Évközi első hét péntekje

Évközi első hét péntekje

Nolai Szent Félix hitvalló áldozópap emléknapja

A mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedésének emlékezete

Ez az első, ígérettel egybekötött parancs:

Tiszteld apádat és anyádat,

Hogy boldog és hosszú életű légy a földön.

Könyörögjünk!

Istenünk, örök rendeléseddel te vetettél szilárd alapot a családi közösségnek. Hallgasd meg jóságosan híveid könyörgését, hogy a családi erényekben és a szolgáló szeretetben, a Szent Család példáját kövessük, és így atyai házadban az örök jutalomnak örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Quis potest dimittere peccata, nisi solus Deus?”

(Márk 2, 7c.)

„Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Hangzik fel a méltatlankodó kérdés Kafarnaumban a zsidó írástudók ajkáról. Nem is sejtik, hogy leszóló, lekicsinylő, felháborodott szavaik mögött éppen ők azok, akik lerántják a leplet Jézus Krisztusról, és ha tudatlanul is rámutatnak annak valódi létéről. Tehát már a mi Urunk, Jézus Krisztus küldetésének elején ellenségei rájönnek arra, hogy kivel is állnak szemben, mégis igyekeznek mohó féltékenységükben egyre többet és többet ártani neki, és úgy bemutatni, feltüntetni az egyszerű emberek előtt, mintha nem isteni, hanem csupán emberi erővel állnának szemben. A másik igen érdekes utalása a mai evangéliumi szakaszban Márk evangélistának a názáreti Jézusra vonatkozik: „Miért gondoljátok ezt szívetekben?” Valóban Testvéreim miért gondolták ezt a szíveikben, és mi két ezer évvel később, mi mit gondolunk a szívünkben Jézus Krisztussal kapcsolatban? Azt egyből láthatjuk és megérthetjük Márk evangélista szavai nyomán, hogy Jézus Krisztus előtt nem maradhatnak titokban sem szív gondolatai, sem az értelem fondorlatai. Ha nincs is közvetlen kapcsolat közte és az emberek között fizikailag, sem térben, sem időben, ő akkor is pontosan tudja, kiválóan ismeri lelkünk minden egyes rezdülését. Előtte nincsenek és nem is lehetnek titkok, az előtt az Isteni személy előtt, aki minden hajunk szálát ismeri, nem maradhat rejtve semmi sem. Felismeri bennünk minden jó érzésünket, minden érdemünket, de látja pontosan hibáinkat, betegségeinket is a lélektükrén keresztül, mert a lelkeink szimbiózisban, kapcsolatban vannak egymással, és mindenkivel, amióta világ a világ, és amíg ez a világ fennáll. Bizony sokszor kellemetlen lehet ez a tudat, hogy ő átlát rajtunk, mint fény a szitán, és emiatt bizony létezik bennünk a lelkiismeret intézménye. Ő ugyanis idő és tér távlatában is a lelkiismereten keresztül képes irányítani lelkünket, azon keresztül gondolatainkat és tetteinket. Ha a betegség, a bűn annyira eluralkodik valakinek a lelke felett, hogy ez az intézmény már nem működik, ott bizony már komoly beavatkozásra van neki is szüksége. Mi lehet ez a komoly beavatkozás? A mai evangéliumi szakaszban erre is utalást kapunk. A rosszlelkiismerettel rendelkező, bűnös beteg ember olyan, mint a mai szentírási szakasz főszereplője a béna ember, akit gúzsba kötnek hibái, vétkei, úgy hogy már járni sem tud. Látszólag nagyon sok ilyen ember van körülöttünk, még ha úgy is látjuk, hogy járnak-kelnek, de valójában helyesen lépni és mozdulni sem képesek. Látszólag semmi kilátásuk nincsen arra, hogy meggyógyuljanak, hogy béna helyzetükön önerejükből változtatni tudjanak. Ennek a béna, beteg embernek is kiszolgáltatott és reménytelen helyzete nem ad lehetőséget arra, hogy egyáltalán Jézus Krisztus színe elé kerülhessen. A mai beteg ember is ilyen lehetetlen helyzetben van, hiszen tér és idő is elválasztja látszólag Jézus Krisztustól. A házból kiszorulva, a figyelem perifériáján kívül várakoznak. Az azonban tény, hogy nincsen egyedül. Nem vagyunk egyedül kedves Testvéreim! A béna embernek is vannak emberei, nekünk pedig vannak papjaink, barátaink, családjaink. Akikkel az élet mindennapi helyzeteit, nehézségeit megéljük, azokra mindig számíthatunk. Ebben a történetben ezek a barátok felmérik a lehetőségeket. Vidám és kemény fiúk, akik nem szeretnek veszíteni, akik nem rettenek vissza nehézségektől, nem adják fel soha idő előtt a küzdelmet. Őket nem lehet csak úgy kitessékelni, és az ő példájukat követve magunkat sem engedjük csak úgy a házon kívülre szorítani. Szeretetük nemcsak szolgálatból, hanem találékonyságból is áll. Barátjukat a kibontott tetőn keresztül eresztik le Jézus Krisztus elé. Sokak szerint ennek a történetnek a szereplői éppen magyarok voltak. A hordágyon fekvő béna, beteg ember, aki addig a pillanatig az élet perifériáján élt, váratlanul egyik percről a másikra a figyelem, a történet középpontjában találja magát. Kiszorított és kiszolgáltatott volt egész életében, most pedig hirtelen a lehetőségek csúcsa nyílik meg előtte. Meggyógyul. Köszönheti mindezt saját eltökéltségének, találékony és szeretetben áldozatkész barátainak. Nekünk is vannak Testvéreim ilyen barátaink csak meg kell szólítanunk őket. A templom az a hely, ahol megszűnik a tér és az idő korlátja, ezt érezzük annak ódon hangulatában is, amikor a félhomály csendjében imádkozunk. A gyóntatószék pedig nem más, mint egy időutazás, ahol végig járjuk bűneink, betegségeink, gyengeségeink útját és Isten, hívó, megbocsátó szavára átemel bennünket minden korláton, leereszt bennünket Jézus Krisztus színe elé és meggyógyulunk. Amikor bűneinktől, betegségeinktől megtisztulva ismét felállunk, elmondjuk az elégtételt már jogosan tehetjük fel a kérdést: „Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”

Imádkozzunk:

Szentségi ajándékaiddal táplálsz minket, jóságos Mennyei Atyánk. Add, hogy mindig kövessük a Szent Család példáját, és így földi életünk megpróbáltatásai után az ő örök társaságába juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!