2011. február 25., péntek

Évközi hetedik hét péntekje


Évközi hetedik hét péntekje


Gudivai Boldog Sebestyén ferences szerzetes emléknapja


Jézus Krisztus drága vérének emlékezete


Megváltottál, Urunk, véred árán,

Minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,

És Istenünk országává tettél minket.


Könyörögjünk!

Istenünk, te Egyszülötted drága vére árán minden embert megváltottál. Őrizd meg bennünk irgalmad művét, hogy üdvösségünk misztériumát szüntelenül ünnepelve, annak gyümölcseiben részesedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Quod ergo Deus conjunxit, homo non separet.”

(Márk 10, 9.)

„Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” Hitünk egyik alapmondata ez, amelyet Márk evangélista tolmácsol nekünk Jézus Krisztustól, amikor egy alkalommal tanító körútja során Kafarnaumból, át kellve a Jordán folyón, Júdea határába ment tanítani az ott élő embereket. Híre ekkoriban már egész Palesztinában elterjedt, és nem tudott olyan helyre menni, ahol ne várták volna már felbukkanását. Igaz nem csak hívei, nem csak a kíváncsiskodó tömeg, hanem még ellenségei is vártak rá, hogy újfent megkíséreljék a nép előtt a lejáratását, hogy tanításai hiteltelenné váljanak, és csodálói szétszóródjanak a szélrózsa minden irányába. Ezúttal egy olyan Mózesi törvény betűjével kísérelték meg tőrbe csalni, amelynek központi témája a házasság és a család. Az evangélium ezen sorai gyakran felcsendülnek esküvők alkalmával, de a jegyes oktatások keretében is a fiatal párok gyakran elmélkednek róla. Nekünk ebben az évben, amikor a „Család évét” ünnepeljük különösen is fontos ez a perikópia. Mai életünk, a nyugati társadalom alaptétele hangzik fel ma minden katolikus templomban. Ez a modell, amelyet itt, a mi Urunk, Jézus Krisztus kimond és megerősít társadalmi berendezkedésünk alapja. A szekularizált, liberális világ éppen ezt a pontot támadja ma leghevesebben, legelszántabban, mert ez az alappillére világunknak. Ha ezt a tételt ki tudják rombolni a társadalomból, a közerkölcsből, akkor minden erkölcsi szabályt és törvényt felül lehetne ezután írni. Testvéreim! Nagyon közel jár a mai világ ahhoz, hogy ezt megtegye, hogy ezt törvényerőre emelje. Az idevezető lépcsőfokok, amelyeken már elindult felfelé a média agymosásától befolyásolt emberiség a következők: Engedjük az egyneműek házasságát, engedjük, hogy gyermeket nevelhessenek, engedjük, hogy kötelék nélkül, erkölcsi szabály nélkül kedvünk szerint hol ezzel, hol azzal éljünk együtt, engedjük, hogy a megunt és haszontalannak tartott időseket akkor altassuk el, amikor nekünk ahhoz kedvünk van. Ha ezen a lépcsőfokokon végig megy a nyugati világ, jó módjában, erkölcsi liberalizációjában, hogy nekünk mindent szabad, akkor a közel jövőben egy szép napon összeomlanak évezredes társadalmi szerkezeteink. A föld felszínén ismét a káosz lesz úrrá. Most kell a harangokat félreverni, megkondítani! Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ne ismét Szodoma és Gomora erkölcsi fertőlyébe zuhanjunk. Jézus Krisztus ezen szavait ezért nagyon fontos alaposan fejünkbe és szívünkbe vésni, és gyermekeinkkel megtanítani, mint az egyszer egyet. Mert Jézus Krisztus tanítása, erkölcsi felfogása Istenhez, az Atyához, és a természet rendjéhez igazodott, és igazodik ma is, nem pedig a farizeusok, az írástudók, vagy a ma liberális politikusok kitalált feltételeihez. Ezt természetesen azok is észrevették a Mester a tanítói körútjai során, s azért állnak elő ilyen körmönfont kérdésekkel, hogy zavarba hozzák. Való igaz, hogy a párok elválását a mózesi törvény megengedte, és a törvénytudók legfeljebb arról vitatkoztak, hogy vajon milyen ok alapján tehetik meg. Jézus Krisztus nem veszi figyelembe az e körül kialakult vitát, hanem a Teremtő legelső akaratához nyúl vissza, amelyet