Húsvéti vigília a jeruzsálemi Szent Sír bazilikában: A halált őrző Sírból Élet fakad
A halott testet őrző sírból lépett ki a Feltámadott A kereszténység
bölcsője a jeruzsálemi Szent Sír bazilika, mely Urunk Jézus Krisztus
megfeszítésének, halálának a helyszínét, valamint a közeli sírboltot foglalja
magába. Ebből a sziklasírból támadt fel harmadnapra saját szavai nyomán és az
Írások szerint. A Szent Sír bazilika „Ecclesia Sancti Sepulchri” néven lett
ismertté a nyugati kereszténységben, ám az ortodox keresztények a húsvéti
misztérium másik oldalát tekintik névadónak és beszélnek a Feltámadás
templomáról, görögül Anasztaszísz-ról. A valóság együtt teljes, mert a halott
testet őrző sírból lépett ki a Feltámadott.
Az egész kereszténység legszentebb helye
A „Szent
Sír – Anasztaszísz” templom egyszerre székhelye a jeruzsálemi ortodox
pátriárkának és a jeruzsálemi latin pátriárkának is. Ezen túlmenően az örmény,
a kopt, a szír és etióp vallási közösség is kötődik hozzá. Maga a Szent Sír
számtalan templom és kápolna mintájául szolgált az egész keresztény világban.
Joggal mondhatjuk, hogy minden más szent helyet megelőzően az egész
kereszténység legszentebb helye.
A különféle keresztény felekezetek közös megegyezés alapján egymás után végzik el a saját rítusú szertartásaikat
A Szent
Sír bazilikában a különféle keresztény felekezetek közös megegyezés alapján
egymás után végzik el a saját rítusú szertartásaikat. Idén a jeruzsálemi latin
szertartású patriárkátus apostoli adminisztrátora, Pierbattista Pizzaballa
érsek tartotta a húsvéti vigília szertartást már Nagyszombat reggelén fél nyolc
órakor. Ünnepélyes bevonulást a Szent Sír bazilikába, majd azt követően
körmenetet délután fél négykor tartottak, míg este hat órakor imádkozták a
vecsernyét a Szent Sír kerek épületével szemben.
Az Isten ma is szeret, teremt, megszabadít, vezet és megbocsát, ma tölti be a megváltás művét
Pizzaballa
érsek a húsvéti vigília ünnepi szertartásában az „üdvösség történetének
misztériumáról” beszélt. A szertartás mozzanatai és Isten felolvasott Szava azt
közvetítik, hogy az Isten szeretetből teremtett és maradandóan szeret
bennünket. Ő szabadon dönt, választ, megszabadít és vezet a pusztában. Ő olyan
Isten, aki türelmes a keményszivüségünkkel szemben. Mindig vár bennünket és prófétáin
keresztül meg nem szűnően kéri, hogy térjünk vissza hozzá. És ő az, aki
megtörve késedelmünket, maga jön elénk. Szertartásunk gesztusai nemcsak
felidézik azt, amit atyáinkkal tett az Isten, hanem ő ma is szeret, teremt,
megszabadít, vezet és megbocsát. Ma tölti be a megváltás művét köztünk.
Pizzaballa
érsek megemlítette, szívesen látja, hogy a megváltás történelmi műve a
szertartásban valójában a mi üdvösségünk története, mely itt és most számunkra
valósul meg az egyház szolgálata által. A szent éjszaka néhány fontos jelét
ebben az összefüggésben értelmezte.
Szent a szabadítás éjszakája
Az
éjszaka bibliai értelemben Isten kinyilatkozatásának az ideje az álmok révén.
Az éjszakában Isten működik és oltalmaz. Ám az éjszaka másfelől a félelem, a
kétség, a magány és veszély ideje. Éjszaka a bűn. Ám a bibliai éjszaka,
kiváltképpen a Kivonulás éjszakája, melyben Izrael megszabadul a fogságától,
számunkra ezt a „szent éjszakát készíti elő, mely szerte az egész világon
megszabadítja a Krisztusban hívőket a világ tévelygéseitől” – idézett a Húsvéti
Exultet öröménekből.
A mai világ sötét éjszakái
Akkor
hát milyen éjszakától szabadít meg minket Krisztus? - kérdezte a ferences
Pizzaballa atya és azokra gondolt elsősorban, akik saját éjszakáik sötétsége
miatt nem látják a világosságot, a családok éjszakáiban, a migrálás okozta
megosztottság éjszakáiban, a munka iránti szükség éjszakáiban, a politikusok
cinikus magatartásának az éjszakáiban, a kilátás nélküli fiatalok éjszakáiban,
a vallási megosztottság, a migránsok és menekültek új formájú rabszolgaságában
és megannyi függőség sötét éjszakájában.
Ha van világosságunk, felfénylünk
A mai
napon azonban az egyház azt hirdeti, hogy ez a sötét éjszaka nincs többé,
pontosabban, vége van ennek az éjszakának. A Feltámadt Krisztus húsvéti
gyertyájáról vett láng, amit magunkkal viszünk, megvilágítja az utunkat és
reményt ad. Mi vagyunk a világosság. Nem történik semmi rendkívüli csoda
kívülről. „Vessük el a sötétség műveit és öltsük magunkra a világosság
fegyvereit” - idézett a jeruzsálemi érsek a Római levélből. A fényt,
mely megvilágította a mi saját személyes éjszakáink sötétségét, vigyük a
jelenkor megannyi éjszakájába, mert akkor majd észrevesszük, hogy nincs többé
hatalma az éjszakának. Ha van világosságunk, felfénylünk.
Isten tüze megvilágít és melenget
A tűzről
elmélkedve a szónok felidézte a Kivonulás eseményét, amikor az Isten nappal
felhőoszlop, éjjel pedig tűzoszlop formájában volt jelen népe körében. Miként
az éjszaka, úgy a tűz is Isten kinyilatkoztatására utal. Az égő csipkebokor
maga a hőség, mellyel étel készül és ami mellett megmelegszik a család. A
megáldott tűzből vettük mi is a lángot, mely megvilágította sötétségeinket –
utalt Pizzaballa atya a vigília szertartás kezdetén ünnepelt tűzszentelésre. Ám
a tűz ítélet, döntés és megtisztulás, ahogy Malakiás próféta beszél: „De ki
fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik?
Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja” (Mal 3,3). Az
üdvösség tüze megtisztítja igazságtalan ítéleteinket és a képtelenségünket,
hogy felismerjük a jót és a rosszat. De gondolhatunk az igazságtalanul, ítélet
nélkül fogvatartottakra, a hamisan megvádoltakra. Ez az éjszaka az övék,
ítéletüknek vége, az igazságosság helyreáll, ahogy Jézus mondja: „Ítélet van
most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét” (Jn 12,31).
A mi vizünk Jézus, tiszta és friss, minden szomjúságot olt
A víz,
miként a tűz, Isten tisztító jele – folytatta elmélkedését a szónok. „Akkor
majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól,
s minden bálványtól megtisztítalak benneteket” (Ez. 36, 25) – szól Ezekiel
próféta, Jézus pedig üzeni: „Aki szomjúhozik, az jöjjön hozzám és igyék”
(Jn 4, 7-14). Ez az Isten jelképe, aki megtisztít bennünket, de ne
menjünk messzi vizek után, amikor a forrás bennünk fakad föl. Szomjazunk
Istenre és a Szavára. Ezen a szent éjszakán a források megtisztultak, a mi
vizünk tiszta és friss, minden szomjúságot olt. Ezen a szent éjszakán azt is
meghirdetjük, hogy elhagyunk minden más innivalót, amely nem a Krisztus
oldalából kifolyó tiszta víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése