Évközi hatodik hét keddje

Évközi hatodik hét keddje

Boldog Szászországi Jordán domonkos rendfőnök emléknapja

A betegek emlékezete

Könyörülj rajtam, Uram, mert beteg vagyok,

Minden csontom remeg,

Gyógyíts meg Uram!

A lelkem is mélyen megrendült.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, egyszülött Fiad a te akaratodból gyöngeségeinket hordoztam, hogy megmutasd, mily erő rejlik az emberi erőtlenségben és türelemben. Hallgasd meg jóságosan könyörgéseinket betegségben sínylődő testvéreinkért. Add, hogy mindazok, akiket fájdalom és betegség gyötör, érezzék át, hogy azok közé tartoznak, akiket az Evangélium boldognak hirdet, és tudják meg, hogy együtt szenvednek a világ üdvéért szenvedő Krisztussal. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Nondum cognoscetis nec intelligitis?”

(Márk 8, 17c.)

„Még most sem értitek, és nem fogjátok föl?” Kérdezi tőlünk Jézus Krisztus újfent egyre nagyobb megrökönyödéssel. Igaz a kérdést a mai evangéliumban valójában az apostoloknak teszi fel, de mi tudjuk jól, hogy nekünk is feltehetné, mert ugyan abban a kishitűségben, lelki vakságban és süketségben tespedünk, mint egykor a tanítványok ott a Genezáreti-tavon a bárkában. Szinte hetek, hónapok óta a mi Urunk, Jézus Krisztus éjt nappallá téve azzal van elfoglalva, hogy az embereket és leginkább szűkebb tanítványait megismertesse Isten, a Mennyei Atya szeretetével, hitével, hogy lássanak és halljanak. E történetben az apostolok még lehet, hogy nem is gondoltak arra, amit már a Mesterük előre tud, mert a szívükben ott van a kétely, a félelem, az emberi romlottság és bűn. Tudja jól, hogy ezeket nagyon-nagyon nehéz levetkőzni, mert úgy tapad ránk, mint a csiriz. Ezzel a hasonlattal is kezdi ezt az evangéliumi szakaszt, hogy rádöbbentse a tanítványait a lelkükben lappangó hibákra. A kovász nemcsak megkeleszti a kenyeret, hanem el is ronthatja azt. Ebben az esetben a hitetlenség, a kishitűség, itt a romlott kovász, a képmutatás jelképe, amely nemcsak az írástudók és a farizeusok tulajdonsága, hanem minden zsidóé is, aki akkor mereven ragaszkodott a régmúlt megkövesedett, merev hagyományaihoz. Ezek a tanítások benne éltek az apostolok lelkében is születésüktől kezdve, beléjük ívódott, ahogy a víz beleívódik a földbe. A farizeusok hamis tanítása tévútra vitte a rájuk bízott egész zsidóságot, de farizeusok, Testvéreim nemcsak zsidók lehetnek, hanem minden más nép olyan vezetői és tanítói is, akik olyanhoz való ragaszkodás mellett tőrnek pálcát, amely nem az embert és annak üdvösségét szolgálja. Jézus Krisztus ezért hívja fel erre a tanítványainak a figyelmét, és óvja annak minden mondatától az ő követőit. Igaz, hogy a tanítványok aggodalmaskodása, hitetlenkedése más, mint a farizeusoké. Csakhogy ez sem jó. Látható, hogy Jézus Krisztusnak sikerült kiragadnia tanítványait és hallgatóit a régi, ószövetségi merev hagyományok bilincseiből, de nem sikerült még teljesen beültetnie lelkükbe az igaz hit magját és fényét. Ezért tartja újfent hibásnak a tanítványait, mert az a sok csoda, amit ő végbe vitt a szemük láttára, elégnek kellett volna lennie már ahhoz, hogy végre felnyíljon a szemük, és megnyíljon a fülük. E sok csodaláttán már fel kellett volna, hogy ismerjék Mesterükben, Jézus Krisztusban az Isten Fiát, aki nem csak földi táplálékkal látja el őket és az embereket, hanem olyan kenyérrel is táplálja lelküket, amely az örökéletre vezet bennünket. A ma ünnepelt szent Szászországi Jordán éppen ilyen ember volt. Neki nem kellett csodát látnia, ahhoz, hogy rögtön higgyen a Mennyei Atya végtelen szeretetében. A domonkos rend oszlopának számított. A rend terjesztéséért és a rendi szellem elmélyítéséért végzett fáradozásai mellett sem feledkezett meg a kereszténység nagy gondjairól. Magas állású személyiségekkel is mert nyíltan beszélni. Egyszer összetalálkozott II. Frigyes császárral: ,,Felség, tisztségem miatt sok tartományban megfordulok, és egy kissé csodálkozom azon, hogy Ön nem kérdezi meg, mit beszélnek az emberek.'' A császár így válaszolt: ,,Mindenütt vannak embereim, és tudok mindenről, ami a világban történik.'' Jordán válasza ez volt: ,,Az Úr Jézus Krisztus is tudott Istenként mindent, mégis megkérdezte a tanítványaitól: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' Ön csak ember, és nem tud némely dolgot, amit Önről beszélnek, amit pedig üdvös volna tudnia. Azt beszélik Önről, hogy elnyomja az Egyházat, Róma döntéseit megveti, jóslatokra hallgat, a jó tanáccsal nem törődik, hogy figyelembe sem veszi Krisztus helytartóját, aki lelki ügyekben Önnek is ura. Mindez nem tesz jót az Ön személyének.''

