Ferenc pápa: Az egyház egyetlen családot sem hagy magára

Gyümölcsoltó Boldogasszony március 25-ei ünnepéhez kapcsolódóan a szentatya azt kérte, hogy mindnyájan imádkozzunk a családszinódusért, hogy az egyház teljesíteni tudja a családok megsegítésére szóló küldetését.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Jó napot! Bár nincs valami szép napunk, ugye? Ma a kihallgatást két különböző helyen tartjuk – mindig így csináljuk, amikor esik az eső –, ti itt, a téren, sok beteg pedig a VI. Pál-teremben, ők kivetítőkön követik a kihallgatást. A testvériség jeleként köszöntsük őket tapssal! Ugye, nem is könnyű esernyővel a kézben tapsolni?

A családról szóló katekézisek sorában a mai egy kissé különleges alkalom: megállunk egy kicsit imádkozni.

Az egyházban ugyanis március 25-én ünnepeljük Jézus Krisztus születésének hírüladását (Gyümölcsoltó Boldogasszony napját), a megtestesülés titkának kezdetét. Gábor angyal meglátogat egy egyszerű názáreti lányt, és hírül adja neki, hogy Isten Fiát fogja megfoganni és megszülni. Ezzel a híradással az Úr megvilágítja és megerősíti Mária hitét, ahogy majd férjével, Józseffel is teszi, hogy Jézus emberi családban születhessen. Milyen gyönyörű ez: megmutatja nekünk, hogy a megtestesülés titkához az Úr akarata szerint nemcsak az anyaméhben történő megfoganás tartozik, hanem a befogadás is egy valódi családba. Ma ennek a kapcsolatnak, ennek az isteni leereszkedésnek a szépségét szeretném veletek együtt szemlélni. Ezt megtehetjük úgy, hogy elimádkozzuk közösen az Üdvözlégyet, amelynek első része az angyalnak épp a Szűzhöz intézett szavait tartalmazza. Mondjuk közösen:

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.

Most pedig egy második szempont: március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén tartják számos országban az élet napját. Ezért Szent II. János Pál pápa ezen a napon írta alá húsz évvel ezelőtt az Evangelium vitae kezdetű enciklikát. Az évforduló emlékére ma sokan vannak jelen itt, a téren olyanok, akik az életvédő mozgalomhoz tartoznak. Az Evangelium vitae enciklikában a család központi helyet foglal el, hiszen a család az emberi élet anyaméhe. Tisztelt elődöm szava emlékeztet minket, hogy Isten kezdettől fogva megáldotta az emberpárt, hogy az szeretet- és életközösséget alkosson, és rábízta az élet továbbadásának küldetését. A keresztény házasok a házasságkötés szentségével készségesen és tisztelettel vállalják ezt az áldást, Krisztus kegyelmével, egész életre szólóan. Az egyház pedig ünnepélyesen elkötelezi magát, hogy gondját viseli a családnak – amely belőle születik mint Isten ajándéka az egyház élete számára – jó és balsorsban egyaránt: az egyház és a család közötti kötelék szent és sérthetetlen. Az egyház mint anya soha nem hagyja magára a családot, még akkor sem, ha az elbátortalanodott, megsérült vagy sokféle megpróbáltatáson ment keresztül. Még akkor sem hagyja magára, ha bűnbe esik, vagy ha eltávolodik az egyháztól; mindig mindent megtesz, hogy próbálja ápolni és gyógyítani, meghívni a megtérésre és az Úrral való kiengesztelődésre.

Ha tehát ez a feladata, akkor világos, mily sok imádságra van szüksége az egyháznak, hogy képes legyen – minden korban – teljesíteni ezt a küldetést. A családért és az életért mély szeretetet érző imádságra van szükség! Olyan imádságra, amely tud együtt örülni az örvendezőkkel és együtt szenvedni a szenvedőkkel.

Ez tehát az oka annak, amit munkatársaimmal ma nektek javasolni gondoltunk: újult erővel imádkozzunk a családszinódusért. Adjunk új lendületet ezen elköteleződésünknek egészen októberig, hiszen akkor lesz a püspöki szinódus családdal foglalkozó rendes közgyűlése. Szeretném, ha ezt az imádságot, miként az egész szinódusi folyamatot, a jó pásztor nyája iránt érzett szeretete hatná át, főként azon emberek és családok iránti szeretete, akik különféle okoknál fogva „megfáradtak és kimerültek, mint a pásztor nélküli juhok” (Mt 9,36). Az egyház ekképpen – Isten kegyelme által hordozva és éltetve – még elkötelezettebben és még egységesebben tehet tanúságot Isten azon szeretetének és irgalmasságának igazságáról, amelyet a világon élő összes család iránt érez, egyet sem kizárva, legyen az az aklon belül vagy kívül.

Kérlek, ne hagyjátok abba az imát! Mindnyájunknak – a pápának, a bíborosoknak, a püspököknek, a papoknak, a szerzeteseknek és a szerzetesnőknek, a világi hívőknek – egyformán feladatunk, hogy imádkozzunk a szinódusért. Erre van szükség, nem fecsegésre! Azokat is hívom imádkozni, akik úgy érzik, eltávolodtak az egyháztól, vagy akik már nem szoktak imádkozni. Ez az imádság a családszinódusért mindenkinek jót tesz! Tudom, hogy ma reggel kiosztottak nektek egy kis képet, amelyet most kezetekben tartotok. Kérlek, őrizzétek meg és tartsátok magatoknál, hogy a következő hónapok során gyakran elimádkozhassátok, szent állhatatossággal, ahogy azt Jézus kérte tőlünk. Most pedig mondjuk el együtt:

Jézus, Mária és József,
bennetek az igazi szeretet tündöklését szemléljük,
ezért bizalommal fordulunk hozzátok.

Názáreti Szent Család,
tegyétek a mi családjainkat is
a szeretetközösség helyévé és az ima otthonává,
az evangélium hiteles iskolájává
és kis családegyházzá.

Názáreti Szent Család,
legyetek segítségünkre, hogy
a családok soha többé ne tapasztaljanak meg
erőszakot, bezárkózást és megosztottságot:
ha bárkit is bántottak vagy megbotránkoztattak,
találjon hamar vigaszra és gyógyulásra.

Názáreti Szent Család,
legyetek segítségére
a következő püspöki szinódusnak,
hogy képes legyen mindenkiben újra tudatosítani
a család szent, sérthetetlen voltát,
és szépségét Isten tervében.

Jézus, Mária és József,
kérünk, halljátok és hallgassátok meg könyörgésünket.
Ámen.

URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA

Irgalmas Istenünk, kérünk, áraszd világosságodat híveid szívére melyet megszentelt a vezeklés, és akiket megajándékozol az önátadás áhítatával, azok kéréseit atyai jósággal teljesítsd.

URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA
"Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül"

„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél!”
„Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez?” (Lk 1,26-29) Ezer évvel korábban egy próféta kereste fel Mária ősét, a zsidók második királyát, aki templomot akart építeni a fölséges Istennek. A próféta Istentől vitt hírt Dávidnak: Nem fogadja el kezedből a templomépítést, de majd a fiad fölépítheti. Viszont Isten megígéri, neked, hogy Ő a családod tagjaiból épít neked királyi házat. A te házadból származik majd a Messiás. Mária erről az ígéretről bizonyára tudott. Szülei éppen azért költöztek északabbra a Jeruzsálem közelében fekvő Betlehemből, mert az volt Dávid szülővárosa, és onnan várták a születendő Messiást. Úgy mondják, hogy Heródes király is tudott erről a hírről, ezért üldözte a Dávid család tagjait. Most pedig itt van a fényes mennyei követ, akit Isten nyilván fontos üzenettel küldött hozzá. Az ősapának, Dávidnak adott. kegyelemből kap most ő is? Azért jött az angyal és nevezte őt neve helyett új névvel: Kegyelemmel teljesnek? De mit takar ez a csodálatos új név? Mária nyilván nem tudott akkor még arról, hogy Őt az Úr öröktől fogva kiválasztotta megtestesülő Fia Édesanyjának, és a lelkét ugyanolyan gonddal és szeretettel teremtette meg, mint az ősszülőkét, vagyis azonnal hozzá teremtette a megszentelő kegyelet is. Ő ez által egyetlen szeplőtelenül fogantatott emberként született. Teljesen bűntelen volt és kegyelmi védelmet kapott arra is, hogy soha ne vétkezzék. És a legnagyobb kegyelem, amit most közöl vele az angyal:„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Júda házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (30-33) Beteljesül tehát, amit törzsed ősének, Júdának mondott messiási áldásként apja, Jákob, más néven Izrael: „El nem vétetik Júdától a fejedelmi pálca, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”. (Ter 49,10) Ezek a csodálatos üzenetek vagy ismerősök voltak a zsinagógai szentírás magyarázatból, vagy a Szentlélek ott adta neki tudtára, hogy értesüljön Isten titkairól, mielőtt az Úr üzenetére válaszol. Mária azonban rendkívüli természetes ajándékokkal is föl volt díszítve, ismerte az emberélet egyik legboldogabb titkát, a gyermekek életfakadásának gyönyörű isteni elrendelését, tiszta, szent szemével ránézett az égi követre és így tette fel a kérdést: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; ezért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiánk fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapjában van, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozott tőle az angyal” (34-38) Köszönjük Istennek, köszönjük a Szent Szűznek életünk csodaszép ajándékát, Jézus Krisztust!

Add meg kérünk irgalmas Istenünk, hogy szent akaratod szerint mindvégig kitartóan szolgáljunk Neked és Szent Egyházad erényekben, számban is egyre gyarapodjék.

Zsolozsma CXV.

A Zsidókhoz írt levélből

 3, 1-19
Jézus a, mi hitvallásunk követe 

Szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust: milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akár csak Mózes Isten egész házában. De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház. Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta. Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben. Ezért, mint a Szentlélek mondja: „Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket tettem. E néptől negyven évig viszolyogtam, és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utamat nem találták meg. Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmam országába nem jutnak el.” Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást mindennap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk. Azt mondja ugyanis: „Ha meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból? Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el? És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma országába? Nemde a hitetleneknek? Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda. 

Ferenc pápa: Ne szabjunk feltételeket Istennek

A kegyelem, amely elhozza a nagyhetet, ösztönözze a keresztényeket, hogy elfogadják Isten segítségét úgy, ahogy felajánlja nekik, kritika és tiltakozás nélkül – fogalmazott Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A pápa utalt a „lelki szeszélyekre” Istennel szemben, aki pedig minden módon felkínálja nekünk az üdvösséget. De mi olyan emberek vagyunk, akik nem tudják elfogadni az „isteni stílust”, és elszomorodunk, panaszkodni kezdünk. Ez olyan hiba, amelyet ma sok keresztény elkövet, ugyanúgy, ahogy a zsidó nép panaszkodott, elégedetlenkedett a sivatagi vándorút során.

Ferenc pápa a Számok könyvéből vett idézetből indult ki, amelyben a zsidók fellázadnak a sivatagban való menekülés fáradalmai miatt, és mert a mannát túl könnyű eledelnek tartották, és elkezdték rágalmazni Istent. Sokan aztán úgy végzik közülük, hogy a mérges kígyók megmarják vagy megölik őket. Mózes közbenjár értük, és felemel botjával egy kígyót, amely a Kereszt jelképe, amelyre majd Krisztust feszítik fel. Csak Mózes imája menti meg a méreggel szemben azt, aki ránéz.

Mi is a keresztények között mennyi ilyen embert találunk, akiket kissé megmérgezett az élettel való elégedetlenség – jegyezte meg a pápa. – Igen, valóban. Isten jó, de mi, keresztények csak olyan „igen, de…”-fajta keresztények vagyunk. Olyanok, akik nem nyitják meg szívüket Isten üdvössége előtt, hanem mindig feltételeket szabnak. Azt mondják: „Igen, de így és így legyen...”, „Igen, szeretnék üdvözülni, de ilyen és ilyen módon…”. Így a szív megmérgeződik – állapította meg a pápa.

Mi is sokszor azt mondjuk, hogy émelygünk az isteni stílustól. Ha nem fogadjuk el Isten ajándékát az ő stílusában, az bűn, az méreg. Ez megmérgezi a lelket, elveszi az örömöt, és nem hagy előrejutni. Jézus oldja fel ezt a bűnt azzal, hogy felmegy a Kálváriára. Magára veszi a mérget, a bűnt, és felemelik a keresztre. A lélek langyossága az, ha félig-meddig vagyunk keresztények, vagy ha olyan keresztények vagyunk, akik feltételeket szabnak… Az Úr útjának elején lelkesedést érzünk, amely aztán elégedetlenséggé válik – és ez csak úgy gyógyítható, ha feltekintünk a Keresztre, Istenre, aki magára veszi bűneinket, és látjuk, hogy ott vannak a mi bűneink.

Mennyi keresztény hal meg ma szomorúsága, panaszkodása sivatagában, abban, hogy nem akarja elfogadni Isten stílusát – állapította meg a Szentatya. – Tekintsünk a kígyóra, a méregre ott, Krisztus testében, a világ minden bűnének mérgére, és kérjük a kegyelmet, hogy el tudjuk fogadni a nehéz pillanatokat, az üdvösség isteni stílusát, a könnyű eledelt, amely miatt a zsidók panaszkodtak, és a dolgokat általában… Fogadjuk el azokat az utakat, amelyeken az Úr előre akar vinni bennünket. Kérjük, hogy a nagyhét, amely vasárnap kezdődik, segítsen kilépni abból a kísértésből, hogy feltételeket szabjunk Istennek – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

A Megszentelt Élet Éve 80.

március 24.

Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója halálának emléknapja

Imádkozzunk a Szociális Missziótársulat tagjaiért!

