Évközi huszonnyolcadik hét keddje

Évközi huszonnyolcadik hét keddje

Jézus korában az egyik legbefolyásosabb zsidó vallási csoportot a farizeusok alkották. Vallási irányzatuk a mózesi törvények pontos, aprólékos betartását tartotta a legfontosabbnak, amelyhez az idők során számos általuk alkotott szabály kapcsolódott. Törvénytiszteletük miatt az emberek úgy tekintettek rájuk, mint a vallásosság mintaképeire. Jézussal való konfliktusaikat az okozta, hogy az Úr leleplezte látszatvallásosságukat, amely nem belső meggyőződésükből fakadt. Farizeusi lelkülettel manapság is találkozunk, a vallásosság eltorzult módját értjük alatta. Ma és a következő két napon Jézusnak a farizeusok ellen mondott kritikáját olvassuk az evangéliumban.
A beszédre egy meghívás ad alkalmat. A farizeus házában Jézuson kívül több farizeus is lehetett a vendégek között. Jézus nem a hátuk mögött beszél róluk, hanem a szemükbe mondja véleményét, amelyet nevezhetünk vádbeszédnek is, de talán helyesebb figyelmeztetést látni benne.
A farizeusok étkezés előtti kézmosásának egyrészt egészségügyi vonatkozása volt, másrészt szívük és lelkük megtisztulását jelképezte. Ez utóbbival nem értett Jézus egyet, aki szerint a külső tisztaság még nem feltétlenül jelenti a szív, az emberi szándék tisztaságát is. A vallásosság területén pedig az igaz lelkület, a szív jósága a fontos.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, ne engedd, hogy a megszokottság föleméssze hitéletemet. Olykor még én is úgy vélem: az állandó kötelességteljesítés, a jóság és a példamutatás megkövetelése mintha korlátozná szabadságomat és a kockázatok vállalását. Ha a kocsinak mindig ugyanazokon a síneken kell is futnia, mégis előre kell haladni a síneken. Engedd ezt megértenem!
B. De Solages 

 

 

Zsolozsma CCCXVII.

Aggeus próféta könyvéből

2, 11-24

Isten áldása. A Zerubbábelnek tett ígéret

A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király második esztendejében a következő szózatot intézte az Úr Aggeus prófétához:
     „Ezt mondja a Seregek Ura: Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog: »Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?« A papok azt felelték, hogy nem.
     Aggeus folytatta: »Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?« A papok azt felelték, hogy igen. Erre Aggeus azt mondta: »Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! – mondja az Úr. Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak.
     Ezért tehát vizsgáljátok meg magatokat mától fogva a jövőben! Mielőtt követ kőre tennétek az Úr szentélyében: hogy ment a sorotok? Ha valaki húsz mérőnyi rakásért ment, csak tíz mérőnyit talált. Ha valaki a sajtóhoz ment, hogy ötven korsóval sajtoljon, csak hússzal töltött meg. Aszállyal, üszöggel, jégesővel sújtottam kezetek minden munkáját, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr.
     Gondolkodjatok el rajta, ma és a jövőben is a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól kezdve, amelyen az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg, hiányzik-e még a gabona a magtárból. S tán még mindig nem terem a szőlő, a fügefa, a gránátalmafa és az olajfa? Mától fogva áldást osztok.«”
     A hónap huszonnegyedik napján – a második alkalommal – ezt a szózatot intézte az Úr Aggeushoz:
     „Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: »Megrendítem az eget és a földet. Ledöntöm az országok trónját, és összezúzom a pogányok országának hatalmát. Felforgatom a szekeret és a rajta ülőt. Elesnek a lovak, a lovasok meg egymás kardjába dőlnek. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – foglak, Zerubbábel, Sealtiel fia, én szolgám – mondja az Úr –, és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura.«”

Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Jézus tekintete szeret, figyelmeztet és bátorít

Ferenc pápa örömmel köszönti a híveket - ANSA

Jézus beható és szerető tekintete

Ferenc pápa vasárnap délben a szokásos Úrangyala imádság során a gazdag ifjú napi evangéliumi történetét magyarázta és Jézus három tekintetére hívta fel a figyelmet. Egy fiatalember fut Jézus felé, leborul előtte és az örök élet, vagyis a boldogság felől kérdezi őt. Hiába is tartja meg a parancsolatokat, ez nem elég neki. Jézus megérzi a fiatal szívének a vágyát és válasza a tekintetében ölt testet. Ez a tekintet mély, átható, tele van gyengédséggel. A evangélista így mondja: „Jézus rátekintett és megszerette őt” (Mk 10,21), mert észrevette, hogy ő egy derék fiatalember. Ám Jézus azt is megérezte, hogy mi a gyenge pontja neki és azt tanácsolja, hogy adja el mindenét és úgy kövesse. A fiatalnak a szíve azonban megosztott két úr között: Isten és a pénz között és szomorúan eltávozik”.

