Évközi tizenhetedik hét szombatja

Évközi tizenhetedik hét szombatja

Keresztelő Szent János halálának történetét Máté evangélista Heródes visszaemlékezéseként jegyzi le. Ezt olvassuk a mai napon. Keresztelő Jánost az egész nép Isten prófétájának tartotta, ezt még Heródes is elismeri. Életmódja jel volt az emberek számára. Tanítása, prófétai fellépése egyáltalán nem nevezhető barátságosnak, hanem inkább kemény, figyelmeztető jellegű. Szavára mégis odafigyeltek az emberek és bűnbánatuk jeleként sokan mentek hozzá megkeresztelkedni. János személyének jelentősége és fellépésének hatása abban is megmutatkozott, hogy sokan követték életmódját, lettek a tanítványai. Ha tehát erkölcsi kiállásról és a bűnökre való figyelmeztetésről volt szó, akkor János nem hallgatott. Nem hallgatott az uralkodó család, Heródes erkölcstelen életmódja láttán sem. Az uralkodó nem vette ezt jó néven, ezért előbb börtönbe záratta, majd lefejeztette Keresztelő Jánost. Az uralkodó erőfitogtatása, félelme és önkényessége azonban nem moshatta tisztára lelkét.
Keresztelő Jánosnak az volt a küldetése, hogy bűnbánatot hirdetve felkészítse a népet Jézus érkezésére, fellépésére. János haláláról értesülve Jézus inkább egy időre elhagyja a Jordán vidékét, mert érzi, hogy az ő élete szintén veszélyben van, mint minden olyan prófétáé, aki az erkölcsi rend védelmének érdekében az igazságot bátran kimondja.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!