Évközi tizenharmadik hét keddje

Évközi tizenharmadik hét keddje

Egyházunk a mai napon Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ünnepli, amely ünnepet a magyar hagyomány Sarlós Boldogasszony napjának nevez. A magyar elnevezés arra utal, hogy ilyenkor van az aratás ideje, amelyet a régiek nem hatalmas gépekkel, hanem kézi erővel végeztek, s ennek egyik eszköze a sarló volt.
Az ünnep evangéliuma a két gyermeket váró asszony, Mária és Erzsébet örömteli találkozását írja le, amelyben érdemes odafigyelnünk mindkettőjük kijelentéseire. Egymást üdvözlő, köszöntő szavaikból Jézusnak az üdvösségtörténetben betöltött szerepét ismerhetjük meg. Mindketten Istent dicsőítik mindazért, amit életükben tett, hogy tudniillik Erzsébet már idős kora, Mária pedig szüzessége ellenére gyermeknek adhat életet. És dicsőítik Istent azért, amit az emberiség megváltása érdekében tesz: elküldi Mária gyermekét, Jézust, aki a világ Megváltója, és előtte elküldi Erzsébet gyermekét, Jánost, aki a Megváltó előhírnöke. Nem csak a két édesanya, hanem a két gyermek is találkozik, ezt jelzi az, hogy az Erzsébet méhében megmozduló magzat köszönti az Urat Mária méhében. János öröme felelet arra, hogy Isten ígérete a Megváltó elküldésére vonatkozóan valóra válik. Mária szintén az ígéretek beteljesedésének örvendezik.
A mai ünnepen kapcsolódjunk mi is lélekben Máriához és Erzsébethez, fejezzük ki velük együtt hálánkat Istennek a megváltásért!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.