A hit és a gazdagsághoz ragaszkodás nem tud együtt létezni

„Ezt azt mutatja – magyarázta a pápa –, hogy a hit és a gazdagsághoz ragaszkodás nem tud együtt létezni. Így aztán a fiatalember kezdeti lendülete elhamvad a zátonyra futott követés boldogtalanságában”.

Jézus második tekintete immár gondterhelt, ahogy „körbenéz a tanítványain” és figyelmezetően szól: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” (Mk 10,27).

Végül Jézus harmadik tekintete a bátorításé és azt üzeni: „Van üdvösség, és ha az embernek lehetetlen is, de az Istennek nem! Ha az Úrra bízzuk magunkat, legyőzhetjük a nehézségeket, melyek akadályoznak bennünket a hit útján. Az Úr erőt ad nekünk, megadja az üdvösséget és elkísér az utunkon” – bátorított a pápa.

Aki képes nélkülözni a földi javakat, az cserébe az igazi javak élvezetét kapja

Végül Jézus a jelenet harmadik részében ünnepélyesen kijelenti, hogy aki mindent elhagyva követi őt, annak örök életet ad a jövőben, de már most itt a jelenben százszoros jutalmat. Aki képes nélkülözni a földi javakat, az cserébe az igazi javak élvezetét kapja. Megszabadulva a dolgok rabszolgaságától, a szolgálat szabadságát nyeri el a szeretet révén. Boldogabb az ember, ha adhat, mintha kapna valamit. Az a fiatalember nem engedte, hogy Jézus szeretetteljes tekintete megragadja őt és nem tudott megváltozni. Ám ha alázatos hálával be tudjuk fogadni az Úr szeretetét – hangsúlyozta a pápa –, akkor megszabadulunk a bálványok csábításától”. Ferenc pápa végül a fiatalokhoz fordult és megkérdezte őket, hogy érezték-e már magukon Jézus tekintetét: „Mit akartok válaszolni neki? Örömmel akarjátok elhagyni ezt a teret, amit Jézus ad nektek, vagy pedig szomorúsággal a szívetekben a világ dolgaiért…?

Felhívás az ankarai terrortámadás kapcsán

Az Úrangyala imádság után Ferenc pápa felhívással fordult a világhoz a törökországi Ankarában történt terrormerénylet kapcsán. Mély fájdalmának adott hangot a békéért tüntető ártatlan személyeket ért támadás miatt. „Miközben imádkozom a szeretett országért, kérem az Urat, hogy fogadja be az elhunytak lelkét és erősítse meg a szenvedőket és a családtagokat”.

A Szentatya emlékeztetett még „a természeti katasztrófák csökkentésének most keddi világnapjáról”. Utalt arra, hogy „sokszor épp az emberi hiányosságok járulnak hozzá a környezeti károk súlyosbításához”.

A római Német-Magyar Kollégium felszentelt diákjaihoz: örömmel és bizalommal szolgáljatok

Ferenc pápa „külön köszöntötte a Collegium Germanicum et Hungaricum, vagyis a Római Német Magyar Kollégiumnak most hétvégén pappá és diakónussá szentelt növendékeit és arra kérte őket, hogy örömmel és bizalommal fogjanak hozzá szolgálatukhoz az egyházban”.

A Megszentelt Élet Éve 283.

október 12.

A budapesti Közösség alapításának évfordulója (október 7.)

Imádkozzunk a Regina Pacis Közösség tagjaiért!

• Regina Pacis Közösség

Alapítójuk: dr. Alessandro Nottegar és Luisa Scipionato

Közösségünk karizmája a különböző életállapotbeli emberek (családosok, szerzetesek, papok, laikusok) egy közösségben való élése. A közösség lelki életének alapja és középpontja az Eucharistia: a napi Szentmise és Szentségimádás. Lelkiségünket a "Legkisebb út" c. könyv foglalja össze. Életmódunkat tekintve: ima és missziós közösség vagyunk.

