Évközi tizennegyedik hét szerdája

Évközi tizennegyedik hét szerdája

A mai napon ünnepelt Szent Benedek a nyugati keresztény egyházban a szerzetesség megalapítójának számít. A bencés szerzetesek számára írt Regula (Szabályzat) pontosan megfogalmazza, hogy miként kell élni a szerzetesnek és milyen szabályok szerint működjön a szerzetesek közössége. Ezek szerint a szerzetesek életének vezérfonalául az evangéliumi tanácsok szolgálnak. Az engedelmesség, az egyszerű élet és a tisztaság segíti őket abban, hogy odaadóan szolgálják Krisztust. A közösségben végzett imádság és munka tölti ki idejüket, miként jelmondatuk is megfogalmazza: Imádkozzál és dolgozzál!
Regulájának bevezetőjében Szent Benedek a következőt írja: „Bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy Krisztus Urunk vigye azt végbe, hogy ő ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt.”
Munkánktól, erőfeszítéseinktől mindig eredményeket várunk, de ezek olykor elmaradnak. Vajon miért? Többféle oka is lehet ennek, de talán sokszor éppen az, hogy nem imádkoztunk eleget, nem kértük előzetesen Isten tanácsát terveinkhez vagy nem kértük segítségét munkánk folyamán. Egy másik szempont, hogy munkánk során elsősorban ne a magunk hasznát vagy előnyét nézzük, hanem azt, hogy tevékenységünk Isten dicsőségére szolgáljon.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.

Mennyire személyesen szeret bennünket Isten! – Villanófényben Héray András

Életéről, hivatásáról tesz tanúságot Héray András, a „Krisztus Ügye” Lelki Család (Familia Spiritualis Opus, FSO) tagja, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia búcsúzó irodaigazgatója.

„Jézus passiójának fényében ismertem fel a hivatásomat, amelyet jelmondatom fejez ki: »Megtaláltuk a Messiást!« (Jn 1,41). Mennyire személyesen szeret bennünket Isten, mit vállal értünk! Az életét adja oda minden emberért.” Héray András atyában Rómában, a „Krisztus Ügye” lelki család (Familia Spiritualis Opus, FSO) kispapjainak lelkigyakorlatán fogalmazódott meg, és vált sorsfordítóvá ez a felismerés, s a lelki család kötelékében a papi hivatás útjára lépett.

Végzett közlekedésmérnökként, egy nemzetközi vegyesvállalat állásajánlatával a tarsolyában érkezett a közösség római szemináriumának (Collegium Paulinum) nagyheti lelkigyakorlatára, ahonnan a papi hivatás melletti döntéssel tért haza. Isten hívását már középiskolásként is érezte, a győri bencés gimnáziumban vonzotta szerzetes tanárainak életpéldája, de az érettségi környékén még korainak látta az elköteleződést. Édesapja hivatását követve a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, és az egyetemi lelkészségen Pákozdi István atya mellett közösségre talált. Ugyancsak az ő közvetítésével került a nunciatúrára, ahol Nicola Girasoli atyát, Angelo Acerbi apostoli nuncius titkárát tanította magyarra és németre. Ott ismerte meg a „werkes” (FSO) nővéreket, és került kapcsolatba a lelki családdal. Akkor még élt a megszentelt élet e közösségének alapítója, Julia Verhaeghe, Júlia anya. András atya Bregenzben, a közösség otthonában megismerhette a lelki család életét. „Mélyen megérintett, amit ott láttam.” A közösségben egyházmegyés papok, szerzetesek, nővérek, családosok és egyedülállók együtt szolgálják „Krisztus ügyét”, s Jézus szívével kötött szent szövetség kapcsolja őket egymáshoz. Egységükben, a családias légkörben, az érzelmileg megszólító vallásgyakorlásban megtapasztalt élő hit indította el az egyetemistát az elköteleződés felé. A lelki családban értette meg, hogy az vezethet el az Egyház megújulásához, ha nemcsak ismerjük a tanítást, nemcsak gyakoroljuk az ima- és a szentségi életet, hanem mindennapjaink legapróbb döntéseiben is jelen van Isten, ha gondolkodásunkat egészen átjárja az élő hit.

