Útravaló – 2019. június 30., évközi 13. vasárnap
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.
Szent
Pál apostol figyelmeztet ma: „ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába
hajtsanak titeket!” Sokféle szolgaságunk van: szolgái vagyunk a
megszokásainknak, érzéseinknek, érzelmeinknek, az elvárásoknak, a bűnnek, és
még mindenki hozzáteheti, hogy minek a szolgája, mi az, amitől nem
tud szabadulni, és akadályozza a keresztény életét. Krisztus szabaddá akar
tenni bennünket, hogy szabadon kövessük őt.
Az
olvasmányban Illés a köpenyét ráteríti Elizeusra és ezzel fejezi ki
meghívását; mi is vasárnapról vasárnapra evangéliumköpenyt kapunk, a jó hír
köpenyébe burkol az Egyház, hogy melegítsen bennünket, hogy lelkesítsen
bennünket, másrészt, hogy az emberek lássák, érezzék rajtunk,
hogy Krisztus követségében járunk, hogy Isten erejével cselekszünk.
Érdekes
az, hogy a szentleckében a szabadságról olvasunk, az evangéliumban pedig a
megkötöttségről, lemondásról van szó. Látszólag ellentétes dolgok, de a
szabadság éppenséggel az Isten mellett való döntésünk és elszakadás a
korábbi életünktől, létmódunktól.
A
krisztusi szabadság arra hív bennünket, hogy a szeretet cselekedeteit
tegyük folyamatosan: és ezt nem elég egyszer eldönteni, nem elég egyféle
módon cselekedni, folyamatosan alakulnunk kell, folyamatosan figyelni
Isten indításaira: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Nekünk se
mindig ugyanarra van szükségünk, hol ez, hol az hiányzik az életünkből. A
másik ember is így van ezzel, nem mindig ugyanazzal tudok neki segíteni,
nem mindig ugyanolyan módon kell szeretni.
Szabadnak
kell lennem a változásra, a változás képességét meg kell őriznünk
magunkban. Csak úgy tudunk azonban változni, ha van egy biztos pont, ha
van kihez alkalmazkodni, ha van egy változatlan dolog az életünkben: ez
pedig Krisztus és az ő szeretete. Ennek nem szabad változnia, ennek
állandónak kell lennie.
Szent
Ágoston tanácsa – Szeress, és tégy, amit akarsz – csak így érthető.
Krisztus radikális követésre hív, és jól összefoglalja az evangélium, hogy mire
hivatkozunk, amikor valami többet kér tőlünk Isten: családra,
megélhetésre, anyagi biztonságra. Nem ítéli el Krisztus azokat, akik erre hivatkoznak,
hiszen azért jött, hogy megmentse az embereket. Ő felajánlja a követését, útban
a béke városa, Jeruzsálem felé, megszólítja az embereket, megszólít minket
is.
Ha
egyszer aztán az eke szarvára tesszük a kezünket, komoly munka vár ránk, ne
nézzünk vissza, a munkára figyeljünk, a feladatra, amit kaptunk. Élvezzük azt a
feladatot, amire meghívott minket, találjunk abban örömet és
békét: szeress, és tégy, amit akarsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése