Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent 2. hét csütörtök
Próféták a Messiásról
Jeremiás próféta jövendölése szerinti hetven esztendős fogság várt a zsidó népre Babilonban. Ez a jövendölés 606-ban hangzott el. 537-ben került uralomra Círusz perzsa király, aki Dariusz utódjaként örökölte már a babiloni birodalmat is, megengedte, hogy a zsidó nemzetiségű foglyok hazatérjenek őseik földjére. Engedélyt kaptak, hogy felépítsék az 586- ban lerombolt fővárost, Jeruzsálemet. Ő nem tette szabaddá a választott népet, hiszen adót fizettek neki, de otthon élhettek, felépíthették templomukat, újra kezdhették a napi áldozatokat. Ez az idegen király bizonyos tekintetben előképe lett a Messiásnak, aki a sátán fogságából fogja majd kiszabadítani az egész emberi nemet. Isten fel is hívja népe figyelmét erre a tényre. Felteszi a kérdést: „Ki támasztotta kelet felől azt, akinek léptét győzelem kíséri? Kiszolgáltatja színe előtt a nemzeteket, és királyokat vet alá neki, mint a por, olyanná teszi őket kardja. .Ki tette és művelte ezt? Ki hívta a nemzedékeket kezdettől fogva? Én, az Úr, az első, de az utolsókkal is én vagyok". (Iz 41,2.4) „De te, Izrael, az én szolgám, Jákob, akit kiválasztottalak, barátomnak, Ábrahámnak ivadéka. Mert én vagyok az Ur, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: Ne félj! Én, megsegítelek! Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael, én, megsegítelek, - mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje". (41,8.13-14) „Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel" (16) Tehát nem Círuszt nyilvánítja a zsidók megváltójának, hanem Izrael Szentjét. Nem nevezi meg a Második Isteni Személyt Megváltónak, hiszen akkor még fogalmuk sem volt a Szentháromság titkáról. A messiási ország boldog anyagi bőségét a mennyországi élet vízéhez hasonlítja (Jel 7,17) „a szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat, a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé, hogy lássák és megtudják, megfontolják, és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette" (Iz 41,17-20) Amit Isten Círusz királlyal, művel a zsidók érdekében, előképe a Messiás működésének. Az evangéliumban a Megváltó Jézus, mint a Messiás előfutárát, útjának előkészítőjét dicséri: „Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt" (Mt 11,11-13) Mi a Megváltó boldog barátai lehetünk. Befolyásunkat használjuk ki arra, hogy beszélünk Istenről minden embernek, alkalmazzuk ki a még nem keresztények számára a Jézusba vetett hitet, és ez által indítsunk el minél több embert az üdvösség útján!
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent 2. hét csütörtök
Próféták a Messiásról
Jeremiás próféta jövendölése szerinti hetven esztendős fogság várt a zsidó népre Babilonban. Ez a jövendölés 606-ban hangzott el. 537-ben került uralomra Círusz perzsa király, aki Dariusz utódjaként örökölte már a babiloni birodalmat is, megengedte, hogy a zsidó nemzetiségű foglyok hazatérjenek őseik földjére. Engedélyt kaptak, hogy felépítsék az 586- ban lerombolt fővárost, Jeruzsálemet. Ő nem tette szabaddá a választott népet, hiszen adót fizettek neki, de otthon élhettek, felépíthették templomukat, újra kezdhették a napi áldozatokat. Ez az idegen király bizonyos tekintetben előképe lett a Messiásnak, aki a sátán fogságából fogja majd kiszabadítani az egész emberi nemet. Isten fel is hívja népe figyelmét erre a tényre. Felteszi a kérdést: „Ki támasztotta kelet felől azt, akinek léptét győzelem kíséri? Kiszolgáltatja színe előtt a nemzeteket, és királyokat vet alá neki, mint a por, olyanná teszi őket kardja. .Ki tette és művelte ezt? Ki hívta a nemzedékeket kezdettől fogva? Én, az Úr, az első, de az utolsókkal is én vagyok". (Iz 41,2.4) „De te, Izrael, az én szolgám, Jákob, akit kiválasztottalak, barátomnak, Ábrahámnak ivadéka. Mert én vagyok az Ur, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: Ne félj! Én, megsegítelek! Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael, én, megsegítelek, - mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje". (41,8.13-14) „Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel" (16) Tehát nem Círuszt nyilvánítja a zsidók megváltójának, hanem Izrael Szentjét. Nem nevezi meg a Második Isteni Személyt Megváltónak, hiszen akkor még fogalmuk sem volt a Szentháromság titkáról. A messiási ország boldog anyagi bőségét a mennyországi élet vízéhez hasonlítja (Jel 7,17) „a szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat, a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé, hogy lássák és megtudják, megfontolják, és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette" (Iz 41,17-20) Amit Isten Círusz királlyal, művel a zsidók érdekében, előképe a Messiás működésének. Az evangéliumban a Megváltó Jézus, mint a Messiás előfutárát, útjának előkészítőjét dicséri: „Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt" (Mt 11,11-13) Mi a Megváltó boldog barátai lehetünk. Befolyásunkat használjuk ki arra, hogy beszélünk Istenről minden embernek, alkalmazzuk ki a még nem keresztények számára a Jézusba vetett hitet, és ez által indítsunk el minél több embert az üdvösség útján!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése