Évközi hatodik hét péntekje

Évközi hatodik hét péntekje

Boldog Fra Angelico szerzetes emléknapja

Az éhezők emlékezete

Tekints szövetségedre, Urunk,

És szegényeidről ne feledkezzél el végleg!

Könyörögjünk!

Istenünk, te jóságos vagy minden teremtményedhez, és mindenkinek gondját viseled. Adj nekünk tevékeny szeretetet éhező embertársaink iránt, hogy megszűnjék éhségük, és szabad szívvel, gond nélkül szolgáljanak neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Si quis vult me sequi, deneget semetipsum.”

(Márk 8, 34b.)

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát.” A mai evangéliumi szakaszban, amelyet Márk evangélista tár elénk kivételesen nagyon sok fontos kijelentését ismerhetjük meg, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak. Gyakorlatilag leírja már most sokkal húsvét előtt, hogy miként is fog élete, sorsa alakulni. Ekkor még nem is gondoljuk, hogy valójában nem csak magáról, hanem rólunk, a mi életünkről is szól a mai evangélium. A bolygónk Teremtőjének Egyszülött Fia, Jézus Krisztus útja is az emberi szenvedésen keresztül vezet a dicsőségbe. Ez nem lehet, majd másként tanítványai, apostolainak életében sem, de nem lehet másként a ma él ember számára sem. Felismerést és útmutatást kapunk tőle már itt a mai evangéliumban, hogy az önmegtagadás, a kereszthordózás által kell követni a názáreti Mestert abban a vigasztaló tudatban, hogy a feltámadás dicsőségében is részünk lehet, ahogy ő is áthaladt a halál útján, a mennyország fényességébe. Nem kisebb a tét életünk végén, mint lelkünk üdvössége, amelynek üdvösségéért minden áldozatott meg kell hoznunk különben semmi értelme nem volt földi életünknek, szenvedéseinknek, megpróbáltatásainknak. Jézus Krisztus felfedte létének nagy titkait: Személy szerint Ő Isten, tehát végtelenül több, nagyobb mindennél és mindenkinél. De személyi főlsége alá fölvett egy komplett emberi természetet: testet és lelket. Ezt azért tette, mert szeretett minket, és nemcsak minta oka akart lenni a teremtett világnak, hanem beteljesítője és a bűnbeesés után megváltója is. Amikor Péter az Atyától csalhatatlanul megtudta, hogy Jézus a Krisztus, rögtön elmondta magáról, hogy emberi teste áldozattá lesz az emberekért. Ez a közlés megdöbbentette a tanítványokat. Jézus ekkor újabb meglepetéssel szolgált: „Aki utánam akar jönni, vagyis üdvözülni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem” Az üdvösséget, a mennyországba bejutást Jézus mindenkinek felajánlja, de ehhez a három feltételhez köti: Tagadja meg magát. Ez annyit jelent, hogy szakítson mindenki az önzéssel, az önszeretettel. A szülők elviszik kisbabájukat megkereszteltetni, mert így lehet a csöpp ember Isten gyermeke, a mennyország örököse. Az Isten országa azonban nem tündérvilág, valami látszat, nem mesevilág, hanem valóság. Igazság és szeretet a lényege. Ezt az igazságot Isten fogalmazta meg, nekünk pedig meg kell tanulnunk, el kell fogadnunk, meg kell vallanunk. Szüleink az első hitoktatók. Nem tudományos értekezéssel teszik vallásossá a pici embert, hanem étkezés előtt keresztet vetnek, vendégül hívják Jézust, mert az ennivalót az édesanya abból készítette, amit Isten teremtett. Vasárnap szüleivel magától értetődve megy a misére, mert Istentől annyi jót kapunk, hogy azt nemcsak otthon, hanem Isten házában is megköszönjük. Aztán iskolában: alap-, közép- és felsőfokon mindig többet, mindig okosabban tanulunk Istenről, még ha erőfeszítésbe is kerül. De a lustaságot nemcsak így kell legyőzni. Önző akaratunk visszaretten az erőfeszítéstől. A kisgyerek is fel tud ugrani, hogy pohár vizet hozzon. Tudja felhúzni kis húga vagy nagypapa zokniját. Tud kitartóan tanulni, hogy valamikor mindenkinek segíteni tudjon. Minden szeretetgyakorlat önmegtagadást kíván. Később még erőfeszítést, esetleg szenvedést is. Aki le tud mondani önzéséről, tovább léphet az üdvösség útján: Vegye föl keresztjét! Fogadja el Istentől azt az áldozatot. Lemondást, kisebb-nagyobb szenvedéseket, amelyeket az élet nyújt. Ezeket gyakorolva ne várjon földi elismerést, mert Jézus sem várt ilyet, nem is kapott. Őt kövessük tudatosan az egyre nehezebb körülmények között. Keresztútján Ő is elfogadott néhány segítő gesztust. Nekünk is küld ilyeneket. Sőt, Ő maga is mellénk áll, a szívünkbe száll, úgy erősít meg. Jézus tudja, hogy ebben a félrenevelt, bűnös, gonosz világban az ilyen isteni okosságért könnyen kikacagják az embert. Azért üzeni: „Aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal”. Krisztusban szeretett Testvéreim! Nem könnyű a feladat, amelyet meg kell valósítanunk, nem könnyű a cél, amelyet el kell éretnünk családjainkkal, barátainkkal, keresztény testvéreinkkel. Soha ne elégedjünk meg azzal, amit elértünk lelkünk üdvösségéért, mindig érezzük úgy, hogy még kell a jót tennünk, kell az imát imádkoznunk, de soha ne önmagunkért, hanem mindig másokért, embertársainkért, mert így jutalmunk sokkal nagyobb lesz. Felejtsük el önmagunkat, és ha valóban azon a rögös, szűk úton Jézus Krisztus után akarunk menni, akkor tagadjuk meg magunkat, vegyük föl vidám lélekkel keresztünket és induljunk el. Hamarosan itt a nagyböjti idő, a pénteki keresztutak kiváló alkalmak arra, hogy megtagadjuk magunkat, felvegyük keresztünket és kövessük Jézus Krisztust.

Imádkozzunk:

Istenünk, mindenható Atyánk, könyörögve kérünk, hogy az égből alászállott kenyér adjon erőt nekünk ínséget szenvedő testvéreink megsegítésére. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!