Évközi tizennegyedik hét szerdája
A mai
napon ünnepelt Szent Benedek a nyugati keresztény egyházban a szerzetesség
megalapítójának számít. A bencés szerzetesek számára írt Regula (Szabályzat)
pontosan megfogalmazza, hogy miként kell élni a szerzetesnek és milyen
szabályok szerint működjön a szerzetesek közössége. Ezek szerint a szerzetesek
életének vezérfonalául az evangéliumi tanácsok szolgálnak. Az engedelmesség, az
egyszerű élet és a tisztaság segíti őket abban, hogy odaadóan szolgálják
Krisztust. A közösségben végzett imádság és munka tölti ki idejüket, miként
jelmondatuk is megfogalmazza: Imádkozzál és dolgozzál!
Regulájának bevezetőjében Szent Benedek a következőt írja: „Bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy Krisztus Urunk vigye azt végbe, hogy ő ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt.”
Munkánktól, erőfeszítéseinktől mindig eredményeket várunk, de ezek olykor elmaradnak. Vajon miért? Többféle oka is lehet ennek, de talán sokszor éppen az, hogy nem imádkoztunk eleget, nem kértük előzetesen Isten tanácsát terveinkhez vagy nem kértük segítségét munkánk folyamán. Egy másik szempont, hogy munkánk során elsősorban ne a magunk hasznát vagy előnyét nézzük, hanem azt, hogy tevékenységünk Isten dicsőségére szolgáljon.
© Horváth István Sándor
Regulájának bevezetőjében Szent Benedek a következőt írja: „Bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy Krisztus Urunk vigye azt végbe, hogy ő ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt.”
Munkánktól, erőfeszítéseinktől mindig eredményeket várunk, de ezek olykor elmaradnak. Vajon miért? Többféle oka is lehet ennek, de talán sokszor éppen az, hogy nem imádkoztunk eleget, nem kértük előzetesen Isten tanácsát terveinkhez vagy nem kértük segítségét munkánk folyamán. Egy másik szempont, hogy munkánk során elsősorban ne a magunk hasznát vagy előnyét nézzük, hanem azt, hogy tevékenységünk Isten dicsőségére szolgáljon.
© Horváth István Sándor
Imádság
Atyánk,
Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára
senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is
kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a
hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd,
hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet
mondani neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk,
hogy mindannyiunknak élete legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése