Évközi hatodik hét csütörtökje

Évközi hatodik hét csütörtökje

A szervita rend hét szent alapítójának emléknapja

A Szentlélek emlékezete

Ezek azok a szentek, akiket megáldott az Úr,

És kegyelmével elhalmozott az üdvözítő Isten,

Mert ők az istenkeresők nemzedéke.

Könyörögjünk!

Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát, akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Vade retro me Satana, quoniam non sapis quæ Dei sunt, sed quæ sunt hominum.”

(Márk 8, 33b.)

„Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!” Ezek a szavak rendkívül megdöbbentőek Jézus Krisztus szájából, főként azért, mert nem másra módja ezeket, mint Szent Péterre az ő első apostolára, akit tervei szerint a megalapítandó Egyházának élére akar helyezni. Az elmúlt napok eseményei és történései után a Mester Fülöp uralkodó területére megy tanítványaival. Cezárea városát Fülöp negyedes fejedelem, Nagy Heródes fia építette Augustus császár tiszteletére kb. 40 km-re a Genezáreti tótól. Jézus Krisztus itt már nem példabeszédekben szól a tanítványaihoz, hanem nyíltan megkérdezi tőlük, egyenesen nekik szegezi a kérdést, hogy vajon kinek tartják őt. A kérdés és a faggatózása egy fajta kikérdezésnek és vizsgáztatásnak is tűnik. A tanítványok közül elsőként Szent Péter apostol szólal meg, illetve ő az, aki a társainak a nevében beszél. Péter helyesen felelve meg is vallja a Mesternek, hogy őt, Jézus Krisztust a Messiásnak tartják. Ugyan ezt az eseményt Szent Máté evangélista is lejegyezte evangéliumában, de ott hozzá teszi az evangélista a Mester dicséretét is, amellyel Péter apostolt illette a helyes feleletért. Itt azonban mivel Szent Márk evangélista éppen Péter apostol prédikációit írta le, szerénységből kihagyja a dicsérő szakaszt. Helyette Péter apostol szigorú megfedéséről hallunk az evangéliumi szakasz végén. A megrovást azért kapta, mert mint eddig mindig, még most is képes Péter emberi módon gondolkodni. Előbb még helyesen felelt, tehát már bizonyos részben a lélek vezérli gondolatait, szívét, de mégis amikor a szeretett Mester kínhaláláról kap információkat elveszti a fejét és meggondolatlanul kortársaihoz hasonlóan helytelen fogalom nyilvánul meg lelkében a Messiásról. A korholás azonban nemcsak Pétert illeti, hanem igen gyakran bennünket is, mert mi magunk is hajlamosak vagyunk arra, hogy kétféle arcot mutassunk. Időnként folyamatosan tudunk a Lélek szerint élni, cselekedni, de valami külső hatásra mindig elragadnak bennünket érzelmeink, vagy indulataink és nem vagyunk képesek arra, hogy teljes egészében Isten kegyelme és Lelke szerint cselekedjünk. Az ember, a gyarló ember, a bűnös, sátántól megkísértet ember időről-időre visszazuhan az örökölt bűn mocsarába. A ma ünnepelt szentek is ehhez hasonlóan érezhettek. Firenze városa, ahol ők heten éltek, az 1208--1220 közötti rövid békés időszak után ismét szüntelen háborúkba bonyolódott Píza, Sziéna és Pistoia ellen, ugyanakkor a császár és a pápa között évszázadok óta húzódó harcokban is részt vett. A város két pártra szakadt: welfekre és ghibellinekre, akik egyik nap többé-kevésbé békességben éltek, a másikon pedig engesztelhetetlen gyűlölettel támadtak egymásra. A hét alapító kereskedő volt, azaz a kereskedők céhébe tartozott. A céhnek saját törvényei és szabályai voltak, élénk kereskedelmi és üzleti kapcsolatot tartott fenn Kelet és Nyugat piacával, s a város konzulaira és sorsára nagy befolyással volt. A kereskedők nemcsak a város növekedő jólétéhez járultak hozzá jelentős mértékben, hanem új gondolatvilágnak, a fellendülő műveltségnek és vallásos gondolatoknak is hordozói voltak.

A ,,hetek'' Franciaországban, Flandriában és számos itáliai városállamban tett gyakori utazásaik alkalmával megfigyelhették egyrészt azokat a károkat, melyeket a vallási elvadulás okozott, másrészt a vallási élet új fölvirágozását is, különösen a laikusok körében, akik testvérületekbe tömörültek. Megéreztek valamit az általános nyugtalanságból, az akkori egyházi állapotok szülte ellenérzésekből, de minden dolog megújulásának várásából is, amelynek fő szószólója Joachim a Fiore (+ 1204) lett.

Egy közelebbről meg nem határozható időben a ,,hetek'' vezekelni kezdtek. Ilyen vezeklő csoportok a 12. század végén elsősorban Itáliában keletkeztek, különösen Firenzében. Mint a világban élő, a világtól azonban bensőleg elszakadt keresztények arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és megfeszített Krisztus követésének éljenek.

Valószínűleg 1233-ra tehetjük első ,,megtérésüket'', vagyis felvételüket a bűnbánó testvérek (,,fratres de poenitentia'') közé. Ez az év -- hála a dominikánus és franciskánus prédikátorok vallásos kezdeményezéseinek -- Közép-Itália északi részében az Alleluja vagy másképp A nagy imádság éve lett. Az ,,Alapításlegenda'' szerint ez az év számít a szervita rend alapítási évének, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Valószínűleg valamivel később szakítottak családi kötelékeikkel és vonultak vissza a város kapui előtt lévő Cafaggióba, hogy ,,nagyobb szabadságban élhessenek a szemlélődésnek'' és amellett folytathassák az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik javára.

Szó szerint és válogatás nélkül akarták követni az evangéliumot, mint Szent Ferenc. Miután rátaláltak a ,,drágagyöngyre'', az Apostolok Cselekedeteinek egyházát vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak élni. Sajnos a mai világ is ehhez a világhoz hasonló, mégsem születnek szerzetesrendek, nem nőnek ki remeték az erdőségekben. Az emberiség a technika vívmányai miatt annyira eltunyult és elpuhult, hogy ma már fel sem merül senkiben, hogy remete szerzetesként éljen, teljesen átadva magát az Istennek, teljesen rábízva magát a mennyei gondviselésre. Sajnos még maguk a papok sem követik ezeket példákat, hanem mindegyikük gazdagabbnál gazdagabb egyházközségről álmodik, ahol majd mindene meg lesz szolgálati ideje alatt. A birtoklási vágy annyira erős a mai emberben, hogy elképzelni sem tudja már életét, áram, víz, gáz és telefon, vagy internet nélkül. Csak reménykedhetünk abban, hogy majd eljön egy kor, amikor ezek a dolgok ismét kisimulnak, a tulajdonok elvesztése pedig ismét megismerteti az embereket az isteni gondviselés nagyságával. Addig azonban Jézus Krisztus szavai nagyon igazak ránk is, mert csak a gonosz, a sátán szemével vagyunk képesek élni életünket. Kérjük papjainkat, hogy így korholjanak, ostorozzanak bennünket is a Mester szavaival: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!”

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, hogy ennek az áldozatnak az erejével és a szervita rend hét alapítója példájával vezess minket mindig szereteted útján. A jót, amit elkezdtél bennünk, őrizd és érleld is meg életünkben Krisztus dicsőséges eljövetelének napjára. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen!