Ferenc pápa teológiája és lelkisége 1. rész
P. Szabó Ferenc SJ négyrészes sorozatában rávilágít az argentin
pápa sajátos teológiájára és szentignáci lelkiségére. Az első rész címe: Az
evangéliumi öröm hírnöke
Bevezető gondolatok
Ferenc
pápa mindjárt megválasztása után, első megjelenésekor a Szent Péter bazilika
erkélyén, új stílust jelzett a pápai szolgálatban: egyszerűen „Jó estét!”
kívánt a téren összesereglett néptömegnek és csendes imát kért a
hívektől. Az Argentínából jött jezsuita Bergoglio bíboros Róma püspökének
nevezi magát, egyszerű nyelven beszél és ír, határozottan a II. Vatikáni zsinat
szellemében gyakorolja szolgálatát. A katolikus egyházon kívül és belül is
különféleképpen látják és értékelik új stílusát, tanítását sokszor a felületes
média legszélsőségesebb véleményét is követve. P. Szabó Ferenc, aki júliusban
ismételten segít a VR magyar tagozatában, egy nyomdakész tanulmánykötetében
megkísérelte Ferenc pápa fél évtizedes szolgálatának kiegyensúlyozott
mérlegelését. Négy részes sorozatunk Ferenc pápa sajátos teológiáját és a Szent
Ignáctól ihletett lelkiségét világítja meg. Mai jegyzetének címe:
Az evangéliumi öröm hírnöke
Ferenc
pápa öt éve szolgálja Krisztus Egyházát Péter római székében. 2013-tól kezdve
hirdeti az evangéliumi örömhírt különböző megnyilatkozásaiban,
főleg nagyobb buzdításaiban és körleveleiben: Az Evangélium
öröme k. buzdítás, a Laudato si’ körlevél[1], A
szeretet öröme k. családszinódus utáni buzdítás, végül az Örvendjetek
és ujjongjatok k. legutóbbi buzdítás.[2] Szent Péter utóda a Jézus által
hozott üdvösség hirdetését és a mellette történő tanúságtételt tartja
szolgálata legfőbb célkitűzésének és az evangelizáló Egyház elsőrendű
missziójának.
Első,
enciklikának is beillő apostoli buzdítása, programadó írása (Evangelii gaudium)
így kezdődött: „Az Evangélium öröme tölti el azok szívét és egész életét,
akik találkoznak Jézussal. Akik hagyják magukat üdvözíteni Általa,
megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az
elszigeteltségtől. Jézussal mindig megszületik és újra születik az öröm.”
A
buzdítás elején a pápa kifejti, honnan származik a keresztény hívő öröme.
Forrása: a személyes találkozás az üdvözítő, bűneinket megbocsátó,
irgalmas Jézus Krisztussal. Az önző, zárt életéből önmagából kilépő és mások felé
szeretettel megnyíló személy „örül szeretete édes örömének”. (2-3.) „Az
evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív
az örömre.” (5) „Az öröm alkalmazkodik és változik, de kicsiny
világítóablakként mindig megmarad: abból a bizonyosságból születik, hogy
végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk.” (6) „Akkor válunk
teljesen emberivé, amikor többek leszünk a pusztán emberinél; amikor
megengedjük Istennek, hogy önmagunkon túlra vezessen bennünket, hogy ezáltal elérjük
legigazibb valónkat. Ebben rejlik az evangelizálás forrása. Mert ha valaki
befogadta azt a szeretetet, amely újra megajándékozta az élet értelmével,
hogyan zárhatná magába a vágyat, hogy ezt másokkal is közölje?” (8)
Bergoglio
pápa a 10. pontban idézi a CELAM V. általános konferenciája[3] Dokumentumát,
amelynek megfogalmazásában őneki döntő része volt: „Az élet, amennyiben
elajándékozzák, megerősödik – de elgyengül az elszigeteltségben és a jólétben.
Valójában azok élvezik jobban az élet lehetőségeit, akik elhagyják a
biztonságos kikötőt, és belevetik magukat a küldetésbe, hogy közöljék az életet
másokkal.” – Majd idézi VI. Pál Evangelii nuntiandi k. buzdítását (80):
„Tegyük újra magunkévá és növeljük a lelkesedést, az édes és erőt adó
örömöt, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is.
(…) Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ
-, mit is jelent az evangélium jó híre. De ezt a hírt nem adhatják tovább
szomorú és letört emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a
Krisztusban gyökerező örömöt sugározza.”
Néhány adat J. Bergoglio jezsuita képzéséről [4]
Jorge
Mario Bergoglio (szül. 1936, dec. 17, Buenos Aires) 1957. márc.
11-én lépett a Jézus Társaságába. A két éves noviciátus után hagyományos
filozófiai és teológiai tanulmányokat végezte. Amint maga megjegyezte: „Sajnos,
a hanyatló tomizmus kézikönyveiből tanultam.”[5]
1963:
Santiago de Chilében befejezi a bölcsészkart, majd Argentínába visszatérve
filozófiából diplomázik.1964-66: Irodalmat és pszichológiát oktat Santa Fé-ben,
majd Buenos Airesben. - 1965-1969 között végzi a négyéves teológiát. 1970-ben a
San José kollégiumban szerez diplomát.
Peter
Hünermann német teológus[6] fontos adalékokkal szolgál
Ferenc pápa rendi kiképzéséhez, főleg antropológiájának forrásait jelöli meg.
Skolasztikus filozófiáját és teológiáját később kiegészítette Gabriel
Amengual spanyol pap filozófus Latin-Amerikába nagyon elterjed modern műve
tanulmányozásával.[7]
A
spanyol szerző főleg a német idealizmus képviselői, valamint Max Scheler és
Martin Heidegger, valamint francia fenomenológusok és nyelvfilozófusok
megismertetésével hatott az argentin jezsuitára.
J.
Bergoglio jezsuita 1965-1969 közötti teológiai képzése a zsinat utáni években
folyt, ez a forrongás időszaka volt Latin-Amerikában. A hagyományos
skolasztikus kézikönyveket nem használták: a zsinati egyháztan (Lumen
gentium) és a Gaudium et spes k. konstitúció, tehát az Egyház és mai
világ kapcsolatával foglalkozó okmány volt kiindulópontja keresésüknek.
1968-ban a CELAM második összejövetelén Medellinben Gustavo Guttierez adta meg
a programot az ún. felszabadítás-teológia kidolgozásához: ez a zsinati
tanításból kiindulva új krisztológiát és egyháztant fogalmazott a
latin-amerikai társadalmi és politikai helyzet, valami a népi vallásosság
figyelembe vételével. Itt jegyzem meg: Ismeretes, hogy a
felszabadítás-teológia egyes képviselőt – akik a marxista ideológia egyes
elemeit is alkalmazták a helyzetelemzésben és a forradalmi gyakorlatban -
a Hittani Kongregáció két dokumentumban is figyelmeztette. A
chilei
püspökök pedig „politikai messianizmust” emlegettek. A bázisközösségek
képviselték a tiltakozást az elnyomás és kizsákmányolás ellen: Argentínában,
Buenos Airesben az állami (nem jezsuita) teológiai fakultáson is Lucio Gera
körül tömörültek fiatalok, a rendi teológiát végző Bergoglio is rokonszenvezett
velük. A jezsuita rend akkori legfőbb elöljárója, Pedro Arrupe az ignáci
megkülönböztetéssel segítette őket eligazodni a kibontakozó
felszabadítás-teológiában.
1980:
Kinevezik a San José kollégium rektorának, 1986-ig tölti be ezt a tisztséget,
miközben Németországban teológiai tanulmányokat folytat: itt Romano Guardini
életművét tanulmányozza készülő doktori téziséhez. E tanulmányait
félbeszakítja, mert elöljárói visszahívják Argentínába, és különféle
feladatokkal bízzák meg. (lelkipásztorkodás, lelki vezetői és gyóntatói
szolgálat). 1992. máj. 20 : II. János Pál Buenos Aires segédpüspökévé nevezi
ki. – Püspöki jelmondata: „Miserando atque eligendo”[8]
Világnézeti és teológiai, irodalmi továbbképzése szempontjából igen jelentősek
voltak a németországi teológiai tanulmányok, különösen is Romano Guardini
életművének[9] tanulmányozása a doktorátus megszerzése céljából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése