Július 25. vasárnap

Szent hajlékában lakik az Isten,
az egyetértőket házába fogadja,
ő ad népénekhatalmat és erőt.


Jézus Krisztus tanítványai igen csak elcsodálkoztak azon a módon, módszeren, ahogyan ő szólította meg az Atyát, és Mesterüktől most azt kérik, hogy tanítsa meg őket is így imádkozni a Mennyei Atyához. Az Úr Jézus Krisztus ekkor mondja el nekik a miatyánkot, az Istennel való kapcsolattartás új módját, mert az Isten Atya is egyben, tehát gyermeki bizalommal lehet hozzá fordulni, és abba a bizonyosságban, hogy ő minden szükségünkben biztosan meghallgat bennünket.

A mai evangélium Lukács 11, fejezetéből Jézus Krisztusnak az imádsággal kapcsolatos tanítását mutatja be három rövidre fogott szakaszban: az első maga a miatyánk, a második az alkalmatlankodó barát példabeszéde, míg végezetül a harmadik a bizalommal teli imádságra való felhívás.

Amint a harmadik evangélium leírásában többször történik, Jézus Krisztust imádkozás közben láthatjuk. Már szolgálata megkezdésekor is imádkozik, majd igehirdető tevékenysége folyamán egy zsúfolt nap lezárásaként, és végül akkor is, amikor nagyobb döntések előtt, mint például a Tizenkettő kiválasztása kor megerősítésért a Mennyei Atyához fordul az imádság közvetítő erejével. Az ő példája alapján fogalmazzák meg most kérésüket a tanítványok, akik őt kívánják mindenben hűségesen követni. Jézus Krisztus teljesíti az imádságra tanító kérésüket, mellyel aztán ugyanúgy szólíthatják meg Istent, amellyel ő szólíthatja meg: Abba, Atya. Jézus Krisztus ezzel az egyetlen és kezdő felkiáltással kinyilvánítja azt az új kapcsolatot, mely minden hívőt Istenhez köt, és arra szólít fel, hogy a legteljesebb bizalommal hagyatkozzunk rá.

A megszólítás után azt kéri az Atyától, hogy a hívek saját élete dicsőítse és szentelje meg az Isten nevét az ő parancsainak való engedelmességgel. Az ő országa eljövetelével az imádság azt kéri, hogy Isten vegyen lakást az emberek földi életében és szívében, és így jusson győzelemre az igazságosság, a béke és az öröm.

A Jézus Krisztus által megjelölt többi kérés, amelyekkel Istenhez fordulhatunk, mindarra a lényegesre vonatkozik, amely az ember földi életét szolgálja: a kenyér, a megbocsátás, a gonosz gyökerétől való megszabadulás, amely nem más, mint maga a kísértés.

A mindennapi kenyérrel kapcsolatos kérésben, mely ténylegesen szükséges az ember materiális létfenntartásához, bennfoglaltan kihallatszik a lelki táplálék kérése, amely nem más, mint az Eucharisztia, a lélek ereje és támasza. Az Oltáriszentség az a szükséges kenyér, amely lehetővé teszi, hogy gyermeki módon szólíthassuk Istent Atyánknak, akárcsak egyszülött fia Jézus Krisztus. Ez a kenyér egyúttal Fiával, Jézus Krisztussal és az emberi testvérekkel is egyesít, és megadja az Úr végső visszatérésének bizonyosságát.

A hívő a mindennapi kenyér valóságán túl Isten megbocsátásának lelki erejéből táplálkozik, amely mindannyiszor új élettel ajándékozza meg, miután megérezte az Atyától való távolság vagy a lelki halál tapasztalatát. Az Istentől kapott megbocsátás azaz erő, amely újjáteremti az életet, s az ember körül egységet hoz létre, gyógyítva a megtört kapcsolatokat. Ez az ajándék ugyanakkor felszólít arra, hogy a másoktól kapott sebeket a magunk részéről megbocsássuk, mely végső soron az Isten szívéből fakadó szeretet ajándéka, és egy testvéri közösséget létrehozó erő.

Az imádkozó utolsó kérése az, hogy ne essen kísértésbe. Minden hívő ember tudja, hogy élete folyamán folytonos a küzdelem a belső kísértések és a külső ellenségek ellen. Ha az ember itt a földön képes arra, hogy mintegy virtuálisan Isten közelében éljen, sikerül önmagát legyőznie, és nem veszti el az Istenbe vetett bizalmát, aki Atyaként virraszt emberi gyermekei fölött.

Az "Úr imáját" ezután két példabeszéd teszi még szemléletesebbé, hangsúlyozva a meghallgatásra szüntelenül kész Atyához szóló kitartó imádságot, melynek legnagyobb ajándéka maga a Szentlélek.


Istenünk, magunkhoz vettük ezt a mennyei szentséget, szent Fiad szenvedésének örök emlékét. Add, kérünk, hogy üdvösségünkre váljék azaz ajándék, amely kimondhatatlan nagy szeretetében ő maga adott nekünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!