Szent Mátyás apostol

Évközi hetedik hét csütörtökje

Szent Mátyás apostol ünnepe

A Szentlélek emlékezete

Nem ti választottatok engem,

Hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek,

Hogy gyümölcsöt hozzatok,

És gyümölcsötök maradandó legyen – mondja az Úr.

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Mátyást fölvetted az apostolok testületébe. Közbenjárására add, hogy szereteted boldog részeseiként eljussunk választottaid közé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Hæc mando vobis : ut diligatis invicem.”

(János 15, 17c.)

„Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” Fejezi be a mi Urunk, Jézus Krisztus a szeretetről szóló beszédének végén a záró rendelkezésével. A nyilvánvaló utasítást az apostolainak adja ki az utolsó vacsorán, ahol már ott lebeg a másnapi szenvedések légkőre a tanítványok között a teremben. Ma is csütörtök van, ahogy akkor is azon az estén, amikor ezek a szavak elhangzottak Jézus Krisztus szájából. Ha lehunyjuk a szemünket biztosan mindannyian látjuk magunk előtt a jól ismert festményt az asztallal és a tanítványokkal. János apostol, aki ezeket a szavakat később papírra veti, ott ül közvetlenül a Mester mellett és, mint legfiatalabb apostol szinte csüng minden egyes kiejtett szón, hangsúlyon. Tudja jól ő is, hogy az utasítás, amelyek ezen az estén elhangzottak nagyon fontosak és már nem is úgy adja át nekik azokat, mint a barátainak, munkatársainak, hanem mind beosztottjainak, mint ahogy egykor maga Isten adta át a kőtáblákat Mózesnek. Ezeket a szavakat, ezeket a parancsokat nem papírra, nem kőbe és nem ércbe vésték, hanem bele egyenesen az apostolok lelkébe. Úgy égette ezeket a szavakat beléjük, mint a tűz, ahogy beleég az ember bőrébe, örökre kitörölhetetlenül. És nem csak azért, hogy ott égjen, lángoljon bennük, hanem azért, hogy adják tovább minél több embernek, hogy az aprócska láng mind jobban elterjedve, hatalmas tűzé növekedjen a világban. Ekkor még a teremben volt, azaz apostol is, aki pénzért elárulta Mesterét. Lelkében már megfogalmazódott bűnének végzetes terve, ahogy egykor Julius Ceasar is mondta, akkor már a kocka el volt vetve. Az események visszafordíthatatlanul, egyre gyorsabban történtek, és az apostolok addigi viszonylagosan nyugodt, kiegyensúlyozott élete egyszeriben szertefoszlott. Ahogy egykor Jézus Krisztus is mondotta a farizeusoknak a tanítványait ért támadáskor: Nem illik a vendégeknek akkor böjtölni, amikor itt a vőlegény. Nos, ezen az estén a vőlegény távozni készült, és nemcsak a tanítványok, de mindannyiunk számára elérkezett a böjti idő. Most is így van, ötven nappal húsvét előtt már készíteni kell lelkünket a húsvét misztériumának csodájára. Ez a mai csodálatosan szép evangélium már fellebbenti számunkra is mindazt a titkot, amelynek akkor lehetünk részesei újból és újból minden évben. Éreznünk is kell, hogy ez az idei húsvét már mennyiben más lesz, mint az eddigiek. A lelkünk örökös mozgásban fejlődésben van, ezért hallgatjuk naponta az evangéliumot, azért olvassuk a Szentírást, hogy általa, szavai szerint és azok magunkra értelmezése során fejlődhessünk Jézus Krisztus dicsőségére. Akkor azon az estén bemutatta az első Szentmisét, amelyben azóta is, örökké él az Egyház. Történhet a világban bármilyen esemény, bármilyen katasztrófa, vagy tudományt rengető felfedezés, mi keresztény katolikusok a Szentmise áldozatban olyan örökséget folytatunk, amely kétezer év óta töretlen. Júdás apostol árulása és halála sem volt képes megrendíteni az Egyházat, sőt inkább megerősítette azt. Mindig van új és alkalmas személy arra, hogy tovább vigye a lelkében lobogó kis lángot, amely Jézus Krisztus olt belénk megkeresztelkedésünkor. A ma ünnepelt szentünk Mátyás apostol, akit éppen az áruló Iskaróti Júdás helyére választottak maguk közé az apostolok, hogy tanúskodjék az Úr feltámadásáról – olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben. Ennek nyomán eltűnődhetünk az apostoli „succesió”-ról. Arról a végtelen gondoskodásról, amely az apostolok Jézus Krisztustól kapott küldetésének, megbízatásának fönntartója az Egyházban. Ennek a választásnak, ennek a folytonosságnak az apostolok ideje óta őrzött egyetemességnek a nyomán él és lélegzik az Egyház. Ennek tükröződése ma is a püspökök, a papok, a diakónusok érvényes felszentelése. Minden bizonnyal e nélkül nem lenne szentségi bűnbocsátó hatalom, és talán még Eucharisztia sem. Mindennek nyilván nincs e világi, tapasztalati ismérve. Mégis szeretett Testvéreim hívő életünkben nyugodtak vagyunk, mert a Szentlélek őrzi az emberi életet, őrzi az Egyházat, benne minden ember, minden hívő tagja számára kijelölt apostoli hivatást és szolgálatot. A jeruzsálemi kicsiny keresztény közösség Jézus feltámadása után, Péter apostol vezetésével még pünkösd előtt Júdás helyett egy másik apostolt akart választani egyfajta istenítélettel. Lukács ránk hagyományozta Péter beszédét, melyben így érvelt: ,,Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt- kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról''. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sors Mátyásra esett, és őt sorolták az apostolok közé.

Mátyás további sorsa ismeretlen előttünk. Az apokrif András és Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával ,,az emberevők országa'' jutott neki. Ott Mátyást megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos módon kiszabadította. A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Szent Mátyásról az említett forrásokon kívül csak a legenda rajzol eleven képet. Ott olvassuk:

Amikor Júdea-szerte prédikált, a vakokat látókká, a leprásokat tisztává tette és kiűzte az ördögöket; a bénáknak visszaadta a járásukat, a süketeknek a hallásukat, a holtaknak az életüket. Amikor sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: ,,A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!'' Ketten tanúskodtak hamisan ellene, és megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal adta vissza lelkét az égnek: Mátyás, aki a törvény alapos ismerője, tiszta szívű, bölcs szellemű, a Szentírás kifejtésében éles elméjű, a tanácsadásban megfontolt, az igehirdetésben bátor volt, ily módon egyesült Urával.

A tanítás, amelyet az utolsó vacsorán Jézus Krisztus apostolai által reánk hagyott tökéletesen él mind a mai napig. Azért élhet a szeretet parancsa, mert mindig voltak olyan emberek, akik életüket is képesek voltak odaadni testvéreikért, barátaikért, és Istenért. Nekünk ma élő utódaiknak nem kell életünket áldoznunk ezért a tanításért, nekünk elég ha megtartjuk és általa élünk és neveljük gyermekeinket, hogy azok is tovább adhassák az ő gyermekeiknek. „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

Imádkozzunk:

Házad népét halmozd el szüntelen mennyei ajándékaiddal, Istenünk, hogy Szent Mátyás apostol közbenjárására eljussunk szentjeid közé az örök élet világosságára. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!