Évközi első hét csütörtökje

Évközi első hét csütörtökje

Poitiersi Szent Hiláriusz egyháztanító püspök emléknapja

A Szentlélek emlékezete

Az Isten igazságaiban jártas emberek

Ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt,

S akik igazságra tanítottak sokakat,

Tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Könyörögjünk!

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy Fiad istenségét, amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett, kellő módon megértsünk, és igaz hittel megvalljuk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Si vis, potes me mundare.”

(Márk 1, 40c.)

„Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” A modern kor embere egyre jobban kedveli, vágyja a testi megtisztulást. Reklámokból, hirdetésekből gyakran halljuk, hogy milyen modernebbnél modernebb zuhanykabinokat, fürdőmedencéket tudnak gyártani. Aki bele áll, vagy beleül, már vízmasszázsban is részesülhet, ezzel kényeztetve testét, sőt már rádiót is hallgathat közben, hova tovább még telefonálhat is innen anélkül, hogy ki kellene belőle szállnia. Vannak olyan embertársaink, akik már naponta háromszor-négyszer is letusolnak, igyekeznek megszabadulni a valós, vagy képzelt tisztátalanságuktól. Persze közben az fel sem merül ezekben az emberekben, hogy mennyi drága ivóvizet használnak el, amelyért a föld néhány helyén akár kincseket is adnának. Miért is ezzel kezdtem elmélkedésemet? Azért, mert mindebből pontosan érzékelhetjük, hogy a mai embernek is mennyire komoly vágya a megtisztulás. Igaz a legtöbben csupán testük szennyét szeretnék magukról lemosni, hátha azzal lelki bűneiktől is megszabadulhatnak. Sajnos ez még sem ilyen egyszerű dolog és rájönnek erre ők is, amint a tükör elé állnak és látják, hogy hiába minden víz, hiába minden tisztítószer, az ember mégis ugyanaz a bűnös ember marad. Azok az emberek azonban, akik ugyan egyre kevesebben vannak, de mégis eljönnek a templomba és a szentgyónás szentségéhez járulnak. Amikor kilépnek a gyóntató fülkéből víz és tisztítószerek nélkül is teljesen megtisztulnak az őszinte bűnbánat által. Mert mit mond az evangéliumi leprásnak a mi Urunk, Jézus Krisztus? „Akarom, tisztulj meg!” Ugyan ez az esemény játszódik le a gyóntatószékben is: Isten akarja, hogy megtisztuljunk, és valóban meg is tisztít bennünket őszintén bevallott bűneinktől. Jézus Krisztus a jelenetben megérintette a leprást, aki a törvény szerint érinthetetlen volt, hát akkor bennünket testileg tiszta embereket, hogy ne érintene meg. Az emberek a törvénnyel, a törvényhozásával felismerik a rosszat, a bűnt, ítélkeznek is felette, de a bűnöst meggyógyítani csak Jézus Krisztus képes. Isten és az ő Egyszülött Fia látja emberi valónkat, látja gyengeségeinket, betegségeinket, ő nem az érdemeinket nézi, hanem azt, hogy valóban rávagyunk-e szorulva gyógyít erejére. Isten szabadon szereti teremtményeit irgalmas, és gyógyító erőt sugárzó szeretetével. Emberi gyengeségeink nem akadályozhatják meg abban, hogy továbbra is szeressen bennünket, még akkor is, ha újra és újra visszaessünk ugyan abba a bűnbe, amelyből néhány nappal azelőtt húzott ki bennünket a szentgyónásban. Szeretetének titka az, hogy feltétel nélkül szereti az embert, rászorultságunk szerint, minél nagyobb a betegség, minél nagyobb a baj, a bűn, minél tékozlóbbak vagyunk, annál inkább szeret bennünket. Ugye, Testvéreim, hogy első hallásra ez milyen igazságtalannak tűnik? Hiszen emberi mértékkel mérve azt kellene szeretnie legjobban, aki a legjobb, a leghűségesebb, a legszentebb. És ő mégis a legnagyobb bűnöst igyekszik a legjobban szeretni, mert tudja, hogy annak van a szüksége a legjobban arra. Ilyen ez a leprás ember is a mai evangéliumban, aki Jézus Krisztus elé veti magát és megszólítja: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem!” Bocsásd meg bűneimet, hiszem, hogy szereteted megtisztít. Hálát adok irgalmasságodért, ahogy ezt te szeretnéd. A leprás nem a folyóba, vagy a tóba ül, hogy fekélyes sebeitől megtisztítsa magát, hanem a porba hull a názáreti Jézus előtt, akit addig sohasem látott és mégis hisz abban, hogy ez az ismeretlen ember, akit annyian követnek, akiről annyit csodát mondtak pont őt fogja meggyógyítani, visszahelyezni a tiszták társadalmába. Ennek a zsidó embernek, akit testi betegsége miatt saját fajtája kivetett magából, nem volt kemény a szíve, mert a betegség, a reménytelenség, a szenvedés meglágyította és emberivé tette. A ma testileg szennyes emberek, gőgösek, keményszívűek, amíg a betegség, vagy más váratlan csapás meg nem töri őket, gőgjüket, elbizakodottságukat. Találóan fogalmaz a kis herceg: „Jól csak a szívével lát az ember.” Az értelem nélküli szív béna lenne, míg a szív jóságát nélkülöző ész vak. Értelmünk, szívünk, akaratunk, szenvedéseink, betegségeink ma is tartsanak meg Jézus Krisztus mellett, hogy le tudjunk eléje térdelni a porba, és szólni tudjunk hozzá, kérlelni szívünk szeretetével, elménk alázatosságával: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Akarjuk Testvéreim, hogy megtisztítson bennünket.

Imádkozzunk:

Mennyei lakomádból erőt merítve könyörögve kérünk, Istenünk: hogy Szent Hiláriusz püspök tanítása szerint ajándékaidért szüntelenül hálásak legyünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!