Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök

Évközi hatodik hét hétfője

Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök, Európa társvédőszentjeinek ünnepe

Munkás Szent József emlékezete

Igéim, amelyeket ajkadra adtam, mondja az Úr,

Nem fognak kifogyni szádból,

És ajándékod szíves fogadtatásra talál oltáromon.

Könyörögjünk!

Istenünk, te a két szent testvér, Cirill és Metód által vezetted el a szláv népeket az evangélium világosságára. Add, hogy tanításodat mi is szívünkbe fogadjuk, és mindnyájan egy néppé legyünk az igaz hit megvallásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Ecce ego mitto vos sicut agnos inter lupos.”

(Lukács 10, 3b.)

„Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Jelenti be, a mi Urunk, Jézus Krisztus a kiválasztott hetvenkettő tanítványának, akiket maga előtt küld el a világ városaiba, hogy kezdjék el hirdetni a Megváltás művét. Európa és az Európai Unió társvédőszentjeit tiszteljük a ma ünnepelt két keleti szerzetesben. Annak az Uniónak a védőszentjei, amelynek alkotmányából furcsa módon kimaradt a kereszténység, mint alapfogalom. Ettől aztán elég furcsa helyzet állt elő, hogy olyan népek egyesülésének a védőszentjei lettek, amelyek igazán nem kérnek belőlük, nem tartanak igényt rájuk és tanításukra. Jézus Krisztus bevezetőben kiemelt szavai sajnos minden korban, és a föld minden pontján naponta aktualizálódnak. Igazából az lenne a jó, ha ismét rendelkezésre állna a hetvenkettő és ismét ki lehetne őket küldeni Európa hetvenkettő legnagyobb városába. Helyzetük, és ami fogadná őket, talán semmiben sem különbözne a Jézus Krisztus korában talált állapotoktól. Talán megkockáztatom, hogy a helyzet még rosszabb, mint akkoriban. Nem vagyok biztos abban, hogy a hetvenkét laknagyobb városban találnának-e egy könnyen olyan házat, vagy lakást, ahol elsőre, vagy másodikra befogadnák őket. Az utcákon igen hamar fosztogatás áldozataivá válnának még akkor is, ha üresek a zsebeik, a tarisznyájuk. A közrend őrei pedig igen hamar csak rács mögé dugnák ezeket a rongyosan csatangoló tanítványokat. Hasonló helyzetet kellett átélnie a két keleti misszionáriusnak is. A görög misszió 863-ban érte el Morvaországot. Konstantin drága kincset hozott magával: a perikopákat és liturgikus szövegeket, amelyeket görögből ő fordított szláv nyelvre, és lejegyzésükhöz maga állított össze írásjeleket (ez az ún. glagolita ábécé, a cirill ábécé ősi formája). A testvérek kísérőikkel együtt több mint három éven át áldásos működést fejtettek ki. Missziós munkájuk azonban ellenérzést váltott ki a bajor püspökökből. Különösen a szláv nyelv liturgiai használatát támadták. A rítus ügye, hogy bizánci legyen-e vagy római, abban az időben csak mellékes kérdésnek számított.

Rasztiszláv szeme előtt egy saját egyháztartomány képe lebegett, amely független a birodalmi egyháztól. Konstantin és Metód ennek az egyházpolitikai kérdésnek a megoldását csak a pápa döntésétől várhatta. Útra keltek tehát Rómába, ahol II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket, mert Szent Kelemen ereklyéit magukkal vitték. Ragyogóan megvédték missziós módszerüket, és a szláv nyelvű istentisztelet jóváhagyást nyert. Rómában Konstantin megbetegedett, és rövidesen, 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt. Testét a Szent Kelemen-bazilikában helyezték nyugovóra, és mind a mai napig ott tisztelik.

Kocel pannóniai fejedelem sürgetésére Metódot kinevezték Pannónia és Morvaország érsekévé -- ezzel visszaállították a népvándorlásban elpusztult Sirmium (Szerém, ma Sremska Mitrovica) püspökségét --, ugyanakkor megkapta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát. Ez azonban nem szüntette meg a kelet-frank és a szláv egyház közötti feszültséget. Metód azt hozta föl saját védelmére, hogy neki Szent Péter utóda osztotta ki ezt a missziós területet, ezért ő nem avatkozik bele a birodalmi egyház ügyeibe. A salzburgi püspök ösztönzésére egy bajor zsinat elfogatta, elítélte, s két és fél éven át fogva tartotta Ellwangen kolostori börtönében. Végül is VIII. János pápa erélyes közbelépésére 873-ban kiszabadult. Szvatopluk nagyfejedelem azonban már nem mutatott a görög misszió iránt akkora érdeklődést, mint elődje, Rasztiszláv. Metód 885 virágvasárnapján halt meg, és székesegyházában temették el. Ez valószínűleg a morvaországi Velehradban volt (ma Staré Mésto).

Ők voltak hát a mai Európa társvédőszentjei. Kérjük, Testvéreim közbenjárásukat, hogy hitetlen világunkban és itt, az állítólag Egyesült Európában, amelynek fél évre mi Magyarok vagyunk a vezetői, végre észre térjenek a keresztények. Szerencsénk, hogy csak az európai képviselők valóságtól elszabadult, talán meg, sőt túlfizetett szellemisége folytán maradhatott ki az alapokmányból a földrészünk keresztény gyökereire való utalás, mert ez, ha tetszik nekik, hanem történelmi tény. Európa jövőjét ugyanis nem parlamenti szavazások, hanem Jézus Krisztusi alapra, emberhez méltó otthont teremtő, valamint életrevaló nemzedéket nevelő családok fogják építeni. Hozzá a közszellemet pedig az élet egész embert igénylő, követelményeit szolgáló polgárok fogják megvalósítani. Remélhetőleg, mi magunk! Csak ki ne maradjunk ebből, az életet ugyan elfogyasztó, de üdvösséget is jelentő szolgálatból mi, magyarok! Kicsit úgy tűnik, hogy ma, ahogy az elmúlt évtizedekben, és évszázadokban sem nem nagyon szeretik nemzetünket a nagy általános hurrá ölelkezésben. Megcsonkított népünk naponta emlékezteti Európát aljas tettükre, amely példanélküli az emberiség történelmében, már abban az állapotában, hogy ez büntetlenül meglehetett tenni egy nemzettel. Az viszont biztos és ma is jól látszik, hogy igen csak félnek Szent István népétől és országától. Félnek attól a nemzettől, amelyet Szent László királyunk Európa legnagyobb, legerősebb nemzetévé tett. Jók voltunk nekik, amikor a keleti végeket barbár, hitetlen népek seregei döngették. Megijedtek akkor, ha nyugat felé vonultak seregeink. El is határozták, hogy nem akarnak többet ettől néptől félni, hát inkább felkoncolják. Csakhogy azt még nem tudják, hogy e nép megfogyva bár törve nem, él és élni fog, ragaszkodva nagy királyaink keresztény hitéhez, hogy majd egyszer, amikor újból lesz Magyar feltámadás, emlékeztessük Európát, hogy kik Európában az igazi keresztények. Jártunk már Európában, mint Isten ostora, de amikor ismét útra kelünk úgy megyünk, mint bárányok a farkasok közé.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, Szent Cirill és Metód ünnepén örvendező szívvel magunkhoz vettük az örök üdvösség zálogát. Kérünk, legyen az számunkra hatalmas segítség mind a jelen, mind az eljövendő, örök életre. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!