Évközi tizenhetedik hét hétfője

Évközi tizenhetedik hét hétfője

Példabeszédeiben Jézus szívesen alkalmaz ellentéteket, ma is két ilyen hasonlatot olvasunk az evangéliumban. A kicsiny mustármag több méteres fává növekszik és a kevés kovász élesztő hatása az egész tésztát átjárja. E példákhoz hasonlóan Isten országának szerény üzenete sokakhoz eljut. Jézus tanítványi köréből létrehozza, megalapítja az Egyházat, mint olyan közösséget, amely Isten országának jele a világban. Az Egyház kezdetben kicsiny, de idővel, az évszázadok során egyre többekhez eljut világszerte.
A példabeszéd feltárja feladatunkat és bátorítást ad annak teljesítéséhez. Keresztény hivatásunk, hogy Isten országának növekedéséért dolgozzunk, azaz mi magunk is törekedjünk a tanítás jó magját eljuttatni az emberekhez. Bíznunk kell abban, hogy szavainkban felismerik Isten üzenetét! Bíznunk kell abban, hogy nem felejtik el gyorsan a megismert igazságot! Bíznunk kell abban, hogy szívükben növekedésnek indul az üdvösség örömhíre! Bíznunk kell abban, hogy az aratás idejére termést fognak hozni!
A két hasonlatot összeköti továbbá az a gondolat, hogy a megsemmisülésből valami új születik. A magnak a földbe hullva meg kell halnia, hogy növény fejlődhessen belőle. Az élesztő elvegyül a lisztben, ennek hatására tud megkelni a tészta. Minden meghalásból, megsemmisülésből, önátadásból titokzatos módon valami új születik.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!