Ferenc pápa homíliája virágvasárnapon: Jézus előttünk járt a hit útján!
Április 14-én délelőtt a Szentatya a Szent Péter téren mutatta be a nagyhetet megnyitó ünnepélyes szentmisét, amelyen mintegy negyvenezer hívő vett részt. Beszédében hangsúlyozta, hogy Jézus az alázat, az Atya akaratára való ráhagyatkozás útját választotta a diadalittas győzelem útja helyett.
Ferenc
pápa homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk.
A
jeruzsálemi bevonulás éljenzései és Jézus megaláztatása. Az ünneplő kiáltások
és az ádáz düh. Minden évben ez a kettős misztérium kíséri belépésünket a
nagyhétbe, e szertartás jellegzetes momentumaiba: az elején körmenet a pálma-
és olajágakkal, azután a szenvedéstörténet ünnepélyes felolvasása.
Engedjük
magunkat bevonódni ebbe a Szentlélek által vezetett tevékenységbe, hogy
elnyerjük, amit az imában kértünk: hogy hittel kísérjük Megváltónkat útján, és
mindig szem előtt tartsuk kínszenvedésének nagy tanítását: az életpéldát és a
gonosz szelleme fölötti győzelmet!
Jézus
megmutatja, hogyan nézzünk szembe a nehéz pillanatokkal és a legálnokabb
kísértésekkel úgy, hogy megőrizzük szívünkben a békét, amely nem közöny, nem
szenvtelenség vagy emberfelettiség, hanem bizakodó ráhagyatkozás az Atyára, az
ő életet és irgalmat hordozó, üdvözítő akaratára; és Jézus egész küldetése
során mindig átment azon a kísértésen, hogy a „saját művét hozza létre”, hogy ő
maga válassza ki a módot, és hogy elszakadjon az Atyának való engedelmességtől.
Az elejétől, a negyvennapos pusztai harcban, a végéig, a kínszenvedésben, Jézus
ellenáll ennek a kísértésnek, az Atyába vetett engedelmes bizalommal.
Ma is,
amikor bevonul Jeruzsálembe, ő megmutatja nekünk az utat. Mert abban az
eseményben a gonosznak, a világ fejedelmének még volt egy kijátszható kártyája:
a triumfalizmus kártyája,
az Úr viszont azzal válaszolt, hogy hűséges maradt útjához, az alázat
útjához.
A
triumfalizmus kiskapukon keresztül, hamis kompromisszumokkal akarja a célt
elérni. A győztes szekerére próbál felkapaszkodni. A triumfalizmus olyan
gesztusokkal és szavakkal él, amelyek nem mentek át a kereszt olvasztótégelyén;
a másokkal való összehasonlítás táplálja, akiket mindig rosszabbnak, gyarlónak,
bukottnak… ítél. A triumfalizmus kifinomult formája a spirituális világiasság,
amely a legnagyobb veszély, a legalattomosabb kísértés, mely az Egyházat
fenyegeti (Henri de Lubac). Kínszenvedésével
Jézus elpusztította a triumfalizmust.
Az Úr
valóban együtt örvendezett a néppel, a fiatalokkal, akik nevét kiáltották és
királynak, messiásnak nevezték. Szívében örült, amikor látta Izrael
szegényeinek lelkesedését és ünneplését. Olyannyira, hogy a farizeusoknak, akik
kérték tőle, hogy feddje meg tanítványait a botrányos kijelentésekért, azt
válaszolta: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk 19,40). Az
alázat nem a valóság letagadását jelenti, valóban Jézus a messiás, valóban ő a
király.
Ugyanakkor Jézus
szíve más úton van, azon a szent úton, amelyet csak ő és az Atya ismer: ez az
az út, amely az „isteni állapotból” a „szolgai állapotba” vezet, az
engedelmességben való megalázkodás útja „a halálig, mégpedig a
kereszthalálig” (Fil 2,6–8). Ő tudja, hogy a
valódi diadal eléréséhez teret kell adnia Istennek, teret adni Istennek pedig
csak egy módon lehetséges: ez a lemeztelenedés, az önkiüresítés.
Hallgatás, imádkozás, megalázkodás. Testvéreim, a kereszttel nem lehet
alkudozni, vagy átöleli az ember, vagy elutasítja. És megalázkodásával Jézus
meg akarta nyitni nekünk a hit útját, és előttünk akart járni rajta.
Őmögötte
az első, aki a hit útját végigjárta, az ő édesanyja, Mária, az első tanítvány
volt. A Szűznek és a szenteknek meg kellett szenvedniük, hogy hitben, Isten
akaratát követve járjanak. Hogy az élet kemény és fájdalmas eseményeire hittel
tudjunk válaszolni, az „a szív különleges fáradságába” kerül (vö. Szent II.
János Pál: Redemptoris mater enciklika, 17).
Ez a hit éjszakája. De csak ebből az éjszakából ragyog fel a húsvét hajnala! A
kereszt lábánál Mária visszagondolt azokra a szavakra, amelyekkel az angyal
meghirdette Fiát: „Nagy lesz ő […]; az Úristen neki adja majd atyjának,
Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz
vége” (Lk 1,32–33).
Mária a Golgotán azzal szembesül, hogy ez az ígéret egyáltalán nem teljesült:
Fia bűnözőként haldoklik egy kereszten. Így a Jézus megalázkodása által
elpusztított triumfalizmus ugyanúgy megsemmisült az édesanya szívében;
mindketten csendben tudtak maradni.
Mária
elöl járt, utána pedig számtalan szent nő és férfi követte Jézust az alázat és
az engedelmesség útján. Ma, az ifjúság világnapján szeretnék megemlékezni a sok
fiatal szentről, különösen a „szomszédunkban” élőkről, akiket egyedül Isten
ismer, és akiket ő szeret meglepetésként felfedni előttünk. Kedves fiatalok, ne
szégyelljétek megmutatni Jézus iránti lelkesedéseteket, ne szégyelljétek
kiáltani, hogy ő él, hogy ő az életetek!
Ugyanakkor attól se féljetek, hogy kövessétek őt a kereszt útján. És amikor azt
kéri, hogy mondjatok le magatokról, hogy hagyjátok el életetek biztonságos
kereteit, hogy teljesen a mennyei Atyára bízzátok magatokat, akkor, kedves
fiatalok, örvendezzetek és ujjongjatok! Isten országának útján jártok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése