Ferenc pápa: Jézust kövessük, ne a jósokban bízzunk

Április 18-án, hétfőn reggel Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén hangsúlyozta, ha Jézus hangját halljuk és követjük Őt, nem tévedünk el.

A pápa kiemelte, hogy Jézus, a Jó Pásztor, az egyetlen kapu, amelyen át az örök életbe juthatunk. Ne bízzunk tehát azokban, akik látóknak nevezik magukat, sem a kártyavetőkben, akik téves útra visznek.

A napi evangéliumi szakaszban Jézus kijelenti: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló” (Jn 10,1). Ő a kapu, nincs másik bejárat. Jézus mindig egyszerű képekben beszélt az emberekhez, akik mind jól ismerték a pásztorok életét, amit mindennap láttak és tapasztaltak. Megértették, hogy csak a kapun lehet bejutni a juhok aklába, és akik máshonnan próbálkoznak, azok bűnözők. Ilyen világosan beszél az Úr – magyarázta Ferenc pápa.

Az örök életbe nem lehet máshonnan bejutni, csak a kapun, vagyis Jézuson át. Ő a mi mindennapi életünk kapuja is, nemcsak az örök életé. Éppen ezért föl kell tennünk magunknak a kérdést: egy adott döntést Jézus nevében hozunk-e meg, a jézusi kapun haladunk-e át vagy máshol? Csakis a kapun, vagyis Jézuson keresztül lehet belépni az akolba – hangsúlyozta a Szentatya.

Jézus az útról beszél nekünk. A pásztor ismeri juhait, kivezeti őket és előttük halad, a juhok pedig követik, mert ismerik a hangját – folytatta a pápa. – Ez tehát az út: követni Jézust a mindennapi életünkben. Ő megy elöl és mutatja az utat. Aki Jézust követi, nem téved. Mondhatjuk: „De atyám, a dolgok bonyolultak…, sokszor nem látom tisztán, mit kellene tennem… Azt mondták, van egy látó, aztán elmentem ide-oda, voltam kártyavetőnél és kirakta nekem a lapokat…” Azonban ha így teszünk, nem követjük Jézust! Olyasvalakit követünk, aki egy másik útra vezet minket. Jézus megy elöl és mutatja az utat. Nincs senki más, aki megmutatná, merre menjünk. Jézus figyelmeztetett minket, hogy jönni fognak mások, akik azt mondják: a Messiás útja ez és ez… de ne hallgassatok rájuk! Én vagyok az út, ezt mondta Jézus. Ő a kapu és az út is. Ha Őt követjük, nem tévedünk.

Ferenc pápa végül a Jó Pásztorról beszélt. Rámutatott: a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Mi hogyan ismerhetjük föl Jézus hangját? Hogyan védekezhetünk azok ellen, akik nem Jézus hangjai, akik az ablakon próbálnak bejutni, akik tolvajok, akik pusztítanak, becsapnak minket? A Szentatya szerint egyszerű a recept: Jézus hangját a nyolc boldogságban találjuk meg. Ha valaki a boldogmondásokkal ellentétes útra akar tanítani minket, akkor az az ablakon jött be, és az nem Jézus. Akkor ismerhetjük meg Jézus hangját, amikor az irgalmasság cselekedeteiről beszél, például Máté evangéliumának 25. fejezetében. Ha valaki azt mondja, amit ott mond Jézus, akkor Jézus hangját halljuk. És végül: Jézus hangját akkor ismerhetjük meg, amikor megtanítja azt a szót, hogy „Atya”, amikor megtanítja imádkozni a Miatyánkot.

Egyszerű a keresztény élet – foglalta össze gondolatait a pápa. – Jézus a kapu, Ő vezet minket az úton, és mi a nyolc boldogságból, az irgalmasság cselekedeteiből ismerjük a hangját és abból, hogy megtanítja nekünk azt mondani: „Atya”. Ne feledjétek: a kapu, az út és a hang. Az Úr adja meg nekünk, hogy megértsük ezt a képet, ezt az ikont Jézusról: a pásztor, aki a kapu, megmutatja az utat, és megtanít rá, hogyan hallgassuk az Ő hangját.

 

Húsvét negyedik hetének hétfője

Húsvét negyedik hetének hétfője

Amikor mondanivalójának megvilágítására Jézus képeket és hasonlatokat használ, akkor a prófétai hagyományt, stílust követi. A képes beszéd az ószövetségi próféták jellegzetessége volt, akik nemcsak beszédjükben igyekeztek könnyen érthetően fogalmazni, hanem életmódjuk is felismerhető jel volt az embereknek. Jézus példázataiban felismerhetők az utalások a prófétai üzenetekre és az üdvtörténeti eseményekre. E beszédstílus arra hívja a hallgatóságot, hogy önmagára és saját vallási életére vonatkoztassa a tanítást.
A pásztorról és a nyájról szóló beszéd egy ilyen példázat. A korabeli emberek a nyájra vigyázó pásztorról hallván azonnal Isten és az ő választott népe kapcsolatára gondoltak, mert a prófétai szövegekben és a zsoltárokban többször megjelenik ez a kép, s a zsinagógai istentiszteletek alkalmával rendszeresen hallották ezeket. Isten jó pásztorként vigyáz azokra, akiket kiválasztott, az ő népére.
Jézus beszédében új elem az, hogy önmaga küldetéséről is tanítást, kinyilatkoztatást ad, azaz a hasonlatokat önmagára alkalmazza. Ily módon úgy mutatja be Isten üdvözítő szándékát, mint ami az ő személyében valósul meg. Ő a mennyei Atya küldötte, ő maga a jó pásztor, aki Isten megbízása alapján összegyűjti és vezeti a nyájat. Ő minden embert az Atyához akar vezetni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk hozzád, akik igent mondtak neked a papságra, a megszentelt életre, vagy a misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon, és élő evangéliummá váljanak!
Szent II. János Pál pápa

 

Az Atya 13.

Bármit kérünk

„Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket"

 
Akik minden ateista üldözése ellenére kemény szenvedéseket kiállva megőriztük hitünket Istenért, látva, hogy hitehagyó vagy üldözőnek szegődött emberek milyen vígan élnek, gyarapodnak, talán hajlunk afelé, hogy a kezdőmondatból „az ő akarata szerint” szavak adják meg a mondat értelmét. Isten, ha akarja, úgy látja jónak, hogy meghallgasson, akkor meghallgat. Jézusnak az Atyáról festett képe pontosan az ellenkezőjét javallja: van nektek Atyátok az égben:„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.”(Mt 7,7)Szent János apostol, Jézus jó ismerője maga is ezt sugallja a következő sorban: „S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta.”(15) Az anyagiaknál fontosabb a lélek kincse, a kegyelem állapota, különösen, ha halál közelében van az ember. A halált hozó és halált nem hozó bűn között a teológusként gondolkodó János apostolnál valószínűleg más a különbség, mint a mi gyakorlatunkban. Vissza kell idéznünk: „Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten benne marad, és ő Istenben”(4,15) „Az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást”(2,23) a hit, igazság és szeretet megőriz a végső elbukástól. Ezt kérjük vétkes népünknek, hogy visszaálljon a jó viszony Isten és hazánk között, és felvirágozzék az istenes élet.

Himnusz CXL.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa 11 papot szentelt: legyetek irgalmasok, mutassatok példát életetekkel

A földreborult szentelendők - 

Április 17-én, Húsvét negyedik vasárnapján, a hivatások 53. Világnapján délelőtt Ferenc pápa 11 papot szentelt a Szent Péter bazilikában. Homíliájában a papi szolgálatról elmélkedett. „A szóval és a példamutatással, legyetek nagyon irgalmasok” – mondta többek között a Szentatya. Twitter üzenetében pedig ezt írta: „Az egyházban minden hivatás kezdete Jézus együttérző tekintetében van, aki megbocsát nekünk és arra hív, hogy kövessük őt”.

Működjetek együtt Krisztussal Testének, az egyháznak építésében

Kedves testvéreim! Ezek a fiaink és fivéreink a papi rendre kaptak meghívást. Amint azt jól tudjátok, az Úr Jézus az Újszövetség egyetlen Főpapja, de Őbenne Isten egész szent népe részesül a papi hivatásban. Mindazonáltal az Úr Jézus tanítványai közül néhányat kiválaszt arra, hogy az egyházban nyilvánosan, nevében gyakorolva a papi szolgálatot minden ember javára, folytassák személyes küldetését, mint tanító, mint pap, és mint pásztor. Érett megfontolás után, most a papi rend szentségére emeljük ezeket a fivéreinket, hogy Krisztus, a Mester, a Főpap és a Legfőbb Pásztor szolgálatában együttműködjenek Krisztus Testének építésében, amely az Isten népének az egyháza és a Szentlélek temploma – mondta homíliájában Ferenc pápa. Ők Krisztushoz, az Örök Főpaphoz lesznek hasonlóvá, vagyis elnyerik az Újszövetség igazi papi rendjét és ezen a jogcímen, amely a papságban püspökükhöz kapcsolja őket, az evangélium hirdetői, Isten népének pásztorai lesznek, vezetik az istentiszteleti szertartásokat, különös tekintettel az Úr áldozatának bemutatására.

Éljétek meg amit megtanultatok a hitben

Ferenc pápa ezután a szentelendőkhöz fordult: Ti pedig, akik a papság szentségében részesültök, fontoljátok meg, hogy a szent tanítás szolgálatát gyakorolva részt vesztek Krisztus, az egyetlen Tanítómester küldetésében. Hirdessétek mindenkinek Isten Szavát, amelyet ti magatok is örömmel fogadtatok. Emlékezzetek vissza saját történetetekre, annak a Szónak az ajándékára, amelyet az Úr adott nektek anyukátok, nagymamátok, és, mint ahogy Szent Pál mondja, a katekéták és az egész egyház által. Állhatatosan olvassátok az Úr Szavát és elmélkedjetek róla, hogy higgyétek azt, amit olvastatok, tanítsátok azt, amit megtanultatok a hitben és éljétek meg, amit tanítottatok.

A szó és a példa mindig együtt járnak

Tanításotok tehát legyen táplálék Isten népe számára, életetek illata legyen öröm és támasz Krisztus híveinek, mert a szó és a példa mindig együtt járnak: szó és példa – hangsúlyozta Ferenc pápa. Építsétek Isten házát, amely az egyház. Folytassátok Krisztus megszentelő művét. Szolgálatok révén a hívek lelki áldozata tökéletessé válik, mivel kapcsolódik Krisztus áldozatához, amelyet kezetek az egész egyház nevében, vértelen áldozatként mutat be a szent titkok ünneplésének oltárán.

Kereszt nélkül nincs Jézus, Krisztus nélkül nincs értelme a keresztnek

Ismerjétek fel tehát, amit tesztek. Tegyétek valósággá azt, amit ünnepeltek, részesülve az Úr halálának és feltámadásának misztériumában, hordozzátok Krisztus halálát tagjaitokban és haladjatok Ővele együtt az új élet útjain! Hordozzátok magatokban Krisztus halálát és haladjatok Krisztussal az új életben: a kereszt nélkül soha nem találjátok meg a valódi Jézust; és egy keresztnek nincs értelme Krisztus nélkül.

Legyetek nagyon irgalmasok

A keresztséggel új híveket vesztek fel Isten népébe. A bűnbánat szentségével Krisztus és az egyház nevében megbocsátjátok a bűnöket. És arra kérlek benneteket az Úr Jézus Krisztus és az egyház nevében – tette hozzá nyomatékkal Ferenc pápa, – hogy legyetek nagyon irgalmasok. A szent olajjal enyhítitek a betegek szenvedését. A szent szertartásokat végezve, a nap különböző óráiban Istent dicsőítő és kérő imákat mondva Isten népe és az egész emberiség hangjává váltok.

Az Úr választott ki titeket az emberek közül

Legyetek tudatában annak, hogy kiválasztottak vagytok az emberek közül. „Kiválasztottak” – ne feledjétek ezt. Kiválasztottak! Az Úr hívott meg benneteket, mindnyájatokat, egytől egyig. Az emberek közül lettetek kiválasztva az ő javukra, és nem az én javamra!

A Jó Pásztor azért jött el, hogy szolgáljon

Fiúi közösségben püspökeitekkel, kötelezzétek el magatokat arra, hogy a híveket egyetlen családban egyesítitek, hogy elvezessétek őket az Atya Istenhez, Krisztus által a Szentlélekben. Legyen mindig szemetek előtt a Jó Pásztor példája, aki nem azért jött el, hogy szolgálják, hanem, hogy szolgáljon, hogy megkeresse és üdvözítse azt, ami elveszett – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a hivatások világnapján mondott papszentelő szentmiséjén.

A tizenegy újonnan szentelt pap mély lelki átéléssel vett részt a szertartáson, határozott hangon válaszolva a meghívásra: „Itt vagyok”. Kilencen közülük a római egyházmegye szeminaristái voltak, egy a Jézus Szíve rogacionista kongregáció, egy másik pedig Néri Szent Fülöp Oratóriumának tagja.

Ferenc pápa a következő szavakkal áldotta meg mindegyiküket: „Isten gyermekkorodban kezdte el benned művét, vidd azt véghez”.

Húsvét negyedik vasárnapja

Húsvét negyedik vasárnapja

Hallgatni a pásztor szavára

 
Egy lelkigyakorlat alkalmával egy idős atya mesélt gyermekkori élményéről. Még 12 éves sem volt, amikor rábízták, hogy a család nyáját egyedül legeltesse. Korábban többször volt már nagyobb testvéreivel egész nap kint a mezőn, jól tudta, hogy mi a feladata, mire kell figyelnie. Nem izgult különösebben, tudta, hogy könnyen megbirkózik a feladattal és a gyakorlott kutyákra is számíthatott. Este büszkén terelte haza a nyájat, de a számoláskor kiderült, hogy egy bárány hiányzik, mégpedig egy egészen fiatal, néhány hetes állat. Nagyon elkeseredett, még a könnyei is kijöttek. Nem gondolta volna, hogy ilyen történik vele az első nap, amikor egyedül vigyáz a nyájra. Egész nap nagyon figyelt, délután nem is szundikált, ezért nem értette, hogyan veszhetett el a kisbárány. Éjszaka nyugtalanul aludt, s hajnalban az elveszett bárány keresésére indult. Jó messzire el kellett mennie, egészen a szomszéd falu legelőjéig, ahol egy másik nyáj bárányai között örömmel fedezte fel az elveszett bárányukat, ami igencsak messzire tévedt. A másik pásztor is látta, hogy a kis bárány rögtön felismerte igazi gazdája hangját és azonnal hozzá szaladt, ezért természetesen nem akadályozta meg, hogy haza vigye. Papként sokszor elmeséli ezt az esetet a gyerekeknek a hittanórán és prédikációkban is többször feleleveníti élményét. Jól tudja, hogy a bibliai történetek és Jézus szava mennyire igaz. A bárányok viselkedése évezredek alatt sem változott: felismerik pásztoruk hangját és követik őt.
Ma papi és szerzetesi hivatások világnapja van. A pap olyan személy, aki meghallotta Krisztus hívását és követi a Jó Pásztort. Emellett megbízást kap Istentől arra, hogy ő is pásztorként vezesse Isten népét, s e feladatának akkor tud megfelelni, ha a rábízottak megismerik hangját, pontosabban szavában, igehirdetésében felismerik az Úr szavát és életében felismerik Jézus odaadását és szeretetét. Egyedül Jézus önátadása, amellyel Istennek és az Egyháznak adja önmagát, lehet a mintája annak, ahogy a pap Istennek szenteli egész életét és részt vállal az Egyház küldetésében. Ez az Isten felé megmutatkozó önátadás és önfelajánlás alapozza meg a pásztori szolgálatot, amely minden pap hivatásának része. A pap pásztori szolgálata másodsorban megköveteli, hogy személyes kapcsolatot tartson egyházi elöljáróival és kifejezze készségét, hogy szolgálatát mindig az Egyház nevében és annak irányítását elfogadva végzi, azaz a pap önfelajánlása az egyházi közösség felé is megnyilvánul. Az önfelajánlás harmadik területe az, hogy a pap egészen a rá bízott híveknek adja magát, azaz Krisztus szeretetét sugározza feléjük.
A pap soha nem feledkezhet meg arról, hogy pásztori és vezetői feladatát mindig szolgálatnak kell tekintenie és alázattal kell gyakorolnia. Tudja, hogy Krisztusnak, a Jó Pásztornak a szolgája és örömmel ébred annak tudatára, hogy egészen különleges kegyelemben részesült azáltal, hogy az Úr kiválasztotta és meghívta őt. Minél inkább tudatosítja magában azt, hogy a papi hivatás Isten ingyenes ajándéka, annál nagyobb lelkesedéssel végzi szolgálatát az emberek javára, azaz ajándékozza önmagát az embereknek. Nem puszta kötelességteljesítésről van itt szó, hanem örömteljes szolgálatról. A hivatás örömét és jutalmát Krisztus adja.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Segítsd a papokat, hogy mindenkor a mennyei Atya szeretetét sugározzák a gyermekek és a fiatalok felé! Segítsd a papokat, hogy hirdessék az életet, és arra bátorítsák a családi életre készülőket és a családokat, hogy mindig számíthatnak Isten segítségére! Segítsd őket, hogy Isten jóságát és erősítő kegyelmét közvetítsék a betegeknek és a haldoklóknak! Élj minden pap szívében, hogy az irgalomban gazdag Istent képviseljék, amikor gyóntatják a bűnbánókat és a megtérőket! Segítsd őket, hogy hivatásukat szolgálatnak tekintsék!

Az ATYA 12.

A hit pedig alapja annak, amit remélünk. 

Az Újszövetség részesei abban remélünk, hogy Isten eljuttat bennünket az örök boldogságba, a mennyországba. Ennek a reménynek alapja és bizonyítéka a hitünk. Isten már az ősszülőknek megígérte ezt, de ők elvesztették a felkínált lehetőséget. Az ősevangélium felcsillantotta a reményt. Jézus Krisztus visszaadta a reményt: halála ezért az örökségért történt. „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. De most elmegyek, és helyet készítek nektek. Aztán. visszajövök értetek, és titeket is odaviszlek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.”(Jn 14,1-3) Erre a hitre épül a reményünk. A Zsidókhoz írt levél még messzebbre nyúl vissza bizonyítékért. Elsősorban Ábrahámra hivatkozik, akit hatvan évesen szólította meg Isten, és megígérte, ha elhagyja szülőföldjét, ismeretlen vidékre költözik, majd fia születik, utódai megsokasodnak, és nekik adja a földet örökségül. Ábrahám hite sok-sok éven át adott reménységének alapot, hogy megszületik a megígért fiú. Nem csalódott. Kiállt még egy súlyos próbát is, amikor a felserdült fiát kellett volna feláldoznia, mert biztos volt abban, hogy hamvaiból is feltámasztja őt Isten ereje, mert az ígéretnek be kell teljesednie. Ezek a biztatások mindenkinek szólnak. Hitünk jó alapot ad az örök boldogságba vetett reményünknek.