2019. július 30., kedd

Ferenc pápa Óceániából érkezett zarándokokkal találkozott a Vatikánban



Ferenc pápa Óceániából érkezett zarándokokkal találkozott a Vatikánban

Kedden Pápua Új-Guineából érkezett zarándokcsoport kereste fel a pápát a Szent Márta-házban.

Kedden délelőtt a világ másik feléről érkezett hívek plébánosuk P. Martin Prado vezetésével találkoztak a pápával lakhelyén a Vatikánban. A Csendes-óceán délnyugati részén található országból származó zarándokok bemutatták a Szentatyának hazájuk helyzetét, amely a térség legszegényebb állama. A pápai audiencián az óceániai hívek előadtak jellegzetes helyi táncokat. A nők Pápua Új-Guinea nemzeti lobogójának színeit képviselő ruhákba öltöztek. A zászlón látható a paradicsommadár és a Dél Keresztje csillagkép is.

Pápua Új-Guinea

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik állama, mely a Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guinea szigetének keleti részét és számtalan kisebb szigetet foglal magában. 1975-ben nyerte el függetlenségét a Brit Nemzetközösségben. Hét millióan élnek az országban. A lakosság számos népcsoportból tevődik össze, amelynek közel 70%-a keresztény vallású, több mint 30%-uk pedig katolikus.


Évközi tizenhetedik hét keddje



Évközi tizenhetedik hét keddje


A búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet szombaton olvastuk az evangéliumban, ma pedig ennek magyarázatát. Ahogyan a magvetőről szóló tanítás magyarázatát sem az egész nép, hanem csak a tanítványok hallják, ugyanígy most is csak nekik fejti ki a hasonlat értelmét Jézus. Ezek szerint a jó mag és a rossz mag, a búza és a gyomnövény együtt növekszik, miként a világban egyaránt jelen van a jó és a rossz, egyaránt tevékenykedik Isten és a sátán, a gonosz lélek. Bizonyos értelemben küzdelem ez az ember végső sorsáért, üdvösségre jutásáért, ami Isten szándéka, vagy a kárhozatra kerüléséért, ami a gonosz szándéka. Az embernek sok esetben nehéz megkülönböztetni a jót és a rosszat, ami megnehezíti választásunkat. A gonosz ugyanis mesterien használja a megtévesztés eszközét, azaz jónak tűnteti fel, ami valójában rossz és kerülendő.
Bölcsességre, tapasztalatra, a Szentlélek segítségére van szükségünk, hogy minden élethelyzetben felismerjük és megtegyük a jót, mindazt, ami Istennek tetsző és minket az üdvösség felé segít. Bölcsességre van szükség ahhoz is, hogy felismerjük a rosszat, a gonosz kísértéseit és azokat elutasítsuk, elkerülendő a kárhozatot.
A mi személyes döntésünktől függ, hogy földi életünk után mi lesz örök sorsunk. Ennek fényében és felelősségünk tudatában keressük és tegyük meg mindig azt, ami lelkünk javára szolgál.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!


2019. július 29., hétfő

Útravaló – 2019. július 29.



Útravaló – 2019. július 29.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Földi István badacsonytomaji esperes-plébános ad útravalót.

A zsidók olyan Messiást vártak, aki nagy erővel és hatalommal érkezik. Ezért nem tudják másképpen elképzelni az érkezését, csak így. Nemzedékeken keresztül élt ez várakozás. A Jézus által meghirdetett Isten országa nem így érkezik. Hanem úgy, mint a mustármag kicsírázik és szárba szökken, vagy a kovász, ami fokozatosan járja át az egész tésztát. A megtéréshez idő kell. Nemcsak a nagy események a döntők benne, hanem a hitből fakadó hétköznapi cselekedetek is: Isten imádása és a szeretet konkrét gyakorlása! Isten országa jelen van, ott és akkor, amikor Jézus tanítása életté válik bennünk. Ő egészen közel jövő Isten! Megszólít, hogy legyél mustármaggá, legyél kovásszá mások számára.


A béke ünnepe – Böjte Csaba mutatott be szentmisét a moldvai csángóknak Bákóban



A béke ünnepe – Böjte Csaba mutatott be szentmisét a moldvai csángóknak Bákóban

A jászvásári egyházmegye területén élő moldvai csángó magyarok január óta minden hónap utolsó vasárnapján anyanyelvükön ünnepelhetnek szentmisét a bákói Szent Miklós-templomban. Július 28-án a közösségben szolgáló lelkipásztorok meghívására Böjte Csaba ferences szerzetes celebrált szentmisét és mondott szentbeszédet.

Nagyon messziről érkezünk erre a különleges ünnepre, a Gyimeseken, az ezeréves határon túl fekvő Bákóba. Belépve a Szent Miklós tiszteletére szentelt kis templomba, szentségimádásba csöppenünk. A padok tele fejkendős asszonyokkal, s amit hallunk, épp olyan gyönyörű, mint a látvány. „Tebenned van reményünk, életünk és épségünk. Egyedül csak téged kérünk, légy segítségünk.” Szól az ének az Oltáriszentség előtt, de nem is szól, hanem zeng. Nem is lehet szavakkal kifejezni, amit tapasztalunk. Még a mise kezdete előtt felhangzik a Szűz Mária tiszteletére kezdetű szép csángó népdal is. Ebben azt kérik ezek a templomfalakat zengető éneklők, hogy drágalátos szent kezével ölelje őket keblére a Szűzanya.
Az olvasmány arról szól, hogy Szodoma és Gomorra bűne égbe kiált. Arra gondolok, hogy itt most az imádság kiált az égbe. A válaszos zsoltárban felhangzó könyörgés pedig éppen ehhez a gondolathoz kapcsolódik: „Amely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, Istenem!”

Az evangéliumi szakaszban a tanítványok arra kérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Az Úr pedig megtanítja őket arra az imádságra, ami azóta is szakadatlanul hangzik a Krisztust követők ajkáról.
Böjte Csaba arról elmélkedik, hogy vajon mit is kérünk a Miatyánk e kérésével: „Jöjjön el a te országod.” Szemléletes példát hallunk. Képzeljük csak el, amint az Egyiptomból hazatérő Szent Család betoppan Szent Annához. Hogy örvend Anna az unokájának! Asztalt terít, körülülik mind, az Isten az emberek között, és beszélgetnek. És Anna mondja: „József, mesélj!” Milyen szép ez! Az Isten országa valami ilyesmit jelent: egy asztalhoz ülünk, bizalommal, szeretettel, mondja Csaba testvér, s hozzáteszi: itt, Romániában is, magyaroknak és románoknak így kell együtt építeni Isten országát.

Aztán egy történet következik, Csaba testvér felidézi, hogy néhány éve Sepsiszentgyörgyre hívták, ahol egymásnak feszült román és magyar. Nem tudta, mit mondhatna egy ilyen helyzetben, csak az Úr ígérete járt a fejében: majd abban az órában eszetekbe juttatom… Uram, ez az az óra, mondogatta, és akkor mintha hallotta volna: egyetlen parancsot adtam, az a dolgod, hogy szeress. És akkor így szólt, ott, a két sorfal között állva: „Drága jó székely atyafiak! Aki nem tudja a vele együtt élő román embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó magyar, az nem Erdély javát akarja.” S fordítva ugyanígy: „Aki nem tudja a vele együtt élő magyar embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó román, az nem Erdély javát akarja.” Aztán elmondták a Miatyánkot, előbb magyarul, majd románul.
Egy fiatal lány történetét is megismerjük. Mihaela Déván nevelkedett, a Szent Ferenc Alapítvány otthonában. Felnőve ott maradt, hogy nevelőként ő is segítsen, ahogy rajta segítettek. Ekkor talált rá az édesapjára, de először nem tudott örülni, csak keserűség volt a szívében, amiért elhagyta őt egészen kicsi korában. Böjte Csabához fordult ezzel a fájdalommal, s ő arra biztatta, hogy ne adja fel. Mihaela felismerte, hogy egymás bűneiért is lehetséges a vezeklés. S egy hosszú, sok fáradsággal járó utat vállalt az édesapjáért. Mikor a végére ért, ki tudta mondani, hogy megbocsátott. „Mindig lehetséges az újrakezdés. Mindig lehetséges a megbocsátás. Itt, Moldvában is. Dicsérjük Istent, épüljön az ő szép országa! Én hiszem, hogy van remény! Mihaela legyen a példakép” – mondja a ferences szónok. Aztán azt kéri, hogy aki hisz abban, hogy van kiengesztelődés, az álljon fel. „Na lássuk!” S amikor mindenki áll már a templomban, akkor boldogan szól: „Létrejött a béke! Isten szent színe előtt.”

Add meg, Urunk, hogy hinni tudjunk abban, hogy föl tudjuk építeni szereteted országát. Ne hibáinkat, a történelemben egymás ellen elkövetett bűneinket nézzed, hanem jó szándékunkat, hogy békében akarunk továbbmenni. Ilyen könyörgések hangzanak el a szentmise további részében.
A végén, az áldás előtt egy igen messziről, a nyugati végekről a keleti végekre érkezett domonkos atya a rózsafüzér imádkozására és az imádságban való kitartásra biztat. Csaba testvér pedig meghívja a csángókat Budapestre, a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.
A különleges ünneplés ugyanúgy zárul, ahogyan kezdődött: a templomot egészen megtöltő, szépen zengő énekszóval. Augusztus végén majd újra magyar nyelven ünneplik a szentmisét a moldvai csángók Bákóban.

