Magyar szentek és boldogok ünnepe

Évközi 32. hét szombatja


Magyar szentek és boldogok emlékezete


Örvendeznek a mennyben a szentek,
akik Krisztust követték:
most Krisztussal együtt ujjonganak örökkön-örökké.


Testvéreim! A mi szombaton, nem csak Égi Édesanyánkról, a Boldogságos Szűz Máriáról kell megemlékeznünk, hanem a Mindszentek ünnepkörébe tartozó magyar szentekről és boldogokról is, akik a magyar katolikus naptárban ezen a napon közösen vannak megünnepelve. Istennek hála szép számmal vannak ilyen régen élt honfitársaink, akiknek életpéldája méltó arra, hogy a ma élő nemzedék számára is követendő legyen. Sajnos a ma élő fiatalok legtöbbje még csak nem is tudja, hogy hány, de hány magyar nyerte el már a Mennyország koszorúját. A magyar szentek között vannak olyanok, akiket népi kegyelet övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen, névtelen hősei is, a mindennapok vértanúi, és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, vagy idegenből érkezve magyar földön teljesedett ki életművük, így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten ítélőszéke előtt. A mai köznap evangéliumában is hasonló ítélőszékről olvashatunk, csakhogy az ebben a székben ülő ember nem úgy ítél, ahogy a mi Mennyei Atyánk ítél majd mi felettünk. Ezen evangéliumi szakasz egy igen fontos része, hogy Jézus Krisztus figyelmezteti tanítványait, de rajtuk keresztül minden embert, hogy egy valamibe sosem szabad belefáradnunk és ez az imádság! A magyar szentek és boldogok magas hőfokon művelték az imát és hálaadást Isten irányába, példát véve róluk ne csupán akkor, amikor bajban vagyunk, vagy szerencsétlenség ér minket, hanem szüntelenül kell imádkoznunk reggel, délben és este is. Az Istennel való közös élet egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy naponta imádkozunk. Az ima minden esetben találkozás és hálaadás. Az ember felé szeretetét állandóan megmutató Isten, és ezt a szeretet elfogadó ember találkozása. Az üdvösség útját megmutató Isten, és az ezen az úton haladó ember emmauszi találkozása. A lelki békességet nyújtó és a békességre vágyakozó ember találkozása. Az irgalomban gazdag Isten és a bűnbánó ember találkozása. Az akaratát kinyilvánító Isten és az Istentől kapott hivatását elfogadó és teljesítő ember damaszkuszi úton való találkozása. A kereszt terhe alatt rogyadozó emberré lett Isten és a testi lelki fájdalmakban szenvedő ember keresztúti találkozása. Fedezzük fel az imában az Istennel való találkozás ilyen sokrétű, ilyen bonyolult mélységű találkozását! Életünk során sok ítéletet vonnunk magunkra, elsőként szüleinktől, majd tanárainktól, aztán munkatársainktól, barátainktól, ellenségeinktől, jó és rossz akaróinktól, majd gyermekeinktől, aztán unokáinktól és legvégül, de a legfontosabbtól Istentől. Minden elítéléskor egy dolog lebegjen szemünk előtt, hogy a legvégső ítéletnek legyünk képesek megfelelni, hogy addig kitartsunk Isteni hűségben és szeretetben, ezért így imádkozzunk:


Istenünk, te egy kenyérrel táplálsz és egy reménnyel éltetsz bennünket. Erősíts meg kegyelmeddel, hogy dicsőségesen feltámadjunk mindnyájan, akik szentjeiddel együtt egy test és egy lélek vagyunk Krisztusban. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!