Július 30. péntek

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és az értelem töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta rá.


Mit akar köztünk az "ács fia" Názáretben botrány volt Jézus Krisztus megjelenése. Harminc éven keresztül nap, mint nap találkoztak vele. Látták, ahogy kisfiúból felserdül. Látták, ahogy egyre különcebb lesz a többi gyermeknél. Látták, hogy igazán az ács mesterség sem az igazi hivatása, mert nem érdekelte, nem kötötte le figyelmét. Látták, hogy jót tesz naponta közöttük. Látták, hogy miként növekszik föléjük jóságban, tisztességben, erkölcsösségben. Aztán végre elment Názáretből, hihették, hogy végleg megszabadultak tőle. Tőle, aki mindennap emlékeztette őket arra, hogy ők bűnösök, vétkesek. Nem látták meg benne az emberségbe öltözött istenséget, hanem öntelten elfordultak tőle, aki "a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság. A meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök, Jézus Krisztus Isten ereje, Isten bölcsessége." A pogányok a krisztusi tanítást kinevették. Ostobaságnak tartották, hogy lemondásban, önmegtagadásban éljenek. Ezek a vélekedések Názáretben is elfojtották Jézus Krisztus üzenetét, miközben mások úgy hallgatták, mint Isten mérhetetlen bölcsességét. A Jézus Krisztustól elforduló názáretiek nemcsak Jézust vetették meg ezzel, hanem az Atyát is, aki Jézus Krisztust, egyszülött Fiát küldte. Ily módon nem Jézus Krisztust bűntették magatartásukkal, hanem éppen ellenkezőleg önmagukat, hiszen így, ennek okán tömérdek kegyelemtől estek el. A názáretiek csak nézték Jézus Krisztust, de nem látták! Uram, adj nekem, "tiszta szemet", hogy mindig tisztán láthassak, hogy mindig a lényeget láthassam meg az emberek okozta ködben.


Istenünk, te Krisztussal, az élő kenyérrel tápláltál minket. Kérünk: Krisztus legyen tanítómesterünk is, hogy Aranyszavú Szent Péter püspök ünnepén igazságodat mindjobban megismerjük, és szeretetben tettekre váltsuk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!