* * *
Rövid erdélyi és moldvai tartózkodásunk élményei között a csángókkal ünnepelt szentmise mellett ott van a hétfő reggeli szentmise a csíksomlyói kegytemplomban; ott a lujzikalagori röpke megálló, a találkozások a gyimesi puliszka és a bákói ebéd mellett.
Gyimesbükkben ellátogattunk a Vigasztaló Szentlélek Gyermekvédelmi Központba, Bákóban az egy éve működő csángó magyar kollégiumba, Csíksomlyón a Szent István Otthonba. Mindhárom intézmény a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozik.

Lujzikalagorban, ebben a nagy csángó faluban odaérkeztünkkor mindenfelől csángó asszonyok igyekeztek a templom felé. Egyikükkel szóba is elegyedtünk, megtudtuk, rózsafüzért imádkozni mennek. Eduard, a Gyulafehérváron tanuló, de most vakáción otthon tartózkodó csángó fiú is barátsággal fogadott minket. Ő jól tud magyarul, de a generációjában a legtöbben nem, mondja. Viszont vannak most már tanárok ott, a faluban, akik az iskola után, délutánonként magyarul olvasni-írni tanítják a gyerekeket. A bákói magyar mise is fontos. Eduard is ott volt. Legközelebb talán a most a templom felé igyekvő magyar anyanyelvű asszonyok közül is ott lesznek néhányan. Hiszen itt, Lujzikalagorban románul imádkozzák a rózsafüzért és románul ünneplik a szentmisét. Így volt ez egész életükben.

A római katolikus vallású, mélyen hívő moldvai csángók helyzete, története igen összetett, mélyre, régre kell visszamenni az időben, ha meg akarjuk érteni valamelyest a jelent. A katolikus vagy a néprajzi lexikonok rövid szócikkeiben olvasva történetükről, arról, hogy az elmúlt évszázadokban kik és milyen okokból akarták elrománosodásukat, s hallva a 20. századi megpróbáltatásaikról (Csaba testvér beszélt nekünk a II. világháború alatti szenvedéseikről, a fenyegetettségről, a kilátástalanságról, amiben éltek), csodának tetszik, hogy van még moldvai csángó, aki magyarul beszél. De hiszen több tízezren vannak.
A moldvai Magyarfaluból származó költő, néprajzkutató, Iancu Laura úgy fogalmazott egy, a Vigiliában 2013-ban megjelent interjúban, hogy ha Istennek terve van ezzel a népcsoporttal, akkor nem kell félni a jövőtől. „Úgy érzem, Istennél van a labda” – mondta. A magyar nyelvű szentmise is a terv része lehet. A moldvai csángók kértek, s most kaptak. Az a bizonyos labda mindig Istennél van.

„Hogy milyen nagy dolog, hogy itt, Bákóban magyar mise van, ezt nehéz kintről megérteni” – mondta Csaba testvér még a szentmise előtt. S hozzátette: „Ünnepelek, hogy egyáltalán párbeszéd van. Nagy bizalommal kell közelítenünk egymás felé.”


Évközi tizenhetedik hét hétfője



Évközi tizenhetedik hét hétfője


Példabeszédeiben Jézus szívesen alkalmaz ellentéteket, ma is két ilyen hasonlatot olvasunk az evangéliumban. A kicsiny mustármag több méteres fává növekszik és a kevés kovász élesztő hatása az egész tésztát átjárja. E példákhoz hasonlóan Isten országának szerény üzenete sokakhoz eljut. Jézus tanítványi köréből létrehozza, megalapítja az Egyházat, mint olyan közösséget, amely Isten országának jele a világban. Az Egyház kezdetben kicsiny, de idővel, az évszázadok során egyre többekhez eljut világszerte.
A példabeszéd feltárja feladatunkat és bátorítást ad annak teljesítéséhez. Keresztény hivatásunk, hogy Isten országának növekedéséért dolgozzunk, azaz mi magunk is törekedjünk a tanítás jó magját eljuttatni az emberekhez. Bíznunk kell abban, hogy szavainkban felismerik Isten üzenetét! Bíznunk kell abban, hogy nem felejtik el gyorsan a megismert igazságot! Bíznunk kell abban, hogy szívükben növekedésnek indul az üdvösség örömhíre! Bíznunk kell abban, hogy az aratás idejére termést fognak hozni!
A két hasonlatot összeköti továbbá az a gondolat, hogy a megsemmisülésből valami új születik. A magnak a földbe hullva meg kell halnia, hogy növény fejlődhessen belőle. Az élesztő elvegyül a lisztben, ennek hatására tud megkelni a tészta. Minden meghalásból, megsemmisülésből, önátadásból titokzatos módon valami új születik.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!