A domonkos rend célja kettős: az Istennel való benső találkozás és az Isten országáért végzett külső munka. Az Istennel való kapcsolat az apostoli tevékenység feltétele és alapja. Amint Domonkos is a tettek nagy embere volt, mert nagy imádkozóként állt Isten előtt, úgy Jordán erőforrása is nagy istenszeretetében rejlett. Állandóan áldásért könyörgött, és imát kért munkájához. Megragadók Bolognába, a Szent Ágnes kolostor nővéreihez írt levelei, amelyek a segítő imádságért való háláját tanúsítják. Ezekben a levelekben olyan tiszta jámbor magatartás nyilatkozik meg, amelynek súlypontja nem a rendkívüliben, a természet dolgait meghaladóban nyugszik. Jordán inkább a józan és értelmes mérsékletet tartotta fontosnak, elsősorban pedig a vallási életben: ,,Aki vándorol, óvatosan jár ide-oda, nem mászkál figyelmetlenül, nem futkos mohó izgatottsággal és vigyázatlan hevességgel. Mindenekelőtt attól félek, hogy vannak köztetek néhányan olyanok, akik figyelmetlenül és mérték nélkül tüsténkednek szertelen vezeklő lelkülettel, virrasztásokkal vagy rendkívüli böjtökkel, avagy hasonló jellegű egyéb olyan szigorúságokkal, amelyek elviselhetetlenek gyenge testetek számára. Meredek és szűk az életre vivő út, és nagy vigyázattal kell rajta járni, hogy se hanyagságunkkal jobbra, se túlzó vezeklésünkkel balra le ne térjünk róla. Az utóbbitól féltelek benneteket mégis a legjobban, mert ha oktalanul kívánjátok sanyargatni testeteket, az ellenkező végletbe estek, úgyhogy elakadtok az Úrnak az örök nyugalomra vivő útján. Vigyázz magadra, hogy lelki bágyadtság vagy testi gyengeség el ne vegye testedtől a jócselekedet lehetőségét, lelkedtől a feszítőerőt, felebarátodtól a jó példát, Istentől a dicsőséget, és el ne hatalmasodjon benned mindaz a rossz, ami a mértéktelenségből származik. A testi vezeklés csak kevéssé hasznos, s a virrasztásban, böjtben és sírásban könnyen túl lehet lépni a helyes mértéket. Az erények viszont, az alázatosság és türelem, szelídség és engedelmesség, szeretet és szerénység sohasem növekedhetnek túlzott mértékben.''

Krisztusban szeretett Testvéreim Boldog Jordán nem hitetlenkedett apostolok módjára, mert ő megértett és felfogta Jézus Krisztus küldetését és tervét és végre is hajtotta a reá eső részt.

Imádkozzunk:

Istenünk, emberi gyengeségünk egyedüli támasza, mutasd meg segítő hatalmadat beteg testvéreinken, hogy irgalmad erejéből felgyógyulva egészségben láthassuk őket viszont Egyházadban. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!