• Szociális Missziótársulat

Alapítójuk: Farkas Edith

Farkas Edith alapította Társulatunkat 1908-ban a nő-, család-és gyermekvédelem területén, és Prohászka Ottokár támogatta. A szociális hivatást tekintjük életünk fő céljának, és szakszerű kiképzésben részesülve teljes munkaerőnkkel és tudásunkkal szolgáljuk a szegények, elhagyatottak és a veszélyeztetettek ügyét. Mindehhez olyan lélek kell, amely önmagát feledve szeret, önzetlenül fárad, akinek szenvedélye a felebarát szolgálata. A Szociális Missziótársulat szerkezete az elöljáró vezetése alatt álló szerzetesi közösséget és a női önkéntesek szervezetét öleli fel. A rendszerváltozást követő időszakban fokozatosan elkezdhette működését egy óvoda, egy szakiskola, egy egyetemi kollégium és két idősek otthona.

Lelkiségünkből:

"Egy a szükséges." (Lk 10,41-42)

„Minden lélekmentés és szociális munka otthon és saját környezetünkben kezdődik: rossz szociális munkások volnánk, ha a távolabbi világgal törődnénk, közelállóinkat pedig elhanyagolnók.” (Farkas Edith)

NAGYBÖJT 5. HÉT KEDD

Add meg kérünk irgalmas Istenünk,hogy szent akaratod szerint mindvégig kitartóan szolgáljunk Neked és Szent Egyházad erényekben, számban is egyre gyarapodjék.

2015.03.23. NAGYBÖJT 5. HÉT KEDD
Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt
„Ki vagy te?”

Jézus a házasságtörésen kapott asszonyt megvédte a törvény szerinti büntetéstől, az azonnali megkövezéstől és haláltól. Még nem magyarázta meg, hogy Ő személy szerint Isten, Istennek egyszülött Fia, aki azért lett emberré, hogy teste és vére feláldozásával kialkalmazza minden ember összes bűnének bocsánatát. A Szentháromság titkát se nyilatkoztatta még ki tanítása során, csak utalt rá, hogy az Isten Első Személye természete szerint Atya. Atyai szeretetére hallgatva döntött úgy, hogy nem alkalmazza örökké saját törvényének szigorát még a házasságtörés nagy bűnének büntetésére sem, hanem egyszülött Fiát emberi természetbe, testbe és lélekbe öltözteti, a világ legkínosabb szenvedéseivel Őt terheli, és a pár perces megkövezés után gyorsan beálló halál helyett a három órás kereszten függés borzalmaival idézi elő a halált. Ezt is csak azért lehet majd a világ összes bűneiért elfogadható áldozatnak tekinteni, mert aki ebben a testben szenvedett és meghalt az személy szerint Isten, tettei tehát isteni rangúak. . Hallgatói az Ószövetség szellemi szintjén álltak és nehezen nőttek fel Jézus gondolataihoz.  Ezért próbálja őket sokoldalúan beavatni az Ő világába. „Elmegyek és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”, (Jn 8,21) Jézust lenézik, öngyilkosság jut az eszükbe, ahová hívő a szerencsétleneket nem követheti. Jézus megpendíti a helyes gondolatot: „Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból”. (Jn 8,23) Én a megváltó halálom után hazamegyek a mennyországba, ti pedig, akik nem hittetek nekem, oda nem jöhettek utánam. Kivételt képeznek azok, akik elhiszik istenfiúságomat, úgy, ahogy Mózes elhitte az égő csipkebokornál, hogy Isten, aki megjelent neki, örökkévaló. „Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben”. (24) Ugyanazt kell tehát elhinni Jézus isteni személyéről, mint Atyjáról: Vagyok, nem voltam, nem leszek, nem változom soha, tehát Isten vagyok.Ekkor már rásejtettek az igazságra, hiszen az Ószövetséget, a csipkebokornál adott isteni választ nagyon jól ismerték. Meg is kérdezték: „Ki vagy te? Jézus azt felelte: Ugyanaz, amit mondok nektek. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam. Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. Ezért Jézus így szólt: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte. Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne”(25-30)

Istenünk,a te végtelen irgalmasságod minden földi és mennyei áldással eláraszt minket,kérünk segíts rajtunk,hogy levehessük magunkról a régi embert és magunkra  öltve Fiad képmását fölkészüljünk a mennyek országának dicsőséges életére.

 

Zsolozsma CXIV.

A Zsidókhoz írt levélből

 2, 5-18 J
Jézus, az üdvösség szerzője, mindenben hasonlóvá lett testvéreihez 

Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, Isten nem az angyalok uralma alá rendelte. Bizonyság erre az egyik helyen a következő: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, nagysággal koronáztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött.” Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll. De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse. Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: „Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.” Majd: „Bizalommal ráhagyatkozom.” Aztán: „Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.” Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit, így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.