáillesztése” a helyi körülményekhez, vagy sokkal mélyebbre kell hatolni ennél?). Az egy évvel később megjelent Evangelii nuntiandi Montini pápa teológiai műveltségét, szellemi finomságát, emberi érzékenységét dicséri, hiszen úgy tudott szólni az Egyház missziós, evangelizációs küldetéséről, hogy eközben mindig nyitott maradt egyrészt a helyi egyházak eltérő szempontjai, másrészt a kulturális szövegkörnyezet kihívásai iránt. Az, hogy most Ferenc pápa az ő tanításához kapcsolja a saját buzdítását, azt mutatja, hogy hasonlóan nehéz feladatra vállalkozik: az új evangelizáció kontextusában akarja – a VI. Páléhoz hasonló átfogó és nyitott látásmóddal – feltárni az Egyházról és az Egyháznak szóló tanítást.

Emellett – távolabbi forrásként – megnevezhető még a II. Vatikáni Zsinat záró dokumentuma, a Gaudium et spes is. Ugyan Ferenc pápa ezt csak kétszer idézi kifejezett módon, az alapkoncepció mégis ugyanaz: a kortárs világ, a kulturális és társadalmi itt és most tükrében megragadni az Egyház identitását és küldetését.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése