Szmirnai Szent Polikárp vértanú püspök

Évközi hetedik hét szerdája

Szmirnai Szent Polikárp vértanú püspök emléknapja

Szent Mónika az édesanyák emlékezete

Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,

Nem félt a gonoszok szavától,

Mert életének alapja szilárd kőszikla volt.

Könyörögjünk!

Istenünk, minden teremtmény Ura, te Szent Polikárp püspököt azzal jutalmaztad, hogy vértanúid közé fogadtad. Közbenjárására add, hogy Krisztus szenvedésének kelyhéből vele együtt részesedve, mi is örök életre támadjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Amen dico vobis, non perdet mercedem suam.”

(Márk 9, 40c.)

„Aki nincsen ellenünk, az velünk van.” Jelenti ki a mi Urunk, Jézus Krisztus szeretett tanítványának, aki hozzá méltatlanul beárul egy ismeretlent, aki a Mester nevét segítségül hívva, ugyanúgy gyógyítani tudott, akár csak ők. Nagyon fontos számunkra is ez az evangéliumi szakasz, ez a példázat, amely nagyon jól és pontosan érzékelteti, hogy nem sajátíthatjuk ki Jézus Krisztus személyét, sem nevét. Nem mondhatjuk, hogy ő csak ezé, meg azé a nemzeté és a többinek semmi köze hozzá. Ugyanis Jézus Krisztus nem egy elkülönülő vallási felekezetet, vagy csoportot szervez, hanem egy olyan egyházat, amely nyitva áll minden ember előtt. Valóban Egyházat, ahogy az a nevében is van, szó szerint értelmezve. Isten kiválasztott, kisajátított már egyszer magának egy népet és valljuk be őszintén ez a vállalkozása, ez a terve kudarcba fulladt. Ő kiválasztotta a zsidó népet a többi nép közül, a zsidó nép pedig elbizakodottságában kisajátította magának Istent és mindenki mást igyekezett kizárni annak szeretetéből azzal, hogy olyan törvényekkel és szabályokkal bástyázta körül a hozzáférést ehhez a szeretethez, amelynek egy nép, egy másik civilizáció sem tudott megfelelni. Ezért hát Isten elküldte Egyszülött Fiát, hogy megszakítsa a régi szövetségét és egy újat, egy vérszerintit kötessen az emberiséggel, oda vissza alapon. Itt már mindenki bátran és szabadon jöhetett hozzá bármilyen nép gyermeke is legyen, de ugyan úgy ő is menni akart a föld minden emberéhez. Azt is tudnunk kell Testvéreim, hogy a valóban igaz és mély hithez nem könnyű eljutni, éppen ezért szinte minden ember keresi ezt a hitet a maga módján az igazság kegyelmének hatása alatt. Sokan persze nem szó szerint Istent keresik, vagy Isten lelkületét, szeretetét. Sokan csak azt mondják ők az igazságot, a tökéletességet, a szeretett keresik. Csakhogy éppen ez Isten csak nem néven nevezve, hanem körül írva. Éppen emiatt, ha valaki nem is szó szerint tanítvány, mégis rendelkezik az igaz hit erényeivel, és Jézus Krisztus nevét segítségül hívva üldözi a rosszat a földön az mindenképpen a Testvérünk. A kegyelem, amelyet a Szentlélek reánk áraszt nem olyan eső formájú csapadék, amely alá állva, vagy ránk hull, vagy nem. Nem azt nézi, hogy mi püspökök, vagy papok, vagy hívek, vagy éppen megátalkodott bűnözök vagyunk. A kegyelem észre sem vesszük úgy hullik reánk válogatás nélkül, mégis hatása nem minden ember szívében hasonló eredményt, virágot hoz. Lehet ellenségünk sajnos az Egyházon belül is, nem csak azon kívül, ahogy barátunk is lehet Egyházközségen belül is és kívül is. Ezért mondja Jézus Krisztus figyelmeztetően János tanítványának, hogy: „Ne tiltsátok meg neki!” Azért is vettem ezt az evangéliumi szakaszt a ma ünnepelt szent napján és nem azt, amely annak napjára ki van írva, mert ez a szent éppen a mai evangéliumi szakaszban főszerepet játszó János apostol tanítványa volt. Szent Polikárpnak, a szmirnai püspöknek erőteljes, ugyanakkor szeretetreméltó egyénisége megérezteti velünk, hogy micsoda szellemi ösztönzések indulnak ki egy, az életet a maga realitásaiban maradéktalanul megélő személyiségből. Antiochiai Szent Ignác írta búcsúlevelében Polikárpnak: ,,Boldognak tartom magam, hogy láthattam tiszta arcodat; bárcsak tovább örvendhetnék neki Istenben.'' Dicséri Polikárpot azért, mert lelkülete Istenben vert erős gyökeret, és biztosítja, hogy korának úgy kell ő, mint viharvert hajósnak a kikötő.

E szavak igen találóak. Polikárp a maga egyenességével közvetlen hatást gyakorolt korának embereire. Nemcsak tanításával, hanem még inkább tevékenységével, életével és halálával az Egyház igazi pásztorának bizonyult.

Polikárp ifjú korában hallgatója és tanítványa volt János apostolnak és nyilván más apostoloknak is; tanításukat szóban és írásban hamisítatlanul továbbadta. Sőt egy korai hagyomány szerint Polikárpot ,,az apostolok'' tették Szmirna püspökévé. Ireneus, aki Polikárpot még személyesen ismerte, biztosan állítja, hogy ennek az igazán apostoli püspöknek az igehirdetése teljesen egybehangzott azzal, amit ő Jézus szemtanúitól és tanítványaitól hallott. Ezek szerint Polikárp egyik jelentős megalapozója volt az őskeresztény hagyománynak. ,,Tanításával egyetértenek az összes asiai (kisázsiai) egyházak.''

Polikárp elszenvedte a vértanúhalált, mely mintegy ,,pecsétje volt és véget vetett'' az őt ért üldözéseknek. Tanúságtétele nem maradt hatás nélkül. Halálával sokkal inkább atyja lett azoknak, akik tanúságát elfogadták, mint életével. Nagyságának alapja az volt, hogy példamutatóan ragaszkodott Krisztushoz. A halál színe előtt Jézus Krisztus imádkozta Polikárpban és Polikárp által azt a megragadó hálaadást, amely Isten hű szolgájának életáldozatát mintegy konszekrálta. Az Istennel eltelt püspök utolsó imádsága így hangzott: Mindenható Úristen, Atyja szeretett és áldott Fiadnak, Jézus Krisztusnak, aki által ismerünk téged, az angyaloknak, hatalmasságoknak, az egész teremtésnek és a belőled élő igazak nemzetségének Istene! Magasztallak téged, amiért méltónak találtál erre a napra és erre az órára, hogy a vértanúk seregében részem legyen Krisztusod kelyhében a test és a lélek örök életre szóló föltámadására a Szentlélek romolhatatlanságában. Fogadj el ma engem köztük mint igaz és kedves áldozatot, amint előkészítetted, megjövendölted és most teljesíted, te, igaz Isten, aki nem ismersz hazugságot. Ezért és mindenért dicsérlek, dicsőítlek és magasztallak örök mennyei főpapod, Jézus Krisztus, a te Fiad által. Általa és vele a Szentlélekben tiéd a dicsőség világossága most és az eljövendő örökkévalóságban. Ámen.

Imádkozzunk:

Magunkhoz vettük szent Fiad testét és vérét, Istenünk. Kérünk, adja meg a szentáldozás azt a lelkierőt, amely Szent Polikárp püspök vértanúdat szolgálatodban hűségessé, a szenvedésben pedig diadalmassá tette. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!