2010. november 8. hétfő

Évközi 32. hét hétfőjének emlékezete


Köznap, a jó halál kegyelméért!


Járjak bár halál sötét völgyekben.
ott sem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy, Uram, Istenem.
Pásztorbotod és vezetésed az én bizodalmam.


Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, növeld bennünk a hitet! De miért van szükségünk a hitre? Egyáltalán szükségünk van rá? Sokan élnek hit nélkül, Testvéreim! Folytatjuk tehát elmélkedésünket az elmúlt napok gondolat körében, hiszen a Halottak napjának nyolcadának végén vagyunk. Egy laikus, nem hívő ember szemében olyan nem létezik, hogy jó halál, és ha ilyen nem létezik, akkor ő szerintük Jézus Krisztus, a mi Urunk botor ember volt, hogy ostoba módon odaadta magát védekezés nélkül a halálnak. Csakhogy ez nem fedi az igazságot. Mi emberek életünk teljes részét a halál sötét völgyében járjuk, ahogy a zsoltáros szavaival bevezettük gondolatainkat. Gondoljunk csak arra, hogy akik autóba ülnek, vagy repülőre szállnak, de az is elég, ha egy vulkán közelében élnek, vagy a tengerparton, vagy éppen egy tektonikus törésvonal közelében, de mondhatnánk azt is, hogy egy vegyszertározó közelében élnek minden nap, minden pillanatában a halál sötét völgyében járnak. Ha nem tudnánk hinni abban, hogy a halál és az elmúlás kegyes is lehet, semmit sem érne életünk egyetlen pillanata sem. Mi kell ahhoz, hogy tudjunk hinni a jó halálban és a feltámadásban? Jézus Krisztusba vetett megingathatatlan hit! Az apostolokéhoz hasonló buzgósággal fordulunk Istenbe vetett hit nélkül, Isten nélkül. Akinek nincs szüksége Istenre, annak hitre sincs. Mert a hit nélkül elképzelhetetlen az Istennel való személyes kapcsolat. A hívő ember azért szeretne megerősödni hitében, hogy egyre jobban átélhesse Isten jelenlétét, megtapasztalja szeretetét életének minden pillanatában. Vajon mi növelheti hitünket? A Szentírás figyelmes olvasása, az olvasott és hallgatott tanítás megvallása és megélése által egyaránt növekszik hitünk. Isten mindannyiunkat hív a hit útjára születésünktől fogva egészen a halálunkig, hogy vele éljünk és eljussunk a vele való, örökké tartó közösségre a feltámadás által.


Urunk, Istenünk, e szentségben a halhatatlanság zálogát vettük magunkhoz. Alázatosan kérjük atyai segítségedet, hogy halálunk óráján legyőzzük az ősi ellenséget, a sátán cselvetéseit, és örök dicsőséged örömébe jussunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!