Zsolozsma 6.

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

A Szentlélek kiárad minden emberre

Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert. Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre (Jo 3,1) Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez (Gal 4, 4), megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt (Jn 1, 32) Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet (Zsolt 2, 7); jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva. Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá. Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.

2014.01.10. péntek Vízkereszt utáni idő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.10. péntek Vízkereszt utáni idő

Az igaz taps

Amikor az apostolok visszatértek igehirdető és gyógyító körútjukról, nagy örömmel számoltak be Jézusnak elért eredményeikről. Legjobban az lelkesítette őket, hogy „még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben” (Lk 10,17) Ennek nyilván Jézus is örült, hiszen a világ fejedelme ellen indultak hadjáratra. Mégsem ezt emeli ki dicséretként: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (18-20) Szerencsére Magyarországon nem divat a templomi taps. A munkánk eredménye ilyen gyorsan nem szokott jelentkezni. Az igazi sikert az jelent számunkra, ha valakit sikerül meggyőzni arról, hogy a saját életének a célja ne valamilyen érzékelhető fizetség legyen, mert tudjuk, hogy csak a meg nem fizetett tudás,öröm,boldogságszolgálatok bízhatnak abban, hogy ezek a jótettek viszonzásul megkapják az örök élet boldogságát. Aranyszájú Szent Jánosnak igaza van abban, hogy a szeretet gyarapodása, a boldog családi élet, a családok szaporodása az jelzi, hogy eredményes az Isten igéjének hirdetése. Ha híveinknek négyszemközt van visszajelzése arról, hogy a szentbeszéd milyen hatással volt az ő lelkiéletükre, nagyon jónak találom. Különösen az megnyugtató, ha a hittani tudást gyarapíthattuk, ha a fogalmakat tisztán értik a híveink, mert az Isten országa az igazság és szeretet világa, és az igazság csak tiszta fogalmakkal ismerhető meg.

Zsolozsma 5.

Szent Proklusz konstantinápolyi püspök beszédeiből 

A víz megszentelése

Krisztus megjelent a földön, és az elszürkült világot felékesítette, ragyogóvá, örömtelivé tette. Magára vállalta a világ bűnét és a világ ellenségét letaszította. Megszentelte a forrásvizeket, és az emberek lelkét megvilágosította. Csodát csodára halmozott. Ma ugyanis a szárazföld és a tenger osztozott az Üdvözítő kegyelmében, és az egész világot öröm járta át. A mai nap Karácsonynál nagyobb csodákat tár elénk. Az Üdvözítő születésnapján nagyon örvendezett a föld, mert az Urat hordhatta hátán a jászolban. Isten megjelenésének ezen a napján pedig a tenger ujjong tombolva, mert a Jordánon át a megszentelő áldás ömlött beléje. Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel. Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember. Ma az egész teremtés így énekel himnuszt: Áldott, aki az Úr nevében jön (Zsolt 117, 26). Áldott, aki minden időben érkezik, hiszen nem most jött el először. Mondd csak világosan te, boldog Dávid: Kicsoda ő? Isten az Úr, ő ragyog felettünk (Zsolt 117, 27). Nemcsak Dávid próféta mondja ezt, hanem Pál apostol is megerősíti az ő tanúságát, midőn így ír: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, és tanít minket (vö. Tit 2, 11). Nem néhány embernek, hanem minden ember számára. Éppúgy megadja a keresztségben az üdvösséget a zsidóknak, mint a görögöknek, s mindenkinek feltárja a keresztség közös kincseit. Nézzétek és csodáljátok ezt az új áradást, amely nagyobb és sodróbb, mint a Noé korabeli vízözön volt. Az az áradás ugyanis elpusztította az emberiséget; a keresztségnek ez a vize viszont újra életre szólítja a holtakat annak erejéből, aki ma megkeresztelkedett. Az az olajágat hozó galamb, amely Noéhoz visszatért, az Úr Krisztus kenetének illatát jelezte; most a galamb képében érkező Szentlélek az irgalmas Urat mutatja meg nekünk. 

2014.01.09. csütörtök Vízkereszt utáni idő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.09. csütörtök Vízkereszt utáni idő

A közösség életében széles körű örömöket ad az Úr, hogy együtt örüljön ifjú és öreg, nő és férfi, szegény és gazdag. 

Ilyen közös örömben kovácsolódnak össze igazán. Amikor Dávid király már nagyon öreg volt, népe egyre türelmetlenebbül várta, hogy sok fia közül melyiket jelöli utódjának. Kitörő örömmel fogadták döntését: Salamon üljön még életemben trónomra! „Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gihonhoz. Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfuvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: Éljen Salamon király! Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól”. (1Kir 1,38-40) Izrael sokat harcolt különböző népek hadseregeivel. A harc mindig feszült aggodalommal kezdődik, hiszen senki sem tudja kiszámítani teljes biztonsággal a hadiszerencsét. Annál felszabadultabb és nagyobb az öröm a győzelem után. Amikor a nagyon fiatal Dávid bátyjait látogatta Saul király hadseregében, és látta, hogy egy óriási termetű filiszteus harcos hetvenkedve odaáll a két csapat közti térre, gyalázza a zsidó sereget, káromolja Istenüket, és háborús ütközet helyett párharcot ajánl, de nem mer vele senki kiállni, Dávid elcsodálkozott. Óriás? Erős? Akkora lándzsája van, hogy külön hadfi cipeli? A mindenható Isten sokkal erősebb. Én kiállok vele, mondta. Nyájamat őrizve megvédtem medvétől, oroszlántól. Ettől sem félek. Aztán valóban kiment ellene csupán bottal és parittyával felszerelve. Ügyes, jól begyakorolt mozdulattal kezelte parittyáját, az elhajított kővel homlokon találta a filiszteust, aki megingott, hasra esett, Dávid pedig kirántva Góliát kardját, levágta annak a fejét. Óriási öröm a zsidó csapatban, a filiszteusok rémülten menekülnek. A győztes hadfiak üldözik és ölik őket. A harc után hazafelé vonuló csapatok elé ünnepelni jönnek ki lányok, asszonyok. Ujjongva körtáncot lejtenek, boldogan énekelnek: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret”. (1Sám 18,7) A babiloni fogságból kiszabadult zsidók örömét csodálatos együttérzéssel énekelte meg a zsoltáros: „Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: Nagy dolgokat művelt velük az Úr. Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket”. (Zsolt 126,1-3.5-6) Vannak viszont benső, csendes, titkos örömök is: „Amely szív ismeri saját bánatát, annak örömébe nem vegyül hivalkodás”. (Péld 14,10) Az egészségre is hasznos a szív öröme: „Vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat”. (17,22) Néha elég örömforrás egy jó szó is: „A szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti”. (12,25) „A barátságos tekintet felvidítja a lelket, és a kedvező hír erősíti a csontokat”. (15,30) Isten nem irigyli tőlünk az a tiszta örömöt, csak a bűnös érzéstől óv. Ráfizetnek, „akik gonosztevésben találnak örömet, és gonosz hamisságon ujjonganak”.(2,14) Istenhez fohászkodik az igaz ember, hogy megpróbáltatásain ne örülhessenek ellenségei: „Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: Legyőztem! Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam”. (Zsolt 13,4-5) „Ítélj meg igazságod szerint Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam, és ne gondolhassák szívükben: Jól van, én lelkem! Ne mondhassák: Felfaltuk! Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják!”(35,24-27)

Vízkereszt utáni csütörtök

Jézus azt mondta tanítványainak mennybemenetele előtt:„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet.Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”(Mt 28,18-20) 

