Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, bűnösök áldozatja,

Irgalmazz nekünk!

Jézus az irgalmas Főpap „Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok irgalmas” Krisztushoz tartozunk. „Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk”(Zsid 2,1) Isten nem személyesen juttatta el a zsidókhoz fontos üzeneteit, hanem angyalaival. Ezt elevenen tapasztalhatjuk Dániel próféta könyvében. Aki a fontos isteni döntéseket, a próféta kérdéseire adott válaszokat olvasta már, emlékszik rá, hogy Gábriel főangyal azonnal indult hogy megnyugtassa a fogságban sínylődő prófétát és rajta keresztül a rengeteg zsidó foglyot, hogy Isten szereti népét, és a Jeremiás prófétának adott felvilágosítást érvényesnek nyilvánítja: „Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. De te, Urunk és Istenünk, igalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened. Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Itenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk.Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés.Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől.Hiszen nem a mi igazvoltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket.Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet, és népemnek, Izraelnek bűneit. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. Megszólított és azt mondta:Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy” (Dán 9,8-23) Erre az idézetre is utal a Zsidókhoz írt levél szerzője: Már nem az angyalok közvetítenek Isten és az Ószövetség népe között, hanem a Megváltó. A keresztények az Ő népe.

 

Szentszéki ENSZ-megfigyelő: A vízhez jutás alapvető emberi jog

Szentszéki ENSZ-megfigyelő: A vízhez jutás alapvető emberi jog

A kulturális és ökológiai válság súlyosságának tudatosítása új szokásokat kell, hogy eredményezzen – fogalmazott Ferenc pápa „Laudato si’” kezdetű enciklikájában. Ivan Jurikovič érsek, szentszéki ENSZ-megfigyelő Genfben nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak a vízzel kapcsolatos problémákról.

A világban sohasem volt ennyire nagy szükség bátor állásfoglalásra azon a téren, hogy mindenki számára biztosítsuk a vízhez való hozzáférés lehetőségét – a Szentatya szerint ez az igazságosság problémájához köthető. A Szentszék genfi képviselete, az úgynevezett állandó ENSZ-missziója hozzájárul a világszervezet által kidolgozott „Agenda 2030” globálisan fenntartható fejlődési keretrendszer megvalósításához, amelyet a szegénység felszámolása érdekében hoztak létre.

Az ENSZ adatai szerint naponta közel ezer gyermek hal meg vízhez köthető betegségekben, közel kétmilliárdan fogyasztanak szennyezett vizet, és minden évben kétmillió ember hal meg víz okozta betegségekben. Súlyos számokról van szó – figyelmeztet a szentszéki megfigyelő. Majd hozzáteszi: a nemzetközi közösség célja, hogy megállítsa és visszafordítsa e tendenciát; minden állam arra kapott meghívást, hogy jogi lépéseket tegyen ennek érdekében, és saját stratégiát dolgozzon ki a célkitűzések megvalósítása érdekében.

Jurikovič érsek tájékoztatása szerint a szentszéki állandó misszió szeptember 14-én Genfben ismertet egy kiadványt, amelyben a vízhez való hozzáférés piacából származó következményeket elemzi. A dokumentum különleges figyelmet szentel a víz kereskedelmi célokra való felhasználásából adódó problémákra; kiemeli a technikai együttműködés példáit, amelyeket a nem kormányzati katolikus szervezetek valósítottak meg; rámutat a klímaváltozás és a vízhez való hozzáférés hiányából fakadó elvándorlás témájára.

A Szentszék álláspontja szerint minden személynek joga van a biztonságos ivóvízhez való hozzáféréshez, amely alapvető emberi jog és döntő kérdés a mai világban. Vannak azonban olyan országok, ahol ezt nem ismerik el a törvénykezés szintjén. Túl kell lépni az önzésen, amely megakadályozza ennek az életbevágóan fontos jognak a megvalósítását – hangsúlyozza a szentszéki ENSZ-megfigyelő.

