Szent Péter székfoglalása

Évközi hetedik hét keddje

Cortonai Szent Margit ferences nővér emléknapja

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe

Az Úr így szólt Simon Péterhez:

Imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben.

Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, te Péter apostol hitvallásával sziklaalapra állítottál minket. Segíts, hogy rendületlenül helytálljunk minden viszontagságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et tibi dabo claves regni cælorum.”

(Máté, 16, 19a.)

„Neked adom a mennyek országának kulcsait.” Jelenti ki a názáreti Mester ebben az evangéliumi szakaszban még pedig olyan határozottsággal, amely nem csak minket kései tanítványokat lep meg, hanem minden valószínűséggel meglepte magát Péter apostolt is. Noha a színeváltozás hegyére magával vitte a mi Urunk, Jézus Krisztus, de ennek ellenére gyakran éppen őt korholta gondolkodása és viselkedése miatt. Néhány nappal ezelőtt éppen arra szólítja fel, hogy távozzon tőle, mert gondolataiban még mindig ott lakik az ember által örökölt sátán. Azt is megfigyelhetjük a mai Máté által leírt evangéliumban, hogy ismét felszólítja a Mester tanítványait, hogy vallják meg ki ő. Péter most már határozottabban tudja állítani, hogy ki is Jézus Krisztus az ő szemükben. A Mester pedig minden bizonnyal ezúttal elégedett a felelettel, mert megígéri itt, ekkor Szent Péternek, hogy őt nevezi ki a Test szerinti Egyház élére. Nem azért, mert most már eljutott a tökéletes hit szintjére, nem, hanem azért, mert az ő távoztával kell egy ember, aki összefogja az Egyházat annak vezetőit és ellátja a pápa szerepét. Péter minden emberi gyengesége továbbra is ott él lelkében, ezért az egyház egyszerre lesz szent és bűnös. Ha az egyházban tapasztalható emberi gyöngeségeket látjuk joggal felmerül bennünk a kérdés, hogy ennyi tökéletlenség után mi tartja még fent az egyházat. A másik oldalról, az egyházban megnyilvánuló szentségről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Jézus Krisztus Pétert, az egyszerre bűnös és szent embert nyilvánítja kősziklának. Rá akar ébreszteni arra, hogy a szikla nem az embertől nyeri a szilárdságát. Sem a természetben, sem átvitt értelemben. Péter ereje nem a világosan megfogalmazott hitvallásában rejlik, hanem abban, hogy az Úr teszi erőssé. Ha az egyház csupán emberi intézménye lenne, már régen nem létezne. Fennmaradását és megóvását az „pokol kapuinak az erőitől” az Úr műveli. Ezekkel a gondolatokkal Testvéreim már el is érkeztünk a mai nap ünnepéhez Szent Péter apostol székfoglalásához. Ez az ünnep azonban túlmutat csak azon, hogy Péter apostolt ünnepeljük, ez az ünnep Péter utódaihoz való hűség megújításának ünnepe is. Kimagyarázhatatlan része az újszövetségi szentírásnak az a tény, hogy Jézus Krisztus Pétert az apostolok, az Egyház és a mi élünkre állította. A bevezető imádságban megkapjuk az egész történésnek a magját, a lényegét: „imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” Ez az ima, ahogy Péternek személyesen szól, úgy szól mindegyes keresztény embernek. Része az Egyház, benne az apostolok küldetése a nemzedékről nemzedékre való megújulásnak. Ma hatványozottan szüksége van ennek a nemzedéknek a megújulásra, a visszatérésre az eredeti gyökerekhez, az eredeti tanításokhoz és célokhoz. Ahogy a szikla sem az embertől szikla, úgy az ember sem az embertől ember, hanem Istentől. A Test szerinti Egyház válságát, a Vér szerinti Egyház lesz képes kimozdítani a holtpontról. És amit Jézus Krisztus megígért Péternek és utódainak számíthatunk erre a védelemre, erre az erőre. Ezt a mai ünnepet a IV. századtól kezdve ünneplik szerte az egész keresztény világban, az Egyház egységének kifejezésére. Szent Péterre, a kősziklára épül az Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát. Vele, ezzel a kősziklával, ezzel az újra és újra megtérést hirdető erővel akarunk találkozni mai Szentmisénkben is. Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat." Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és "más helyre" távozott. A szíriai Antiochiában akkor már sok hívő volt, és az ő első püspökük lett Szent Péter. Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon. Ott nevezték először a Krisztus-hívőket keresztényeknek. Itt is csupán csak néhány évig maradt, mert küldetése az volt, hogy ott legyen az Egyház központja, ahol az addigi ismert világ fővárosa volt. A hagyomány szerint az első század derekán, 60 körül telepedett le Péter apostol Rómában. Kezdettől fogva ő az Egyház egységének jele. Az Egyház ma is – minden gyöngesége és nehézkessége ellenére – Isten szeretetének és jelenlétének szentsége a világban. Jézus Krisztus azt mondta róla: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Korunk előszeretettel állítja pellengérre a hibákat, az emberi gyöngeségeket, és nem vesz tudomást az értékekről. Vegyük észre, és keressük mindazt, ami szép, és gazdagság Egyházunk életében! Ami ferde, azt pedig igyekezzünk kiegyenesíteni, mindenekelőtt pedig ápoljuk a reményt, amelyre talán a legnagyobb szüksége van korunknak. Szent Péter apostol utóda legyen számunkra ebben mindig példakép. Fontosak ezek a gondolatok Testvéreim! Erősítsük egymást folytonosan a hitben, a szeretetben és a reményben. Péter apostol itt is hal meg Rómában. Utódai azóta állnak Isten földi népének élén, közel kétezer éve. Soha egyetlen ország, egyetlen birodalom sem volt képes ennyi ideig fennmaradni, mert azok nem kősziklára, hanem csak emberekre épültek. Nem véletlen és nem alaptalanul ragaszkodnak hozzá, akik mindenáron Jézus Krisztus nyomában akarnak maradni. Péter apostol megkapta azokat a kulcsokat, amelyekre nekünk keresztény katolikus embereknek mindennél nagyobb szükségünk van, ahhoz, hogy földi életünket befejezve, kinyithassuk azokat az ajtókat, amelyeken át bejuthatunk a mennyek dicsőségébe.

Imádkozzunk:

Istenünk, te Szent Péter apostol ünnepén Krisztus testével és vérével tápláltál minket. Kérünk, tedd az egység és béke zálogává, amit az áldozatban a kenyér és bor színe alatt kaptunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!