Jézusé tehát minden hatalom, nemcsak a lelki, de az állami, gazdasági is. Minden hatalom az emberek üdvösségét kell, hogy szolgálja. Ez alól soha senkinek nincs fölmentése. Jézus pere Pilátus előtt folytatódott, miután a zsidó főtanács halálra ítélte. „Pilátus azt mondta neki: „Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek? Jézus azt felelte: Semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki kezedbe adott, nagyobb a bűne”. (Jn 19,10-11) Mivel a vallási hatalom adta Jézust Pilátus kezére, a tanácstagok bűne nagyobb, de bűnös Pilátus is Jézus igazságtalan elítélése miatt. Jézus a feltámadása után felment a mennybe, de továbbra is kezében tart minden hatalmat. János apostol elragadtatásában szintén a mennybe emelkedett. Erről tudósít minket: „Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve. A feje és a haja fehér volt, mint a gyapjú, és mint a hó, és a szeme olyan, mint a tűz lángja. Lába hasonló volt a kemencében izzó sárgarézhez, és a hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. Amikor megláttam őt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rám tette, és azt mondta: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam, de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai”.(Jel 1,12-18) Mi ugyan ezt nem látjuk, de hisszük. Hitünket alátámasztja a hitehagyó Julián császár esete. A IV. században élt római császár pogány nevelést kapott. Ennek következtében keresztény hitét elvesztette, visszatért a római bálványok imádásához. Már-már újabb keresztényüldözést indított el, amikor háborúba keveredett a perzsákkal. A csatában nyílvessző fúródott a mellébe. Akkor rájött, ki az Úr felette. Két tenyerébe gyűjtötte ömlő vérét, és kiabálta: „Győztél, Galileai!” A gyalázott Jézus pedig a fentebb leírt pompában várta ítéletre. Aki a Bibliából és a történelmi tényekből képtelen okulni, megtapasztalja legkésőbb halála után, amit János apostol látott odafönn:„Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki rajta ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan neve van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura!” (Jel 19,11-16) A leírtakból egyértelműen következik,hogy Jézus számoltatja el a hatalom képviselőit aszerint, amint az apostoloknak mondta, hogy jézusi elvek alapján vezették a népet az igazság és a szeretet alkalmazásával a jólét biztosításában, vagy a hazugság és gyűlölet gyakorlásával ördögi elvek szerint.

Zsolozsma 4.

A Szent Hippolytus áldozópapnak tulajdonított beszédből Urunk megjelenésének ünnepére 

Víz és Lélek

Jézus elment Jánoshoz és megkeresztelkedett nála. Csodálatraméltó dolog! A határtalan folyam, mely örömmel tölti el Isten városát – csekély kis vízzel mosakodik. A kimeríthetetlen forrás – amely végtelen és mindenkinek életet ad – kicsiny és múlandó vízbe merül alá. Ő aki mindenütt jelen van és semmi sem távoli számára, aki felfoghatatlan az angyaloknak és láthatatlan az embereknek – elment megkeresztelkedni, mert úgy látta jónak. „Akkor megnyílt az ég, és szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3,17) Szeretet szeretetet, és a szellemi fény megközelíthetetlen fényességet szül. Ő, akit József fiának neveznek, – az az én Egyszülöttem – isteni valósága szerint.„Ez az én szeretett Fiam ez az éhező, aki megszámlálhatatlan ezreket táplál; az elfáradó, aki felüdíti a fáradozókat; ez, akinek nincs hova lehajtania fejét, pedig tenyerén hordoz minden népet; ez, aki szenved, pedig ő gyógyít minden szenvedést; akit arcul vernek, pedig szabadságot ajándékoz a világnak; akinek sebet ejtenek oldalán, pedig Ádám oldalát is helyreállítja. Kérlek titeket, jól figyeljetek rám! Meg szeretném magyarázni, hogy mi ennek az egésznek az értelme. Vissza akarok térni az élet vizéhez, elmélkedni akarok a lelki gyógyszerekben bővelkedő forrásról. A halhatatlanság Atyja a halhatatlan Fiút és igét küldte a világba. El is jött az emberekhez, hogy lemossa őket vízzel és Lélekkel, s újjászülje a lélek és test romolhatatlanságára, ránk lehelte az élet leheletét, és romolhatatlan fegyverzetbe öltöztetett. Ha tehát az ember halhatatlan lett, istenivé is lesz. Ha pedig a víz és a Szentlélek által a keresztség pillanatától kezdve istenivé változik, akkor a holtak feltámadása után az is egészen természetes lesz, hogy Krisztus társörököse legyen. Akárcsak egy kikiáltó, olyan erőteljes hangon hirdetem tehát: Jöjjön minden nép a halhatatlanság keresztségéhez! Ez az a víz, amely a Lélekkel van egybekapcsolva, ez az a víz, amely a Paradicsomot öntözi, a földet termékennyé teszi. Ezt sóvárogják a növények csírái, éneikül nem szaporodnak az állatok. És, hogy mindent röviden összefoglaljak: Ez az a víz, amelytől az újjászületett ember megelevenedik, ez az a víz, amellyel Krisztus megkeresztelkedett, amelybe a Szentlélek galamb képében alászállt. Aki hittel száll be ebbe az újjászületést biztosító fürdőbe, aki ellene mond az ördögnek és Krisztus mellett kötelezi el magát, aki Krisztust Istennek vallja, és megtagadja azt, ami vele ellentétes – az a szolgaságot leveti és magára ölti a fogadott gyermekséget. Az ilyen ember a keresztségből fényesen tér vissza, mint a Nap, ragyogva az igazságosság sugarait. És ami mindennél több: Isten gyermekeként és Krisztus társörököseként tér vissza.Övé a dicsőség és a hatalom jóságos és éltető Szentlelkével együtt, most és mindörökké. Ámen. 

