Nagy Szent Leó pápa ünnepe

Évközi 32. hét szerdája


Nagy Szent Leó pápa ünnepe


Kiválasztotta és főpapjává szentelte őt az Úr,
megnyitotta kincstárát és elhalmozta őt kegyelmeivel.


Testvéreim! Ma arról a 45. pápáról emlékezünk meg, aki többször is megmentette Rómát és annak lakóit. A birodalom már darabjaira hullott, a korábbi császárok fénye köddé vált, a legendás egykori római sereg már csupán kalandorok gyűjtő helye volt. Nekünk Magyaroknak annyi kapcsolatunk volt vele, hogy elődeink a hunok Attila vezetésével 452-ben Róma ellen indultak portyára. A római sereg elbújt, a császár elmenekült, de Leó pápa Attila elé ment és békét kötött vele. A pápa hit abban, hogy egy félelmetes és rettegett hadvezért is jobb belátásra lehet bírni a hit szavaival. Szent Leó mindig is úgy gondolta, hogy ő Szent Péter utóda nemcsak névleg, hanem tettekben is. Ezzel a hittel és hozzáállással sohasem feledkezett meg arról, hogy ő minden keresztény ember lelki vezetője, pásztora és oltalmazója. A köznap evangéliumában egy gyógyító csodáról olvasunk, amelyben, ha nem is egy egész nép, nem is egy egész város, de tíz súlyos beteg részesült. Orvosilag, emberileg gyógyíthatatlan bajuk szűnik meg egy csapásra, amikor Megváltó Urunkkal, Jézus Krisztussal találkoznak, mégis közülük kilenc megfeledkezik arról, hogy kifejezze köszönetét a gyógyítójának. Pedig valószínűleg mind a tízen éppen ezért haladtak arra, mert tudták, hogy a híres Mester arra felé fog menni. A nevén szólították és hittek abban, hogy meggyógyulhatnak. Jézus Krisztus is pontosan tudta ezt, hiszen ő is mindent tudott. Nem várt tőlük hálapénzt, mint a mai testet gyógyító orvosok, de hálátlanságuk azért fájdalmat okozott neki, főleg azért, mert a kilenc valószínűleg zsidó volt és csupán a tizedik meggyógyult volt idegen, egy szamaritánus. Ez az egy meggyógyult idegen ember tartotta mindennél fontosabbnak, hogy szavakkal és gesztusokkal is kifejezze háláját annak, aki vissza adott neki mindent, nemcsak a testét, hanem a lelkét és egész családját is. A hála a mai világunkban talán még ritkább csoda. Egy tanító mese szerint volt egy híres kertész, akinek virágjainak párja nem volt hetedhét határban. Ennek ellenére a kertész nem volt büszke, nem volt elszállva magával, mert érezte azért, hogy még neki sem sikerült a legszebb virágot felnevelnie. Mivel hívő ember volt egy nap angyalok jelentek meg nála és magukkal hívták, hogy megmutassák neki a mennyország legszebb virágait. Ámult is a kertész a szebbnél szebb virágok láttán, de az angyalok látták rajta, hogy még nem látta meg azt, amit évtizedek óta keresett. Ekkor elvitték a mennyország egyik legeldugottabb szegletében, ahol valóban megpillanthatta a legszebb virágokat. Az addig látottakból mezőnyi volt, ebből viszont csak pár szál lengedezett az örök napfényben. Szóvá is tette az angyaloknak: Miért a legszebb virágból van itt a legkevesebb? Az angyalok mosolyogva válaszoltak: Mert ez az emberi hála virágja és azért van belőle olyan kevés, mert ilyen hálátlanok az emberek.
Mi ne legyünk ilyenek Testvéreim! Köszönjünk meg minden jót, amit akár emberektől, akár Istentől kapunk! És ne csak gondolatban tegyük meg ezt, hanem adjunk mindig hangot, vagy írást hálánknak. Mert a háláját mindig kifejező ember elégedett az életével, s nem irigykedik a másikra. Olyan ritka virágot nevel, amelynek helye lesz a mennyországi kertekben. Ne csupán akkor találjuk meg Istent és ember társainkat, amikor kérnünk kell tőlük valamit! Vegyük észre és csodálkozzunk rá azokra az apróságokra, amelyeket a mai nap és a holnap hoz életünkbe.
Nagy Szent Leó pápa így imádkozott egyházának jó papokért:

"Add meg papjaidnak - Mennyei Atyánk - szolgálatodnak kegyelmét. Újítsd meg szívükben a szentségnek lelkét,hogy a tanítás amelyet nekik kell adniuk, példájukkal közelebb vigyen minket hozzád. Szent Lelked ajándékaiból adj nekik Urunk, okos szerénységet, bölcs szelídséget, mértéktartást, jóságot, szívbeli tisztaságot, lelki szabadságot. Töltsd el őket teljesen szentséges szereteteddel, hogy egészen a Tieid legyenek, és dicséretes módon éljenek, anélkül, hogy a dicséretet hajhásznák. Add meg nekik a kegyelmet, hogy a Lélek és test tisztaságában Téged dicsőítsenek, szeretetben éljenek és szolgáljanak Téged. Te légy az ő dicsőségük, örömük, vágyuk, Te légy szenvedésükben vigasztalásuk, a kétségek közt tanácsadójuk, az igazságtalanságok között védelmük, a betegségben orvosságuk. Engedd, Uram, hogy a Te közösséged pásztoraival békességben éljenek, hogy egykor jól adhassanak számot működésükről, s elnyerhessék az örök élet jutalmát."

Istenünk, te vezesd Egyházadat, melyet szent lakomádon tápláltál, hogy a te kormányzásod alatt szabadsága egyre növekedjék, és a hitet épségben megőrizze. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!