A víznek központi szerepet kell biztosítani a közösséget érintő politikában. A vízhez jutás döntő jelentőségű az emberi élet szempontjából, és meghatározza az emberiség jövőjét. Elsődleges szerepe van annak is, hogy a következő nemzedékben tudatosítsuk a valóság súlyosságát. A Szentszék elkötelezetten küzd, hogy elősegítse a párbeszédet e témáról, és egységesítse az ebben az ügyben megszólaló hangokat. A találkozás kultúrájában nélkülözhetetlen, hogy minden állam biztosítsa a biztonságos és minőségi vízhez való egyetemes hozzáférést – szögezte le Ivan Jurikovič érsek.

Évközi tizenhatodik hét szerdája

Évközi tizenhatodik hét szerdája

A tanító Krisztust szemlélve felkelti figyelmünket az a tény, hogy az Úr szavainak tekintélye, meggyőző ereje abból fakad, hogy kijelentései, példabeszédei, de még a vitái is elszakíthatatlanok személyétől, egész életétől. Szavai és életmódja egységben vannak. Az evangéliumokat olvasva Krisztus egész élete tanításként tárul elénk. A néphez intézett beszédei, a betegekkel tett csodái, az emberekkel való találkozásai és beszélgetései, az Atyához szóló imái mind-mind tanítást, üzenetet hordoznak, amely jó magként hull az emberek szívébe, s ennek köszönhetően elkezd megvalósulni és növekedni Isten országa. Az Egyház ezt a magvetést folytatja.
Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése nagymértékben függ attól, hogy milyen talajra hull lelkünkben az igazság tanítása. Márpedig Isten országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést se magunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava nem üvegházban növekszik lelkünkben, ahol a legideálisabbak volnának a körülmények, hanem sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények között is, kint a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk bőséges termést hozni.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.

 

Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,

Irgalmazz nekünk!

Amit ki kell inni, ugyan, csak azért iszom ki, mert kiitatják velem? Vagy, van bennem olyan lelkület, ami Jézusi? Milyen Jézus lelke? Szolgáló lélek! Kinek szolgálója Ő, testestül, lelkestül? Az Atyának szolgáló!

A felszín a test, hiszen az az, ami látható a világ számára, a világi szem számára. De a lélek, az a mélység, melyet a felszín eltakar. Az az igazán szolgálat, ami a lélekből képes cselekvésre. A lélek az, ami az Istené, ami Istentől való, és Istent szolgálja. Amikor ez a lélek megtestesül, akkor az ellen már nem tud mást tenni a világ, mint felháborodni, ellenszegülni. Mert a felszín az, mai morajlik, ami felül akar kerekedni mindenen, és mindent maga alá gyűrni. A lélek nem akar uralkodni, a léleknek nincs szüksége hatalomra. A lélek Istenét akarja szolgálni, kiszolgálni, és dicsőségére emelni. Hiszen, „a Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit” [Jn 6,63] olvassuk Jézus szavait, Aki itt vallja meg azt, nyilatkoztatja ki, hogy a lelki ember egész testi mivoltát képessé lehet rábízni a Lélekre, nincs szüksége azokra az erőkre, melyek a világ felett keresik személyes igazolásukat, ami az Ember önigazolása. Bizonyosság, és biztonság, melyet az Én akar megadni, megszerezni magának, nincs türelme, nincs alázata arra – így szüksége sem -, hogy Isten adja meg számára. Ennek motorja a büszkeség, vagyis, önmagam megdicsőítése! Hatalmaskodás, érdemszerzés, elismerés garantálása a magam számára. Ez mind világi siker és egoizmus. Jézus erre mondja azt, hogy „köztetek azonban ne így legyen”! Ne önmagamat lássam, és ne önmagamat láttassam! A Krisztust követő ember dolga, hogy Krisztust lássa, és Krisztust láttassa a világ számára. Nem törődve azzal, hogy a világ mit lát, mit képes meglátni, vagy mit akar látni! A szavak magukért szólnak: más a jelentése a „köztetek” szónak, és a közöttük – azaz: „azok, akik” – szónak. Krisztus közösségéhez azok tartoznak, akik szolgálatukban Hozzá hasonlókká szeretnének, akarnak, hajlandók lenni! A többiek azok, akiket tegnap Jézus így bírál: „gonosz és parázna nemzedék”. És ők még nem azok, akik a közömbösök, az idegenek, az „azok, akik”.

Jézus megtérésemet, és megtérésünket sürgeti! Eltelni a Szentlélekkel! Megengedővé lenni a Lélek vágyakozására! Segíts engem Istenem! Ámen