2014.01.08. szerda Vízkereszt utáni idő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.08. szerda Vízkereszt utáni idő

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentő való és ismeri Istent”(1Jn 4,7)

Isten úgy mutatta meg, hogy Ő a szeretet, hogy a Szentháromságban tökéletesen odaadta az egész isteni természetet Fiának, aki elfogadta és visszaajándékozta Atyjának, majd ketten egyetlen leheléssel adták a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő pedig ugyanígy visszalehelte az Atyának és a Fiúnak. Miután Jézus földi életében, tizenkét éves korában Mária számonkérésére teljes határozottsággal kinyilatkoztatta a jeruzsálemi templomban: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2,48b-49) Itt rá kell mutatnom egy zsidó nemzeti különlegességre, amely törvényként élt akkor, de él ma is Izraelben. Amikor a Szentföldön voltam zarándokúton, az ottani hivatalos idegenvezető hívta fel a figyelmünket: A tizenkét éveseket bizonyos korlátolt felnőtti jogokkal és kötelességekkel ruházzák fel. Ettől kezdve a tizenkét éves fiú „anyja fejére nő”: az édesanyját a hidegebb megszólítással asszonynak kell mondania; ha utcán találkoznak, nem köszöntheti mély hajlongással; fel kell esküdnie hazája védelmére. Jézus is önállóan viselkedik az előbbieknek megfelelően. Csak szelíden teszi szóvá, hogy ez az általános népszokás Istentől adott törvény, amely már önálló erkölcsi állásfoglalásra jogosít/kötelez. Vissza is megy földi családjával otthonukba, és kivárja a megváltói feladatok elkezdésével a teljes nagykorúságot, de figyelmezteti Édesanyját és tisztelt, szeretett nevelőapját arra: Ő és minden ember, elsődlegesen Istennek felel, amikor már bizonyos érettséget elér. A szülők tisztelete és szeretete azonban megelőz minden más emberi kapcsolatot, kivéve a házasságot:„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”(az emberi test felbonthatatlan szervezet, ilyen kell, hogy legyen a házassági állapot)(Ter 2,24) Az apostol mintegy összegezi, hogy a szeretet milyen sokoldalúan örömforrásunk nekünk, hívőknek:
„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk” (1Jn 4,11-12) „Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk”(13) „Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.(14)„Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben”.(15)„Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk”(16)„Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad” (16b)„Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk. Az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon”(17)„a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet”(18) Az Atya nyolcvan éve hosszú üzenetet diktált egy missziós rendfőnöknőnek, Eugénia anyának. Ebben mondta: „Mindazok, akik Atya néven szólítanak, még ha egyetlen egyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosak lesznek örök életükben a választottak társaságában” (Az Atya szól gyermekeihez, 49.old.) Jézus feltámadása után az ötvenedik napon kiárasztotta Egyházára a Szentlelket sok féle kegyelemmel.(ApCsel 2.1-39)