A Júlia anyától megismert út a szeretet útja, annak felismerése, hogy az Isten iránti szeretet adja meg az élet értelmét. A lelki család arra hívja meg tagjait, hogy vállalják a szív útját. „A szívünkkel kell gondolkodnunk, Jézus szent szívével egyesült szívvel. Így tudunk eljutni ahhoz, hogy egymást szentségi szinten tudjuk megszólítani és elfogadni.”

Ez a megtérést, hitet, irgalmas szeretetet, kiengesztelődést és egységet hirdető lelkiség a nagycsaládban felnőtt ifjú lelkében termékeny talajra talált. András atya három testvérrel és tizenegy unokatestvérrel együtt nőtt fel. Fiútestvére éppen egy évvel ezelőtt ünnepelte fogadalomtételét ugyancsak a „Krisztus Ügye” lelki családban, két lánytestvére pedig a szülőktől megismert sokgyermekes családi mintát követte. „Boldog gyerekkorom volt, szerető családi légkörben nőhettem fel. Mi, gyerekek szavak nélkül is éreztük, hogy a szüleink szeretik egymást. Köztük is akadtak gondok, de ezeket mindig meg tudták beszélni. Olyan nem volt, hogy valami megtört volna köztük. Mi ezt természetesnek vettük, holott most már értem, hogy nem az, hanem ajándék. Az élő hit volt az egymás iránti tiszteletük alapja, ebben a hitben élve volt lehetséges a kiengesztelődés, a bocsánatkérés és az élet megpróbáltatásainak, váratlanságainak elfogadása.”

András atya számára meghatározó élményt jelentett az öccse születése. Ő akkor már csaknem betöltötte a huszadik életévét. „Az Isten iránti szeretet az élet iránti szeretetet is erősíti” – ezt tapasztalta meg abban, ahogyan a szülei fogadták a testvére születését. Boldogságuk őt is megerősítette a hitében. A váratlan gyermekáldást a család régóta vágyott római zarándoklattal ünnepelte meg. „Már elkezdtem az egyetemet. A családom számára olyan volt ez az út, mint egy lelkigyakorlat. Róma számunkra az a város, ahol az Egyház szíve dobog. S ha az ember hittel megy oda, a megújulás lehetőségét nyújtja számára. Mindig a kezdetekhez kell visszatérni, a személyes életünkben is, időpontokhoz, helyekhez. Ha megvan bennünk a nyitottság, ebben mindig ott a továbblépés lehetősége.”

A család mellett András atyának a bencés gimnázium tanárai, olvasmányélményei és édesapja pap barátai jelentettek forrást a növekedéshez. „Ajándék volt elkötelezett és vidám embereket megismerni.” Bencés tanárai közül Jáki Teodózt, Molnár Marciánt, Horváth Dori Tamást említi, a pap ismerősök közül Barsi Balázst és az olvasmányélményből lelki atyává vált Regőczi István atyát.

Héray András lelkipásztori útja hosszú képzési időszakkal kezdődött Rómában. 2004-ben ünnepelte pappá szentelését, első állomáshelye a wekerletelepi Szent József-plébánia volt. Jelenleg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia búcsúzó irodaigazgatója (2008-tól látta el ezt a szolgálatot). 2013 óta a kútvölgyi Szűz Mária-engesztelőkápolnában Regőczi István utódja. Fontos szálak kapcsolódtak itt össze: Regőczi István ugyanis már kispapként megismerte Júlia anyát, és egész további életében kapcsolatban maradt vele és közösségével. Az „Isten vándora” életműveként sok hívő anyagi és lelki hozzájárulásával, valamint a lelki család támogatásával és Beatrix nővér segítségével újult meg 1969 óta a kútvölgyi kápolna, és vált az engesztelés, a szentségimádás, a hálaadás és az imádság helyévé. Egy hellyé, ahol ma is lelassul az idő, ahol átveszi az uralmat a csend, ahol le lehet ülni az Eucharisztiában jelen levő „édes Jézus elé”. Ezt az örökséget gondozza a nővérekkel együtt András atya, és itt van a „Krisztus Ügye” lelki család magyarországi központja is. Innen indul ma is az engesztelés, a kápolna ma is a lelki vigasz, a megerősödés kegyhelye, ahova azzal a hittel térhet be az ember, hogy kéréseit a Szűzanya elviszi fiához, a Messiáshoz.

Ferenc pápa teológiája és lelkisége 1. rész

P. Szabó Ferenc SJ négyrészes sorozatában rávilágít az argentin pápa sajátos teológiájára és szentignáci lelkiségére. Az első rész címe: Az evangéliumi öröm hírnöke

Bevezető gondolatok

Ferenc pápa mindjárt megválasztása után, első megjelenésekor a Szent Péter bazilika erkélyén, új stílust jelzett a pápai szolgálatban: egyszerűen „Jó estét!” kívánt a téren összesereglett néptömegnek és csendes imát kért a hívektől.  Az Argentínából jött jezsuita Bergoglio bíboros Róma püspökének nevezi magát, egyszerű nyelven beszél és ír, határozottan a II. Vatikáni zsinat szellemében gyakorolja szolgálatát. A katolikus egyházon kívül és belül is különféleképpen látják és értékelik új stílusát, tanítását sokszor a felületes média legszélsőségesebb véleményét is követve. P. Szabó Ferenc, aki júliusban ismételten segít a VR magyar tagozatában, egy nyomdakész tanulmánykötetében megkísérelte Ferenc pápa fél évtizedes szolgálatának kiegyensúlyozott mérlegelését. Négy részes sorozatunk Ferenc pápa sajátos teológiáját és a Szent Ignáctól ihletett lelkiségét világítja meg. Mai jegyzetének címe:

Az evangéliumi öröm hírnöke

Ferenc pápa öt éve szolgálja Krisztus Egyházát Péter római székében. 2013-tól kezdve hirdeti az evangéliumi örömhírt különböző megnyilatkozásaiban, főleg  nagyobb buzdításaiban és körleveleiben:  Az Evangélium öröme k. buzdítás, a  Laudato si’ körlevél[1], A szeretet öröme k. családszinódus utáni buzdítás, végül  az Örvendjetek és ujjongjatok k. legutóbbi buzdítás.[2] Szent Péter utóda a Jézus által hozott üdvösség hirdetését és a mellette történő tanúságtételt tartja szolgálata legfőbb célkitűzésének és az evangelizáló Egyház elsőrendű missziójának.

Első, enciklikának is beillő apostoli buzdítása, programadó írása (Evangelii gaudium) így kezdődött: „Az Evangélium öröme tölti el azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik hagyják magukat üdvözíteni Általa, megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigeteltségtől. Jézussal mindig megszületik és újra születik az öröm.”

A buzdítás elején a pápa kifejti, honnan származik a keresztény hívő öröme. Forrása: a személyes találkozás az üdvözítő, bűneinket megbocsátó, irgalmas Jézus Krisztussal. Az önző, zárt életéből önmagából kilépő és mások felé szeretettel megnyíló személy „örül szeretete édes örömének”. (2-3.) „Az evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre.” (5) „Az öröm alkalmazkodik és változik, de kicsiny világítóablakként mindig megmarad: abból a bizonyosságból születik, hogy végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk.” (6) „Akkor válunk teljesen emberivé, amikor többek leszünk a pusztán emberinél; amikor megengedjük Istennek, hogy önmagunkon túlra vezessen bennünket, hogy ezáltal elérjük legigazibb valónkat. Ebben rejlik az evangelizálás forrása. Mert ha valaki befogadta azt a szeretetet, amely újra megajándékozta az élet értelmével, hogyan zárhatná magába a vágyat, hogy ezt másokkal is közölje?” (8)

Bergoglio pápa a 10. pontban idézi a CELAM V. általános konferenciája[3] Dokumentumát, amelynek megfogalmazásában őneki döntő része volt: „Az élet, amennyiben elajándékozzák, megerősödik – de elgyengül az elszigeteltségben és a jólétben. Valójában azok élvezik jobban az élet lehetőségeit, akik elhagyják a biztonságos kikötőt, és belevetik magukat a küldetésbe, hogy közöljék az életet másokkal.” – Majd idézi VI. Pál Evangelii nuntiandi k. buzdítását (80): „Tegyük újra magunkévá és növeljük a lelkesedést, az édes és erőt adó örömöt, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. (…) Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ -, mit is jelent az evangélium jó híre. De ezt a hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza.”

Néhány adat J. Bergoglio jezsuita képzéséről [4]

Jorge Mario Bergoglio (szül. 1936, dec. 17, Buenos Aires) 1957. márc. 11-én lépett a Jézus Társaságába. A két éves noviciátus után hagyományos filozófiai és teológiai tanulmányokat végezte. Amint maga megjegyezte: „Sajnos, a hanyatló tomizmus kézikönyveiből tanultam.”[5]

1963: Santiago de Chilében befejezi a bölcsészkart, majd Argentínába visszatérve filozófiából diplomázik.1964-66: Irodalmat és pszichológiát oktat Santa Fé-ben, majd Buenos Airesben. - 1965-1969 között végzi a négyéves teológiát. 1970-ben a San José kollégiumban szerez diplomát.

Peter Hünermann német teológus[6] fontos adalékokkal szolgál Ferenc pápa rendi kiképzéséhez, főleg antropológiájának forrásait jelöli meg. Skolasztikus filozófiáját és teológiáját később kiegészítette Gabriel Amengual spanyol pap filozófus Latin-Amerikába nagyon elterjed modern műve tanulmányozásával.[7]

A spanyol szerző főleg a német idealizmus képviselői, valamint Max Scheler és Martin Heidegger, valamint francia fenomenológusok és nyelvfilozófusok megismertetésével hatott az argentin jezsuitára.

J. Bergoglio jezsuita 1965-1969 közötti teológiai képzése a zsinat utáni években folyt, ez a forrongás időszaka volt Latin-Amerikában. A hagyományos skolasztikus kézikönyveket nem használták: a zsinati egyháztan (Lumen gentium) és a Gaudium et spes k. konstitúció, tehát az Egyház és mai világ kapcsolatával foglalkozó okmány volt kiindulópontja keresésüknek. 1968-ban a CELAM második összejövetelén Medellinben Gustavo Guttierez adta meg a programot az ún. felszabadítás-teológia kidolgozásához: ez a zsinati tanításból kiindulva új krisztológiát és egyháztant fogalmazott a latin-amerikai társadalmi és politikai helyzet, valami a népi vallásosság  figyelembe vételével. Itt jegyzem meg: Ismeretes, hogy a felszabadítás-teológia egyes képviselőt – akik a marxista ideológia egyes elemeit is alkalmazták a helyzetelemzésben és a forradalmi gyakorlatban -  a Hittani Kongregáció két dokumentumban is figyelmeztette. A

chilei püspökök pedig „politikai messianizmust” emlegettek. A bázisközösségek képviselték a tiltakozást az elnyomás és kizsákmányolás ellen: Argentínában, Buenos Airesben az állami (nem jezsuita) teológiai fakultáson is Lucio Gera körül tömörültek fiatalok, a rendi teológiát végző Bergoglio is rokonszenvezett velük. A jezsuita rend akkori legfőbb elöljárója, Pedro Arrupe az ignáci megkülönböztetéssel segítette őket eligazodni a kibontakozó felszabadítás-teológiában.

1980: Kinevezik a San José kollégium rektorának, 1986-ig tölti be ezt a tisztséget, miközben Németországban teológiai tanulmányokat folytat: itt Romano Guardini életművét tanulmányozza készülő doktori téziséhez.  E tanulmányait félbeszakítja, mert elöljárói visszahívják Argentínába, és különféle feladatokkal bízzák meg. (lelkipásztorkodás, lelki vezetői és gyóntatói szolgálat). 1992. máj. 20 : II. János Pál Buenos Aires segédpüspökévé nevezi ki. – Püspöki jelmondata: „Miserando atque eligendo”[8] Világnézeti és teológiai, irodalmi továbbképzése szempontjából igen jelentősek voltak a németországi teológiai tanulmányok, különösen is Romano Guardini életművének[9] tanulmányozása a doktorátus megszerzése céljából.

Évközi tizennegyedik hét keddje

Évközi tizennegyedik hét keddje

Máté evangéliumában Jézus csodáinak sorozatában a némából való ördögűzés a tízedik, az utolsó csoda. A betegség leírására Máté nem szentel külön figyelmet és azt sem részletezi, hogy miként történt a gyógyítás, mit tett Jézus. Csupán az eredményt írja le röviden: az ördög, a gonosz lélek eltávozott az általa megszállt emberből, s ennek tényét az bizonyítja, hogy a korábban néma ember most már tud beszélni. Az evangélista inkább a reakciókra figyel. A nép csodálkozva, ámulattal szemléli az eseményt. Csodálkozásukban egyrészt azt látjuk, hogy nem értik az esetet, másrészt elismerik, hogy valóban rendkívüli dolog történt, amihez hasonlóról sem hallottak korábban.
A jelenlévő farizeusok véleménye már sokkal negatívabb. Ők azonnal megvádolják a gyógyító Jézust, hogy az ördöggel szövetkezve képes ilyen cselekedetre. Őket nem az értetlenség, hanem inkább az irigység, a rosszindulat jellemzi. Egy váratlan, szokatlan helyzetben, amikor ismeretlen képességgel találkoznak, nem jóindulattal keresik a magyarázatot, hanem valami rosszat feltételeznek a háttérben. Ennek oka az, hogy szívük mélyén elutasítják Jézust, nem hisznek abban, hogy ő az Isten Fia és nem hisznek abban, hogy általa az irgalmas mennyei Atya cselekszik az emberek javára.
Engedem-e, hogy Isten bennem is legyőzze a rosszat? Kész vagyok-e egyedül neki engedelmeskedni?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk. Mindennapi kenyerünket, a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma, annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
Assisi Szent Ferenc

Von Boeselager a máltai lovagrend tevékenységéről: Nem képviselünk semmilyen hatalmi érdeket

2018 májusában új uralkodó nagymestert választott a Szuverén Máltai Lovagrend, ezzel lezárulni látszik a másfél éve kirobbant vezetői válság, és az átmeneti időszak után újra legfontosabb feladataira koncentrálhat a szervezet.

A keresztény világ egyik legrégebbi, csaknem ezer éve működő egyházi rendje ma százhúsz országban tevékenykedik, szükséget szenvedő emberek millióinak nyújt segítő kezet, származásra, nemre, vallási hovatartozásra tekintet nélkül. Nemrég belső reformok indultak, ezek részeként a szervezet megerősíti a Katolikus Egyházhoz tartozását. Az új korszak kihívásairól Albrecht Freiherr von Boeselagerrel, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykancellárjával beszélgetett Romhányi Tamás.

– Mekkora szervezet ma a Szuverén Máltai Lovagrend?

– Jelenleg körülbelül 13.500 tagunk, és több mint 120.000 munkatársunk van. Ez utóbbi szám úgy értendő, hogy 80.000 önkéntesünk végez napi rendszeres munkát, és van 42.000 rész- vagy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónk.

– Mikor lett világméretű a rend?

– Mit értünk világméret alatt? A középkorban Európa és Afrika alkotta az ismert világ kereteit, a szervezetünk ilyen értelemben akkor is világméretű volt. Gerard testvérnek, a rend első nagymesterének nagyon karizmatikus személyiségnek kellett lennie, ha el tudta érni, hogy a kisebb-nagyobb seregek élén Jeruzsálembe érkező keresztes lovagok letegyék a fegyvert, és a kórházban kezdjenek szolgálni. Olyan hatása lehetett abban az időben, mint Teréz anyának a huszadik században. Negyven évvel az első keresztes háború és a jeruzsálemi kórház megalapítása után Európában már létezett a rend, majd fokozatosan jelent meg újabb és újabb országokban. Az 1920-as években megalapították az Egyesült Államokban működő szervezeteit, a ’70-es években megérkezett Latin-Amerikába, napjainkban pedig Ázsiában fejlődik.

– Jól gondoljuk, hogy önök alkalmazzák a világon a legtöbb orvost?

– Tény, hogy a legtöbb dolgozónk orvos, vagy egészségügyi szakápoló. Több tízezer egészségügyi szakemberről beszélhetünk.

– Mi az oka az orvosok ilyen magas számának?

– A Máltai Rend történelme a 11. században, az első jeruzsálemi kórházzal kezdődött. Küldetésünk a hit védelme és a szegények szolgálata. Alapításunk óta az jellemez minket, hogy ahol szükséges, ott létrehozunk egy kórházat, vagy odaviszünk egy mobil klinikát, esetleg szervezünk valamilyen egészségügyi ellátást, amit azután kiegészíthetünk szociális tevékenységekkel is.

– A Haiti szigetén 2010 januárjában pusztító földrengés egész városrészeket semmisített meg, az áldozatok száma meghaladta a 170 ezret. Óriási összefogással nemzetközi segítség szerveződött, ám amikor a katasztrófa lekerült a címlapokról, a külföldi segítők eltűntek a szigetről. Nyolc év után még emberek tízezrei élnek táborokban, de a nemzetközi alakulatok közül ma már szinte csak a máltaiak maradtak velük. Miért vannak még ott?

– Mert még mindig szükség van a segítségünkre. Haiti a régió legszegényebb országa.

– Ki dönti el, hogy meddig maradnak?

– Általában elmondható, hogy nem az elsőként érkezünk a helyszínre, viszont hosszú távra tervezünk. A Máltai Rend szervezete horizontális. Nem a központ határozza meg, hogy hol mit kell csinálni. Valószínű nem is lehetne a római irodából irányítani a világ távoli részén zajló programokat. A központ inkább útmutatást ad, a döntéseket pedig helyben kell meghozni. Ez teret ad egyéni kezdeményezéseknek, a megszokottól eltérő megoldásoknak is.

– Létezik a segítségnyújtásnak általános irányelve önöknél?

– A legfontosabb szempont az ember méltósága. Az összes többi ebből következik.

– És ez minden helyzetben elégséges útmutató?

– Azt értjük ez alatt, hogy nem felülről nézünk a segítségre szoruló emberekre, hanem megpróbáljuk az ő szemszögükből nézve megérteni a helyzetüket. Nem nagyvonalú adományosztóként szeretnénk támogatni őket, hanem arra a problémára keresünk megoldást, ami a legjobban fáj nekik. Ez elegendő a kiinduláshoz. Ezt a szemléletet viszik magukkal mindenhová a máltai segítők. A különböző szakterületeknek azután megvannak a konkrét szabályzatai, például arra, hogyan működik egy máltai kórház.

– A szervezet éves jelentésében az olvasható, körülbelül 1.500 egészségügyi központjuk, ezen belül húsz kórházuk van. Palesztin területen önöké az egyetlen szülészeti kórház, ahol 1990 óta csaknem 80.000 kisbaba látta meg a napvilágot. Van annak valami üzenete, hogy éppen Betlehemben működik a leghíresebb máltai kórház?

– Három üzenetet is tulajdonítunk ennek. Az első, hogy a Szentföldön nyitott máltai kórház szorosan kötődik a rend eredetéhez, ismét aktívak vagyunk a régióban, ahol csaknem ezer éve megalakultunk. A második, hogy támogatást és menedéket nyújtunk az édesanyáknak abban a városban, ahol Máriát nem fogadták be, és egy istállóban hozta világra gyermekét. A harmadik pedig, hogy a várandós asszonyok palesztin területen ezt az egy kórházat érhetik el. Nálunk pedig biztonságos körülmények várják őket, bármilyen zavaros körülmények közül jönnek is, a máltai épületben legalább néhány napra békét és nyugalmat találnak.

– Melyik a legfontosabb humanitárius programjuk?

– Nem mondhatjuk egyik tevékenységünkről sem, hogy fontosabb lenne a másiknál. Napi munkánk 90-95 százalékát rutinfeladatok teszik ki a kórházakban, az idősotthonokban, az ételosztó helyeken, a fogyatékkal élő embereket segítő intézményekben. Ez a munka nem látványos, a közvéleményt sem érdekli különösebben, de ettől még nagyon fontos. A fennmaradó 5-10 százalékot adják a konfliktusok, természeti katasztrófák helyszínén végzett humanitárius műveletek, és persze a menekültek segítése különböző kontinenseken.

– Miben különbözik a Szuverén Máltai Lovagrend által nyújtott segítség a többi nemzetközi szervezet, vagy a különböző kormányok segítő programjaitól?

– A katolikus, keresztény szervezetek a Biblia tanításait követik, tevékenységük a szeretetre épül. Ezen felül a Szuverén Máltai Lovagrend semleges szereplőként jelenik meg a helyszínen. Mindenki számára egyértelmű, hogy nem képviselünk semmilyen hatalmi érdeket, tényleg azért megyünk oda, mert segíteni akarunk. Keresztény meggyőződésünk az egyetlen motivációnk. Ez főleg a Közel-Keleten nagyon nyomós érv, sokkal elfogadottabbak vagyunk, mint a világi segítő szervezetek. Sokszor olyan helyszínekre is eljutunk, ahová mások nem.

– Mondana erre példát?

– Kelet-Kongó harcok dúlta területeire például csak a máltai szervezet mehetett be, mert az ottani humanitárius programunk személyzete a konfliktusban érintett több mint harminc féllel egyformán kapcsolatban állt. Én személyesen kétszer jártam ott. A kormányzó hatalmas pompával fogadott a repülőtéren, azután kiderült, az ünnepléssel azt akarta elérni, hogy csatlakozhasson hozzám, mert ő már nem utazhatott volna biztonságosan az ország belső területein. Mianmar egy másik olyan helyszín, ahol az összetűzések alatt kizárólag a Máltai Lovagrend szervezetei voltak jelen, az elűzött ellenzéket fogadó menekült táborokban létesítettünk egészségügyi ellátást. Napjainkban ilyen példa Libanon, ahol kilenc klinikánk működik siíta és szunnita ellenőrzés alatt álló területeken. Az ország déli részén van egy olyan egészségügyi központunk, ahol muzulmán hölgyek dolgoznak ápolónőként, és munka közben is az előírt, hagyományos öltözéket viselik. Igaz, van rajtuk máltai kereszt is.

– A Máltai Lovagrend munkatársai évek óta mentik a Földközi-tengeren csónakokban érkező embereket. Mi az álláspontja a migrációról?

– A menekültek megsegítése már száz éve központi kérdés nálunk. Emlékezetes nemzetközi fellépésünk volt 1956-ban, amikor az Ausztriába érkező magyaroknak kellett segítséget nyújtani. A menekült táborokban végzett munka hatására indult fejlődésnek az osztrák, majd a francia és a német máltai segélyszervezet is. Hasonló nagy akció zajlott a 90-es években az afrikai nagy tavak térségében, egy harmadik pedig a jugoszláv háború alatt. Az életveszély elől menekülőket egyik esetben sem lehetett elkülöníteni a gazdasági menekültektől. Más kérdés, hogy az akkori menekültek a befogadó országokban nem voltak annyira furcsák és idegenek, mint Európában a Közel-Keletről, vagy Afrikából érkezők.

– Változott a Máltai Rend álláspontja a menekült és migráns emberekről az utóbbi három évben?

– Nem.

– Mi az álláspontjuk?

– A rend missziója segítséget nyújtani a szükséget szenvedőknek, fajra, nemre, vallási meggyőződésre tekintet nélkül. Nem számít az sem, hogy miért kerültek bajba. Ez az első. A második, hogy szembe kell néznünk a valósággal. A gazdasági helyzet, a klímaváltozás és a globális felmelegedés, a világ egyes részein növekvő népesedés és a kontrollálatlan városi fejlődés hatásainak köszönhetően tömegek indulnak útnak. Ezt senki nem tudja megállítani, és a vándorlás évtizedeken át tart majd.

– Miért számol évtizedekben?

– Azokban a térségekben, ahonnan az emberek elindulnak, egyre több kormány dől be, és egyre több a fegyveres konfliktus. Nem látszik sem olyan hatalom, sem olyan fejlődés, ami ezt a folyamatot megállíthatná. Afrika népessége 1,25 milliárd, ez az előrejelzések szerint 2050-re 2,5 milliárdra nő, tehát 30 év alatt megduplázódik. Az észak-afrikai országokban és a Közel-Keleten minden évben 5 millió új fiatal lép be a munkaerőpiacra. Afrika egészét tekintve évente húszmillió munkahelyet kellene létrehozni csupán a jelenlegi szint megőrzéséhez. Ehhez adódnak a klímaváltozás hatásai. Egyiptom már ma is több ivóvizet használ fel, mint amennyi rendelkezésre állna. Nagyon sok intézkedést kell meghozni Afrikában ahhoz, a legalább a jelenlegi helyzetet megőrizhessük. Szembe kell néznünk azzal, amire Ferenc pápa csaknem minden nap emlékeztet, hogy ezt a helyzetet nem lehet megoldani, amíg a gazdag és a szegény országok között nem lesz igazságosság. Ezt a Szuverén Máltai Lovagrend nem tudja megoldani, ez a politikusok feladata. A mi szerepünk, hogy a tudatosságot erősítsük, hangot adjunk azoknak, akiknek a hangja nem hallatszik el a döntéshozókig, nagykövetei legyünk azoknak, akik nem tudják kifejezni magukat.

