Július 23. péntek

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban
Szent Brigittát köszöntve,
akinek ünnepén ujjonganak az angyalok,
és magasztalják az Isten Fiát.


"Én vagyok a szőlőtő, Atyám a szőlőműves." A mennyei Atya mindent megtett népéért, mint egy szőlőműves. Miért éppen szőlőműveshez hasonlítjuk a Gondoskodó Atyát? Azért, mert a szőlőműves mindennap a szőlőtői között található, mindennap tesz valamit azért, hogy azok jobbak, szebbek legyenek. Sajnos mindezek ellenére nem mindenki hozza meg azt a gyümölcsöt, amit Isten várna tőle. De a terméketlen szőlővesszőt levágja a tőről az Isten, bármennyire irgalmas, mert igazságosságának is érvényesülnie kell! "Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek." Jézus Krisztus nem hiába alapította az Egyházat. Nem hiába bízta az Egyházra a kegyelmet közvetítő szentségeket. Ezekkel az a célja, hogy az emberek a szőlőtőkébe legyenek beágyazva, különben igazi termést nem hozhatnak. Fájdalmas rágondolni: elszáradt, kiégett lelkű keresztények. Jézus Krisztusban maradni annyi, mint az Atyában maradni, teljesíteni minden kívánságát úgy, ahogyan az egymást szerető emberek keresik a másik kedvét. A szőlőtő és a szőlővessző hasonlata igen szemléletesen mutatja be emberi létünket, és viszonyunkat Teremtőnkhöz. A születésünk is ehhez hasonló és a halálunk is egy a szőlővesszőjével.


Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek ereje táplál, Szent Brigitta példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!