Zsolozsma 231.

Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

Krisztus kiengesztelte a világot Istennel vére által

Amikor Krisztus kiengesztelte a világot Istennel, természetesen saját magát nem kellett kiengesztelnie vele. Hiszen miféle bűnéért engesztelhetne az, akinek semmi bűne nem volt? Sőt amikor a zsidók a két drachmát kérték, ami a törvény értelmében a bűnért járt, azt mondta Péternek: Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, fiaiktól vagy idegenektől? Az idegenektől – válaszolta Péter. Jézus így folytatta: A fiaik tehát mentesek alóla. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztátért. Vedd ki, és add nekik oda értem és érted (Mt 17, 25-27). Ezzel kimutatja, hogy nem maga miatt kellett a bűnökért engesztelnie, mert ő nem volt a bűn rabszolgája, hanem ő az Isten minden bűntől mentes Fia. A Fiú ugyanis szabaddá tesz, a szolga az, akinek tartozása van. Tehát a Fiú mindentől mentes; nem is a saját lelkének megváltásáért fizet árat, akinek vére túláradó váltságdíjat volt képes adni az egész világ összes bűnéért. Tehát igazán az tud megszabadítani másokat, aki magáért semmivel sem tartozik. Sőt tovább megyek. Nemcsak, hogy Krisztusnak nem kellett saját megváltásáért és bűnei elengedéséért váltságdíjat adnia, hanem ha az egyes emberekre alkalmazzuk, úgy lehet érteni, hogy ők sem kötelesek magukért egyenként váltságdíjat adni, mert maga Krisztus lett mindnyájunk kiengesztelése és mindnyájunk megváltása. Mert melyik ember vére lenne képes még a saját megváltására is, amikor Krisztus már vérét ontotta mindegyikünk megváltásáért? Hát összehasonlíthatjuk-e bárkinek a vérét is Krisztus vérével? Vagy melyik ember lenne képes saját magáért nagyobb váltságot adni annál, amit Krisztus ajánlott fel érte a saját személyében, hiszen ő egymaga a saját vérével kiengesztelte Istennel a világot? Mi lehet annál nagyobb áldozat, mi lehet értékesebb áldozatbemutatás, ki lehet annál jobb közbenjáró, mint az, aki könyörgő áldozattá lett mindnyájunk bűneiért, és életét adta megváltásunkért? Nem kell tehát az egyes embernek kieszközölnie a kiengesztelését vagy a megváltását, mert Krisztus vére mindennek a váltságdíja, az Úr Jézus ezzel megváltott minket, ő egymaga kiengesztelte az Atyát, és mindvégig értünk fáradozott, hiszen magára vállalta szenvedésünket, és mondta: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és én megkönnyítlek titeket! (Mt 11, 28). 

Isten öröktől fogva jó.

Isten öröktől fogva jó. Jó az, ami megfelel céljának, ha teremtményről van szó. A rossz a jó hiánya. Honnan van a világban a rossz és a gonosz?

Az életem egyik legnehezebben érthető kérdése. Isten végtelenül jó, abszolút hiánytalan és változatlan, minden végtelen fokban meg van benne, tehát örökké jó. Isten teremtette a teremtményeket, tehát azok is jók. Az emberiség életébe a sátán kísértése hozta el a bűnt. A bűn következménye lett a szenvedés, nélkülözés, betegség és halál. Az első házaspár addig felhőtlen boldogságban élt, akkor romlott meg a családi béke kezdtek egymásra mutogatni, a felelősséget a másikra hárítani Az egész emberiség viseli egész történelme során azokat a büntetéseket, amelyeket Isten az ősbűn miatt kirótt, sőt, a sorsa egyre rosszabb. Hiába a technikai előrehaladás, a világ tekintélyes része éhezik, naponta a világon gyermekek halnak éhen. Káin gyilkossága óta az emberölés egyre vadabbul, felelőtlenebbül terjed. Egyre tébolyultabb eszmék nyomán sodródik a világ alig sejtett veszedelmek felé. A Római Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: Az ősbűn következtében az ember értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett. De honnan van az a gonoszság, amely a kísértő sátánból áradt, és az ősbűnnek oka lett,mikor Isten nem tud rosszat teremteni? Mysterium iniquitatis, a gonoszság titka,hogy az angyalok,akik teremtésük után jók voltak,miért tagadták meg az engedelmességet Istennek,miért mondták:nem szolgálunk,nem engedelmeskedünk.

2014.08.23. Szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.23. Szombat

Isten védelmébe veszi népét. Nem engedi, hogy a híres múlt elvesztése miatt gúnyolják a szomszédos népek. Az Úr maga vezeti prófétáját, és gondoskodik arról, hogy a templom újjáépítése a zsidóknak új életerőt kölcsönözzön. Ahogy a pusztulás előtt nyüzsögtek a templomban a bálványozók, most sorra jönnek a megtértek és Istenük imádásával engesztelik ki ŐT. „Azután elvitt a kelet felé néző kapuhoz. És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündöklött a föld. A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. Ekkor a Lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége. És hallottam hogy valaki a templomból, beszélt hozzám: Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével” (Ez 43,1-7) A királyok tőszomszédsága ne szennyezze be a végtelen tiszta, szent, nem teremtett létű Istent. Ez a prófétai megnyilatkozás már előre vetíti a Messiás korának erkölcsileg tévedt világát, amely körülbelül hat évszázad múlva okoz gondot. Akkor a Messiásnak az ellen kell felszólalnia, hogy ne az edényekre ragadt néhány porszem jelentse a gondot a törvény őreinek, hanem az, hogy a belső tisztaság, a szív ártatlansága megvan-e? A vezető emberek majd nem akarják elfogadni ezt. Mossák a kezüket, belül pedig tele vannak az erkölcsi tisztátalanságokkal, a törvények akarattal eltakart csúnyaságaival. Ezért idézi a mai evangélium Jézus ide vonatkozó tanítását: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. „Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze, és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat, és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket, és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közültek, az a szolgátok lesz,a felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják” (Mt 23,2-12) Ezek a megállapítások Jézus szándéka szerint kezelendők. Kevés a zajban is jól megérthető cím, a tiszteletadás fontos szempont. Valahogy úgy kell gondolkodnunk, mint az alázatosság esetében: Nem az a baj, ha valaki tudja, hogy szép, okos, erős, hanem az, ha valaki elfelejti, hogy a tehetségeket is kaptuk valakitől. Ha az ősforrást nem feledjük, sőt nyíltan megvalljuk, ki merjük mondani: ennek a Szent és Örök forrásnak buzogni és kibontakozni én magam is segítettem. „Téged, Isten, dicsérünk, téged Úrnak ismerünk. Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok. Egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak. Szent vagy, Szent vagy, erősséges szent Isten vagy! Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent betölt” Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek magasztalnak téged. Vall tégedet világszerte Szent egyházad ezerszerte, Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy fölséged (Ho 276,1-11)

Zsolozsma 230.

Szent Amadeus lausanne-i püspök szentbeszédeiből

A világ és a béke Királynője

Nézd csak, milyen fölségesen ragyogott Mária csodálatos neve már mennybevétele előtt itt a földön, és mindenütt ismeretes volt már dicsőségének híre, mielőtt e kiváló teremtményét a mennybe vette volna Isten. Illő volt, hogy Fia érdemei folytán előbb itt a földön dicsőség övezze Szűz Máriát, utána pedig megkapja dicsőséges helyét a mennyben is. Illő volt, hogy itt a földön dicső legyen, hogy azután bejusson a mennyei teljes boldogságba. Illő volt, hogy miként itt a földön az erények legmagasabb fokára felemelte őt a Szentlélek, ugyanúgy a legnagyobb mennyei dicsőségbe is bevigye. Tehát már halandó földi életében elkezdte élvezni a jövendő mennyei boldogságot, azaz már itt a földön elérte az Istennel való legfölségesebb kapcsolatot, és egyben kimondhatatlan szeretetével segítette embertársait. Ezért volt része az angyal hódoló köszöntésében és az emberek tiszteletteljes szolgálatában. Mellette állott Gábor főangyal angyalok kíséretében. A többi apostollal együtt gondoskodott róla János apostol, aki maga is szűzi életet élt. Szeretettel fogadta magához a kereszten rábízott Szűzanyát. Az angyalok, mint Királynőjüket, az apostolok, pedig mint Úrnőjüket szerették, és mindnyájan gyöngéd tisztelettel hódoltak előtte. Mária az erények legmagasabb fokán tündöklik, tenger sok isteni karizmával, megmérhetetlen kegyelemmel teljes, és így minden embernél kiválóbb lett, de bőkezű ajándékozással árasztja is mindezt a rá szomjazó hívő népre. Testi gyógyulást és lelki orvoslást nyújtott, hiszen életre tudta kelteni az embert a testi és lelki halálból. Ugyan van-e valaki, aki bánatosan és szomorúan, vagy az isteni misztériumokat meg nem ismerve távozott volna valaha tőle? Ugyan van-e valaki, aki, ha bármit is kért Urunk Anyjától, Máriától, ne boldogan és örvendezve ért volna haza? Ilyen nagy isteni ajándékkal teljes ez a jegyes, ez az Egyszülött Jegyesnek édes és minden szeretetre méltó Anyja. Olyan, mint a bölcsesség kertjének forrása, mint az élő és éltető vizek kútja. E vizek áradata a Libanonról, az Istentől indulva Sion hegyétől kiárad a körülvevő idegen népekre is. Mennyei bőséggel árasztotta ki rájuk a béke folyamát és a kegyelem áradatát. Amikor tehát a szüzek Szüzét az Isten és Fia, a Királyok Királya, az angyalok örvendezése és a főangyalok ujjongása meg a mennyeiek dicsőítő éneke közepette felvette a mennybe, akkor teljesedett be a Zsoltárosnak az a jövendölése, amelyet az Úrról így énekelt: A királynő ott áll jobbodon, arannyal átszőtt ruhában (vö. Zsolt 44, 10). 

2014.08.22. Péntek

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.22. Péntek

Isten sajnálja, hogy népe boldogtalan, pedig ennek, boldogtalanságnak nem Isten az oka. Az Úr nagy örömöt akart kivirágoztatni az emberiség javára, amikor a sötét bálványimádás idején megszólította Ábrahámot, aki édesapjával és kiterjedt családjával együtt pásztorkodott a kaldeai Urban. Gazdag földbirtokosok rétjeit bérelték évről évre. Meglehetősen gazdagok voltak anyagiakban, gyarapodtak gyermekáldásban, de Ábrahámnak nem született gyermeke feleségétől-Sárától, mivel Sára meddő volt. Ábrahámnak nem volt saját földbirtoka.„Terach vette a fiát, Ábrahámot és unokáját, Lótot (aki meghalt fiának, Háránnak árvája volt), s a menyét, Sárát, fiának, Ábrahámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Urból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Terach 205 éves korában halt meg Háránban. Az Úr így szólt Ábrahámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel! Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 11,31-12,3) Kis idő elteltével, az Úr esküjével erősítette meg Ábrahámnak tett ígéretét, hogy országnyi földet ad utódainak. (15,18-21) Kánaán volt ez, az ÍGÉRET FÖLDJE. Ezer év múlva Ábrahám egyik későbbi unokáját, a betlehemi Izáj nyolcadik fiát, Dávidot kente királlyá Sámuel próféta. Miután megszilárdult trónja, Nátán prófétával üzent neki az Úr: „Az Úr házat épít neked (dinasztiát), s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet. Megtartom mindörökre házamban, országomban, s trónja szilárd lesz örökre” (1Krón 17,10c-14) Újabb ezer év múlva „az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.’ E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez? Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?’ Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(Lk 1,26-38) a Messiás Király a legszebb anyai szeretet trónjára lépett. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) az óriási pestist elűző angyalkórustól hallja felcsendülni „REGINA COELI” „Mennynek Királyné asszonya, Örülj szép Szűz, Alleluja! Mert kit méhedben hordozni Méltó voltál, Alleluja! Ho 205,1-2)

SZENT ISTVÁN KIRÁLY 4.

I. a KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL

Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: "Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes oszthatatlan szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. "Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül." Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.

A ferences szerzetesnek meddig kell engedelmesnek lennie?

A ferences szerzetesnek meddig kell engedelmesnek lennie?

A ferencesnek mindenben engedelmeskednie kell a törvényes elöljáróinak, amíg azok nem bűnt parancsolnak, vagy a parancs nem ellenkezik a szerzetes lelkiismeretével. Így pl. kaphat olyan parancsot, amely teherbírását felülmúlja és a megtartása súlyos károsodást okozna a szervezetében.

Kinek teszi fogadalmát a szerzetes?

Istennek. Az Ő szolgálatára kötelezi el magát egy újabb kötelékkel. Mivel több olyan intézménye is van az Anyaszentegyháznak, amelyben különleges szolgálatot tehetünk Istennek, ezért a fogadalmat úgy tesszük, hogy ebben a Rendben, ennek a Rendnek a szabályai szerint szentelem magam Isten szolgálatára. A főelöljáró illetékes kivenni a fogadalmat szerzete nevében. Ha ő akadályoztatva van, megbízhat más rendtagot a helyettesítéssel. Ezek tudtával mondja a fogadalomtevő: A te kezedbe, X.Y. testvér, teszem le fogadalmaimat.

Szegénység, engedelmesség és tisztaság: három evangéliumi tanács. Ezeket nem tudjuk önmagunktól megtartani. Miért?

A kérdést pontosítanom kell. Ha a szerzeteseknek erre a három evangéliumi tanácsra tett fogadalmára gondolva mondjuk, hogy önmagunktól, vagyis kegyelem nélkül nem tudjuk megtartani, akkor egyszerű a válasz: azért, mert a szerzetes nem természetes közegben él. A szegénység ott teljes egyéni nincstelenséget jelent, ami a természetes életben nem fordulhat elő normális körülmények között, mert ruhára, lakásra, eszközökre szüksége van mindenkinek. A szerzetesnek egyéni tulajdona egy szerzetesi öltöny és a zsolozsmáskönyv. Az engedelmesség a szerzetest minden elöljárói parancsra kötelezi, kivéve, ha parancsolnának neki. A tisztaság a szerzeteseknél cölibátust jelent, vagyis nem nősülhet, illetőleg nem mehet férjhez. Mindezekhez kegyelem kell, Isten különleges segítsége. A világi életben az ember megszokott, természetes közegben él. Ott a szegénység csapásként fordul elő, mert a család jólétéhez nem a legszükségesebb anyagi javak tartoznak csak hozzá, hanem bizonyos fokú jólét is. A családi vagyon a családé, de ezen belül lehet a családtagoknak is egyéni vagyona. Van tehát tulajdon. A tisztaság erénye a családi életben az úgynevezett házassági tisztaság, házassági hűség. Az engedelmesség kötelezi a gyerekeket addig, amíg a család keretei között élnek eltartottként. A családfő a férj. Mindkét életformában szükség van kegyelemre, mert az ősbűn következtében az emberi természet megromlott, tettei nem mindig megfelelőek.

Kit személyesít meg a legfőbb elöljáró?

Istent személyesíti meg. Ő csak a pápának tartozik engedelmességgel.

Hogyan épül fel a Ferences Rend?

Rendünk provinciákból (rendtartomány) és custódiákból (őrség) épül fel. A custódiák lehetnek önállók és valamelyik tartományhoz csatolt egységek. A legfőbb elöljáró tanácsadó testületével nyilvánítja ki és állítja fel ezeket a jogi kereteket. A tartománynak legalább negyven ünnepélyes tagja kell, legyen, az önálló custódiának legalább tizenöt.

Ti ne hívassátok magatokat atyának, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.

A pap „alter Christus”,Krisztus mása. Mi a kapcsolat a felszentelt pap és az örök főpap között?Sokszor szemünkre hányják, miért hívnak minket, papokat atyának, holott Jézus ezt kifejezetten tiltotta. Persze, ez a tilalom akkor az édesapákra is vonatkoznék. Úgy, mint a másik két krisztusi tilalom is: ne hívassátok magatokat úrnak és tanítónak sem! Holott az úr a tanító vagy tanár megszólítás milliószor hangzik el, sőt meg is duplázzák: tanító úr, tanár úr. Ezt miért nem kifogásolják soha? Jézus azt akarja hangsúlyozni, hogy az atyaság Istentől, az Atyától ered. Erről elfeledkezni sohasem szabad. Nem szabad függetleníteni Istenatyánktól a földön sem a szellemi atyaságot, a papokét, sem a testit, az édesapaságot, még akkor sem, ha mindig nem is gondolunk konkréten a kettő összetartozására. Szent Pál apostol jobban ismerte Jézust és tanítását, mint én. Így nyilatkozik témánkról: „Ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet. Kérlek tehát titeket, legyetek az én követőim!” (1Kor 4,15-16) Miért engedem tehát, hogy engem Bánk atyának szólítsanak? Ez a megszólítás kifejezi, hogy a Mennyei Atyának a nevében, az Ő erejével és szeretetével közeledem mindenkihez, az Ő atyaságából kaptam mindent, a papságomat is. A felszentelt pap részesedik Krisztus papságából, képviseli, helyettesíti Őt, szétosztja a megváltás kegyelmeit, örökli tanító küldetését és megszemélyesíti Őt: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött”(Lk 10,16)