Lelkiségünkből:

„Sappiamo in chi abbiamo posto la nostra speranza.” - Tudjuk kibe vetettük reményünket.

„Abbiamo la fede e ci vogliamo bene, cosa ci manca?” - Van hitünk és szeretjük egymást, mi hiányzik még? /dr. Alessandro Nottegar/

Évközi huszonnyolcadik hét hétfője

Évközi huszonnyolcadik hét hétfője

Ésszerűnek tűnik, hogy a nép, illetve a nép részéről egyesek jelet kérnek Jézustól. Újabb bizonyítékokat szeretnének kapni, hogy nem a sátánnal szövetkezve viszi véghez csodáit, hanem valóban Isten segítségével. A hagyományokhoz nem mindenben ragaszkodó, újító jellegű tanítása szintén igazolást igényel az emberek véleménye szerint. Mindez ugyan ésszerű, de Jézus többet várna tőlük, valódi megtérést és hitet. A hit az ember válasza az isteni tevékenységre vagy üzenetre. Az emberek láthatják a csodákat, mint az isteni irgalmasság megnyilvánulásait és hit ébred bennük. Az ember hallja Isten üzenetét, amelynek befogadása már válasz, azaz hittel elfogadja azt. Zakariás nem hitt az angyalnak, hogy gyermeke fog születni, ezért büntetésül megnémult, s néma maradt addig, amíg az isteni ígéret be nem teljesedett fia, Keresztelő János születésével (vö. Lk 1,5-25). Mária hitt Isten üzenetének, elfogadta vele kapcsolatos tervét. Hitét fejezi ki válasza: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint” (vö. Lk 1,26-38).
Salamon bölcsességének és Jónás próféta személyének említése jelzés arra, hogy a korábbi idők bölcsessége és prófétai hagyománya teljesedik be Jézusban, aki küldetésében, szolgálatában és engedelmességében felülmúlja a korábbi és a későbbi idők küldötteit.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, a te igédet egy napon túl veszélyesnek érezte a világ, és átformálta azt. Átformált igédet a magunk kényeiméhez igazítottuk, hogy kellemes hajlékunkká váljék. Ki ismeri még szavad ősi erejét és igazi rendeltetését? Ki mondja el azt ismét? Ó Istenünk, elhalkult volna a te szavad? Küldj nekünk prófétákat!
E. A. Grabner-Haider

Áldozzuk fel szívünkben a zajt, és hallgassunk Isten szavára!

A szinódusi atyák imádkoznak az ülés előtt - OSS_ROM

– Spiteris görög érsek homíliája a szinódus hatodik ülésének napján

Október 10-én reggel 9 órakor a családszinódus megkezdte hatodik gyűlését. A nap kezdetén, a tercia imádság keretén belül Ioannis Spiteris O.F.M. Cap., a görögországi Korfu, Zákinthosz és Kefalónia érseke mondott szentbeszédet.

A szófogadás értékesebb a kosok hájánál

A kapucinus érsek homíliájában az imaóra rövid olvasmányából indult ki, amely Sámuel próféta Saul királyhoz intézett szavairól számol be: „Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál” (1Sám 15,22b).

Sámuel Isten embere, aki Saul király számára közvetítette Isten akaratát, mégpedig, hogy egész zsákmányát áldozza fel az Úrnak. A király azonban nem teljesítette Isten parancsát. Sőt mi több, Sámuel próféta feddő szavaira, Saul kifogásokat keresett, és a katonáit hibáztatta. Ám nem a többiek, hanem ő ragaszkodott a zsákmányhoz, egyedül ő nem teljesítette az Úr akaratát – mondta a görög érsek.

Az Úr szeme a szívre tekint

A szöveg azt is sejteti, hogy az ember az Istenbe vetett hitet és a vele szembeni engedelmességet áldozatokkal akarja helyettesíteni, amelyek az Isten iránti odaadásnak csak külső jelei. A szöveg valójában elítéli a magatartást, amely többre tartja a hit külső jeleit magánál a hitnél. A szent szerző két lehetőséget felvázolva, nem arra hívja az embert, aki tetszeni akar Istennek, hogy válasszon az áldozat és az irgalmasság között, hanem megérteti vele, hogy Isten többre tartja egyiket a másiknál: az Úr nem a látszatra figyel, az ő szeme a szívet szemléli. Sámuel próféta Saulhoz intézett szavai, mint erős fény, rávilágítanak arra, hogy az áldozat és Isten szavának hittel teli meghallgatása nem egyenértékűek – hangsúlyozta Spiteris érsek.

Az életszentség a kölcsönös szeretet megélésében áll

Ez a gondolat az Egyház történelme során, a szentek által járt ösvényen, mindig is utat mutatott és ma is utat mutat. „Nem, az életszentség, amely a Szeretet-Istennel való közösséget jelenti, és amely abban mutatkozik meg, hogy az ember szeretettel teljesíti emberi és keresztényi kötelességeit, nem az áldozatokban, a külső és szív nélkül elvégzett rítusokban áll, hanem az Istennek való szeretetteljes engedelmességben. Az életszentség azt jelenti: gyakorlatba ültetni Isten igazi parancsolatát, a kölcsönös szeretetet. Mi több, végzetes tévedés lehet, ha az ember minden áron elképesztően nagy áldozatokat hoz, ám nem azért, hogy a saját és mások életét békésebbé és jobbá tegye, hanem azért, hogy ügyesebbnek, szentebbnek tűnjön másoknál, csakúgy, mint a példabeszédek farizeusai, dicsekedvén saját érdemeikkel és megvetvén másokat, bűnös vámszedőnek tartva őket. A farizeizmus, amely Jézus korában uralkodó irányzatnak számított, mindig felszínre tör ott, ahol az emberek nem hallgatják meg Isten szavát, és nem készek azt örömmel befogadni és életükben megvalósítani” – hangsúlyozta a három görög sziget püspöke, majd szentbeszéde végén szívből kívánta minden embernek:

„Áldozzuk fel önmagunkban a sokféle hangra való odafigyelést, amely eltávolít minket attól, hogy üdvösséget találjunk a jócselekedetekben, hiszen elnémítja Isten hangját, amely mindig a vele való szeretetteljes közösségre hív! Legyünk képesek ráhagyatkozni Istenre, aki mindenre képes és folyamatosan tárt karokkal vár minket!”

Zsolozsma CCCXVI.

Aggeus próféta könyve 

1, 1 – 2, 9
Buzdítás a templom újjáépítésére. 

Az új templom dicsősége Dárius király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: Ezt üzeni a Seregek Ura:„Ez a nép azt mondja: Nem jött el még az idő, hogy újjáépítsük az Úr templomát. Ezt a szózatot intézte hozzájuk az Úr Aggeus próféta által: Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever. Azért most ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el magatartásotokon! Sokat vetettetek, keveset takarítottatok be, ettetek, de nem laktatok jól, ittatok, de nem lettetek ittasok, ruhát öltöttetek, de nem melegedtetek föl, a napszámos lyukas erszénybe rakta a bérét. Ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el magatartásotokon! Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát, és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne, és megdicsőülök általa – mondja az Úr. – Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? – mondja a Seregek Ura. – Hajlékom miatt, amely romokban hever: mindegyiketek csak a maga házával törődik. Ezért nem adta meg az ég az esőt, ezért nem adta meg a föld a termést. Szárazságot bocsátottam a földre, a hegyekre, a búzára, a borra, az olajra és mindenre, amit a föld terem; az emberekre, az állatokra és a kéz minden munkájára.Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és az egész nép hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem. Aggeus, az Úr követe így szólt a néphez: „Veletek vagyok!” – mondja az Úr. Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és az egész népben a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában. Ez a hatodik hónap huszonnegyedik napján történt. Dárius király második esztendejében, a hetedik hónapban, a hónap huszonnegyedik napján az Úr szózatot intézett Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz és az egész néphez. „Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna? De most, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. Bátorság, Józsue főpap, Jehocadak fia! Bátorság, egész népe az országnak – mondja az Úr. Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. Lelkem közöttetek lakik! Ne féljetek! Igen, ezt mondja a Seregek Ura: Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst! Enyém az arany! – mondja a Seregek Ura. Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét – mondja a Seregek Ura, mert ezen a helyen adom a békét – mondja a Seregek Ura.