Július 24. szombat

Jöjj, Krisztus jegyese, fogadd a koronát,
melyet örökre neked szánt az Úr!


A mai példabeszéd arra ad választ, hogy honnan van a rossz az Egyházban és a világban. A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe, ellensége azonban egy éjszaka konkolyt szórt a búza közé. A konkoly külsőleg kezdetben annyira hasonlít a búzához, hogy csak nagy szakértelemmel felismerhető. Az élet nagy kísértése, hogy a bűn sokszor az erény látszatában és álcájában jelenik meg. A búza és a konkoly pedig egyszerre szárba szökik, ahogy a jó és a rossz is egymás mellett növekszik lelkünkben. Így van ez a világban is: a jó és rossz együtt halad, egymás mellett célja felé. Hagyjátok, hadd nőjön együtt mind a kettő, mondja az Úr a szolgáknak. A rossz nem irtható ki a világból, s önmagunkból sem egyszerre. Az Úr végtelen türelme ez. A keresztény ember Isten kegyelmével küzd a rossz ellen. Az viszont kétségtelen, hogy Isten határt szabott a gonoszságnak. A győzelem pedig végül sohasem a sátáné, hanem mindig az Istenné. A lelkünkben együtt növekedő jót folyamatosan táplálnunk, nevelnünk, erősítenünk kell, hogy képes legyen elfojtani a mellette türelmetlenül erőlködő gonoszat. Ezért kell a bibliát forgatnunk, ezért kell szentmisére, imaórákra járnunk, hogy a jó bennünk mindig fel legyen vértezve a végtelen türelem és igazságosság páncéljával.


Mennyei kenyérrel tápláltál minket, irgalmas Istenünk. Könyörögve kérünk, hogy amíg Árpáh-házi Szent Kinga szűz emlékezetét örvendezve megünnepeljük, bűneink bocsánatával és a testi egészség áldásával együtt add meg nekünk szent kegyelmedet, és egykor majd az örök dicsőséget. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!