kinyilatkoztatott a Szentírásban: „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” A tanítványok pedig külön magyarázatot is kapnak arról, hogy a problémák megoldásához Isten kegyelmét is bátran fel kell használni. A sorsát annak is viselnie kell, aki alkalmatlan a házasságra, vagy akit megakadályoznak ebben. A természetben ez a szabályozás, ez a rend tökéletesen működik minden emberi segítség és fortély nélkül. Igaz, hogy az ember itt is kísérletet tett már arra, hogy úgymond jótékony hatással beavatkozzon, de a hosszú távú végeredmény mindig az lett, hogy felborult a természet kényes egyensúlya és katasztrófák sorozata indult el. Gondoljunk csak arra, hogy a táplálékláncban minden élőlénynek meg van a maga helye, és ezt a helyet a szaporodással, az alkalmassággal képesek egyensúlyba tartani. Az ember már így is túl sok mindenben megváltoztatta a föld arculatát, és ha az élővilág, vagy a növényvilág szemszögéből tekintünk magunkra, akkor mi sem vagyunk jobbak egy burjánzó daganatnál. Ezért is jönnek elő újabb és újabb betegségek, hogy a természet így próbál meg visszabilleni a helyes egyensúlyba. Sajnos lehet, hogy bolygónk számára ez már túl késő. Most még nem látjuk, és nem érezzük ezeket a negatív hatásokat, de jelen vannak külön-külön minden híradásban. Az emberi családok lerombolásával az utolsó köteléket vágjuk el amelyen életünk, jövőnk, családjaink jövője függ. Persze mindig voltak és vannak is, akik önként lemondanak a családról, és a gyermekáldásról Isten országáért. Ma leginkább csak olyanok vannak, akik nem Istenért, hanem önmagukért mondanak le erről. Ez a kettő pedig nem összekeverendő. Az Isteni kegyelem a házastársakat is segíti, hogy kitartsanak a hűségben és a szeretetben. Isten erre a földre, ebben az ökoszisztémába nem olyan teremtményt helyezett, amely egyszerre kétnemű, nem olyat, amely egyedül képes az egész biológiai rendet fenntartani, vagy éppen szabadon váltogathatja nemét, mint a mai emberek, hanem olyat, amely két különböző nemű ember közös életritmusán alapszik. Ha hosszútávon működő képes lenne egy másfajta bioritmuson alapuló élet, akkor az alakult volna ki és nem a ma létező. Ezekért a gondolatokért fontos és tartózik a család éve programjához a mai szentmise evangéliuma. Az embernek Isten csak egy életet adott itt a földön. Ennek az életnek a szakaszaihoz más és más feladatok, tevékenységek, szabályok tartoznak. Ideje van felkészülni a fiatalságnak. A húszas évek a megfontolt és egy életre szóló párkapcsolat megteremtésével. A harmincas, negyvenes évek pedig az életet felőrlő gyermekneveléssel, utódképzéssel telnek el. Ötven éves kor után az a természetrendje, hogy élvezhesse az ember az unokák adta örömöket, de egyben már érkeznek az Üdvözítő keresztté tehető nehézségei. Krisztusban szeretett Testvéreim az unokákkal való kapcsolata a nagyszülőknek ezért sokkal másabb, mint saját gyermekeikével. Az idősek számára tudjuk, hogy ez a kor nem könnyű, de ez hasonlít legjobban Jézus Krisztus utolsó éveihez. Senki számára nem könnyű elviselni a betegségeket és bajokat, mert mindenkinek a sajátja fáj a legjobban és beleképzelni sem tudjuk igazán magunkat a másik fájdalmaiba. Van ettől valóban, létezik egyfajta eltérés, még akkor is, ha ez az emberiség életének rendje. Csakhogy aki ettől eltér az még egy sokkal nehezebb utat választ magának. Mert valóban, amit Isten a házasságban egybeköt, az csak Isten a halálban választhatja széjjel, ahogy a Szent Családot is csak a halál választhatta széjjel, pedig ők valóban elkerülhették volna ezt.


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, az üdvösség ételével és italával tápláltál minket. Kérünk, járja át bensőnket mindenkor Krisztus vére, és legyen az örök élet forrása számunkra. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése