Még
mielőtt nekiállnék Uram, hogy a mai tanításod részemmé lehessen, add meg
számomra, hogy Veled közösségre lépni képessé lehessek! Mert ha hozzám szólsz,
akkor, hogy érthesselek, el kell távolodnom magamtól, a magam nagyon evilági
gondolkodásmódjától, és bele kell állnom a Te örökké való, szeretetből való, és
szeretettel megszentelődésünket vágyakozó szándékodba.
Egyáltalán,
tisztában vagyok azzal, hogy mennyire vagyok kész arra, hogy megszólíthass e
két szóval, hogy menjetek, és hirdessétek? Mennyire vagyok közösségben Veled,
és általad azokkal, akiknek e szavaid szólnak?
Aki
bárkit is küld, a maga nevében, cselekvésre, annak hitében elkötelezettnek kell
lenni annak, aki küldi őt, hogy a küldetésére alkalmassá legyen! Annyira, hogy
értsem, megértsem, mit akarsz mondani azzal, hogy: „Ingyen kaptátok, ingyen
adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem
úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a
munkás az eledelére.” Nekem semmire se legyen szükségem ahhoz, hogy a
küldetésnek megfelelni képes legyek, csak és kizárólag hitem legyen abban a
tanításban, abban az ismeretben, ami Tőle való, attól, Aki a küldetéssel
megbíz.
Ha
Krisztus tanítása, az Ő ismerete hiányt szenved bennem, akkor nem vagyok Vele
közösségben, akkor még nem hozzám szól, nem engem szólít rá, hogy hirdessem,
hiszen még nem vagyok annak birtokában, mely hittel, Vele közösségre hozna
engem.
Vannak
tanítók, akik úgy értelmezik, hogy nekem kell felkutatnom azokat, akikhez
küldetésem van. Hogy Jézusnak e szavai olyan ránk nehezedő parancsolata,
melynek minden körülmények között meg kell felelnünk. Én úgy gondolom, hogy
legelőször is alkalmassá kell lennünk, elkötelezettekké, és állhatatossá kell
lennünk a hitben, a Vele való közösségben ahhoz, hogy a küldetésre alkalmassá
legyünk. Jézus azokat a szavakat használja, hogy: „ha egy városba vagy faluba
bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne”, hogy ki az, aki
gyógyításra szomjas! Ehhez szükségem van arra a hitre, mely nem hagy kétséget
bennem rá, hogy én Krisztus nevében eljárhatok!
Ne is
olvassam tovább a mai evangéliumi fejezetet, ha úgy érzem, hogy nem vagyok még
kész arra, hogy Krisztus nevében eljárni képessé legyek! Vissza kell fordulnom,
Jézushoz sietnem, és előbb a közöttünk lévő közösséget kell elmélyítenem,
hitemben, a Szentlélek erejében eltelnem, hogy majd újra indulhassak! Amikor
már úgy érzem, hogy valóban, engem küld Jézus, a Krisztus, az Istenfiú,
másokhoz a maga üzenetével.
Mert én
csak küldött vagyok, közvetítő! Nem nekem kell gyógyítanom, csak a gyógyítás
üzenetét átadnom annak, aki várja, vágyakozza! Vagyis, meg kell tudnom, hogy ki
az, aki vágyakozza a megtérés kegyelmét, és nem nekem kell kitalálnom, vagy a
csürhe közé szórnom azt amim van, amivel útra állított Isten.
Fel kell
vérteznünk magunkat, ha úgy értjük, hogy Jézus elvárja tőlünk e feladatot. Erre
a felkészülésre Pál apostol tanácsa lehet segítségünkre a Kol 3,9-10, és az Ef
6,10-20 verseken keresztül. Fel kell épülnünk erre szolgálatra, hiszen a
környezetünk megköveteli tőlünk azt, hogy, ha Krisztust akarjuk szolgálni,
akkor bele öltözzünk!
Készíts
fel a feladatra, szolgálatra Istenünk, ha ezt a feladatot várod tőlünk! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése