Mennyire személyesen szeret bennünket Isten! – Villanófényben Héray András
Életéről, hivatásáról tesz tanúságot Héray András, a „Krisztus Ügye” Lelki Család (Familia Spiritualis Opus, FSO) tagja, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia búcsúzó irodaigazgatója.
„Jézus
passiójának fényében ismertem fel a hivatásomat, amelyet jelmondatom fejez ki:
»Megtaláltuk a Messiást!« (Jn 1,41). Mennyire személyesen szeret bennünket
Isten, mit vállal értünk! Az életét adja oda minden emberért.” Héray András
atyában Rómában, a „Krisztus Ügye” lelki család (Familia Spiritualis Opus, FSO)
kispapjainak lelkigyakorlatán fogalmazódott meg, és vált sorsfordítóvá ez a
felismerés, s a lelki család kötelékében a papi hivatás útjára lépett.
Végzett
közlekedésmérnökként, egy nemzetközi vegyesvállalat állásajánlatával a
tarsolyában érkezett a közösség római szemináriumának (Collegium
Paulinum) nagyheti lelkigyakorlatára, ahonnan a papi hivatás
melletti döntéssel tért haza. Isten hívását már középiskolásként is érezte, a
győri bencés gimnáziumban vonzotta szerzetes tanárainak életpéldája, de az
érettségi környékén még korainak látta az elköteleződést. Édesapja hivatását
követve a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, és az egyetemi lelkészségen
Pákozdi István atya mellett közösségre talált. Ugyancsak az ő közvetítésével
került a nunciatúrára, ahol Nicola Girasoli atyát, Angelo Acerbi apostoli
nuncius titkárát tanította magyarra és németre. Ott ismerte meg a „werkes” (FSO)
nővéreket, és került kapcsolatba a lelki családdal. Akkor még élt a megszentelt
élet e közösségének alapítója, Julia Verhaeghe, Júlia anya. András atya
Bregenzben, a közösség otthonában megismerhette a lelki család életét. „Mélyen
megérintett, amit ott láttam.” A közösségben egyházmegyés papok, szerzetesek,
nővérek, családosok és egyedülállók együtt szolgálják „Krisztus ügyét”, s Jézus
szívével kötött szent szövetség kapcsolja őket egymáshoz. Egységükben, a
családias légkörben, az érzelmileg megszólító vallásgyakorlásban megtapasztalt
élő hit indította el az egyetemistát az elköteleződés felé. A lelki családban
értette meg, hogy az vezethet el az Egyház megújulásához, ha nemcsak ismerjük a
tanítást, nemcsak gyakoroljuk az ima- és a szentségi életet, hanem mindennapjaink
legapróbb döntéseiben is jelen van Isten, ha gondolkodásunkat egészen átjárja
az élő hit.
A Júlia
anyától megismert út a szeretet útja, annak felismerése, hogy az Isten iránti
szeretet adja meg az élet értelmét. A lelki család arra hívja meg tagjait, hogy
vállalják a szív útját. „A szívünkkel kell gondolkodnunk, Jézus szent szívével
egyesült szívvel. Így tudunk eljutni ahhoz, hogy egymást szentségi szinten
tudjuk megszólítani és elfogadni.”
Ez a
megtérést, hitet, irgalmas szeretetet, kiengesztelődést és egységet hirdető
lelkiség a nagycsaládban felnőtt ifjú lelkében termékeny talajra talált. András
atya három testvérrel és tizenegy unokatestvérrel együtt nőtt fel. Fiútestvére
éppen egy évvel ezelőtt ünnepelte fogadalomtételét ugyancsak a „Krisztus Ügye”
lelki családban, két lánytestvére pedig a szülőktől megismert sokgyermekes
családi mintát követte. „Boldog gyerekkorom volt, szerető családi légkörben
nőhettem fel. Mi, gyerekek szavak nélkül is éreztük, hogy a szüleink szeretik
egymást. Köztük is akadtak gondok, de ezeket mindig meg tudták beszélni. Olyan
nem volt, hogy valami megtört volna köztük. Mi ezt természetesnek vettük,
holott most már értem, hogy nem az, hanem ajándék. Az élő hit volt az egymás
iránti tiszteletük alapja, ebben a hitben élve volt lehetséges a
kiengesztelődés, a bocsánatkérés és az élet megpróbáltatásainak,
váratlanságainak elfogadása.”
András
atya számára meghatározó élményt jelentett az öccse születése. Ő akkor már
csaknem betöltötte a huszadik életévét. „Az Isten iránti szeretet az élet
iránti szeretetet is erősíti” – ezt tapasztalta meg abban, ahogyan a szülei
fogadták a testvére születését. Boldogságuk őt is megerősítette a hitében. A
váratlan gyermekáldást a család régóta vágyott római zarándoklattal ünnepelte
meg. „Már elkezdtem az egyetemet. A családom számára olyan volt ez az út, mint
egy lelkigyakorlat. Róma számunkra az a város, ahol az Egyház szíve dobog. S ha
az ember hittel megy oda, a megújulás lehetőségét nyújtja számára. Mindig a
kezdetekhez kell visszatérni, a személyes életünkben is, időpontokhoz,
helyekhez. Ha megvan bennünk a nyitottság, ebben mindig ott a továbblépés
lehetősége.”
A család
mellett András atyának a bencés gimnázium tanárai, olvasmányélményei és
édesapja pap barátai jelentettek forrást a növekedéshez. „Ajándék volt
elkötelezett és vidám embereket megismerni.” Bencés tanárai közül Jáki Teodózt,
Molnár Marciánt, Horváth Dori Tamást említi, a pap ismerősök közül Barsi
Balázst és az olvasmányélményből lelki atyává vált Regőczi István atyát.
Héray
András lelkipásztori útja hosszú képzési időszakkal kezdődött Rómában. 2004-ben
ünnepelte pappá szentelését, első állomáshelye a wekerletelepi Szent
József-plébánia volt. Jelenleg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia búcsúzó
irodaigazgatója (2008-tól látta el ezt a szolgálatot). 2013 óta a kútvölgyi
Szűz Mária-engesztelőkápolnában Regőczi István utódja. Fontos szálak
kapcsolódtak itt össze: Regőczi István ugyanis már kispapként megismerte Júlia
anyát, és egész további életében kapcsolatban maradt vele és közösségével. Az
„Isten vándora” életműveként sok hívő anyagi és lelki hozzájárulásával,
valamint a lelki család támogatásával és Beatrix nővér segítségével újult meg
1969 óta a kútvölgyi kápolna, és vált az engesztelés, a szentségimádás, a
hálaadás és az imádság helyévé. Egy hellyé, ahol ma is lelassul az idő, ahol
átveszi az uralmat a csend, ahol le lehet ülni az Eucharisztiában jelen levő
„édes Jézus elé”. Ezt az örökséget gondozza a nővérekkel együtt András atya, és
itt van a „Krisztus Ügye” lelki család magyarországi központja is. Innen indul
ma is az engesztelés, a kápolna ma is a lelki vigasz, a megerősödés kegyhelye,
ahova azzal a hittel térhet be az ember, hogy kéréseit a Szűzanya elviszi
fiához, a Messiáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése