Július 27. kedd

Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


A tanítványok kérik Jézus Krisztus, hogy magyarázza meg már számukra a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet. Miért nem értik? Hát először is azért, mert földműves nincs is köztük, mind más foglalkozást űztek és így nem igazán értették a hasonlat lényegét. Fölmerül bennünk a kérdés ezek hallatán, hogy vajon hányszor tesszük meg mi is, mint a tanítványok tették, hogy hitünk igazságainak utána nézzünk, utána kérdezzünk? Embertársaink kérdeznek valami hittel kapcsolatos dolgot, s mi vajon utána nézünk a könyveinkben? Kérdésünkkel fordulunk-e lelkipásztorainkhoz? Jézus Krisztus úgy magyarázta meg a tanítványok kérdésére a választ, hogy a Magvető nem más, mint az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly a gonoszság fia.A gonoszság fia azon igyekszik, hogy az isteni magot elnyomja a gaz. Alig teszünk valami jót, elhagyjuk a gyóntatószéket, és a sátán még nagyobb erővel támad ránk, hogy visszahódítson bennünket az ő oldalára. Az ellenség aki konkolyt vet, a gonosz lélek. Isten nem türelmetlen, de nem engem magából gúnyt űzni. A gonosz nem nyomhatja el büntetlenül a jót, ezt sohasem engedheti meg.


Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek az ereje táplál, Szent Charbel Makhlouf áldozópap példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!