– A Máltai Lovagrend 2013-ban ünnepelte a kilencszázadik évfordulóját annak, hogy II. Pascal pápa 1113-ban pápai bullában nyilvánította ki szuverenitását. Milyen most a viszonyuk a Katolikus Egyházzal?

– A Rend része a Katolikus Egyháznak.

– Miben áll a 2017-ben kezdődött reformfolyamat lényege?

– A Szuverén Máltai Lovagrend tagsága három osztályba sorolható. Az elsők az úgynevezett hivatásos lovagok, akik a szerzetesekhez hasonlóan szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadnak. A második osztályba tartozók elkötelezik magukat a Katolikus Egyház és a Máltai Rend útmutatása szerinti életre. A harmadik osztály tagjai a rendért dolgoznak és az egyházi tanításokat tiszteletben tartva élik mindennapjaikat. Ferenc pápa a rend első osztályának megerősítését kérte tőlünk, és feladatunk a spiritualitás megerősítése is.

– A Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete a jövőre harmincéves Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az elmúlt évtizedekben ön gyakran járt nálunk, figyelemmel kísérhette a szervezet növekedését.

– Fejlődésünk legragyogóbb példájának lehettem tanúja Magyarországon. Ha a harminc évvel ezelőtti állapotot nézzük, a máltai szervezet tevékenysége csekély volt, 1989 augusztusában azonban gyújtóbombaként robbant a keletnémet menekültek befogadása. Történelmi események sorozatát indította el ez a tett, és ezek hatására erősödni kezdett maga a Szeretetszolgálat is. Ma már a legjelentősebb máltai szervezetek között tartom számon a magyarországi Szeretetszolgálatot. Nem csupán egy segítő szervezet, hanem a szociális ellátórendszer egészében is nagy jelentőséggel bír a tevékenysége, ezt mutatja, hogy az ország mindenkori kormánya is elismeri és támogatja.

– A Szuverén Máltai Lovagrend olyan mintha egy terület nélküli ország lenne, kormánya van, diplomáciai kapcsolatokat létesít más államokkal, nagykövetségeket tart fenn, saját útlevelet állít ki, és még sorolhatnánk. A kormány tagjaként ön korábban nagyispotályos volt, most pedig nagykancellár. Mai fogalmakkal az előző tisztségét humanitárius segítségért felelős miniszternek, a mostanit külügy- és belügyminiszternek nevezhetnénk. Miért ragaszkodnak ezekhez a régi titulusokhoz a huszonegyedik században?

– A hagyományok tisztelete miatt. Ez a rend 970 éve létezik. Az emberek évszázadok óta bíznak bennünk. A hagyományainknak láthatónak kell maradniuk, még akkor is, ha ez a mai korban idejétmúltnak tűnik.

– Idén májusban új uralkodó nagymestert választott a rend, csaknem ezer év alatt ő a nyolcvanadik vezető a sorban. Ez tényleg kézzelfogható közelségbe hozza a történelmet és a hagyományokat. Ugyanakkor az előbb egy okostelefont vett elő a zsebéből, és éppen láttuk, hogy egy közösségi platformon írt valakinek. Ez viszont azt üzeni, hogy az ezeréves rend képes modern válaszokat adni a mai korban. De meddig engednek teret a modernizálódásnak?

– Modernek is vagyunk, és a hagyományokat is tiszteljük. Egyvalamit biztosan leszögezhetünk, a rend vezetője a jövőben is nagymester lesz, hiába lenne modern, mégsem fogjuk elnöknek nevezni.