Útravaló – 2019. március 6., hamvazószerda

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Sabinam)

Rómában már a VI. századtól kezdődően minden nap egy-egy úgynevezett stációs, kijelölt templomban gyülekezett össze e szent időben az Egyház. A megszentelt hely vértanú patrónusa, lelkisége sokszor befolyásolta és értelmezte a nap evangéliumát, liturgiáját. Márciusban mi is ezekre a római bazilikákra utalva és vértanúiknak példája, közbenjárása által kísérve közeledünk megváltásunk ünnepéhez, hiszen a szentek különféle élethelyzeteiben a Lélek újraolvassa számunkra Krisztus misztériumát.

* * *

A hamu szenteltvízzel való meghintése a teremtésére utal: forrás fakadt, és Isten az agyagból megalkotta az embert, majd belé lehelte az életet. Az újjáteremtés Isten szerető működésének kinyilvánulása, amivel együtt kell működnünk – miként az agyagnak alkotójával –, így lesz életünk, Lelke által.

Ma a rabszolgája által megtérített Szent Szabina vértanú (†126) bazilikájában kezdi a böjtidőt az Egyház, aki perében így vallott: „Áldom Üdvözítőmet, Jézus Krisztust, hogy szolgálója, Szerápia által megszabadított a pokol hatalmából.” Isten az ember üdvözítésének rabszolgája, így mutatkozik a lábmosásnál és szenvedése misztériumában.

A bazilika az Aventinus dombon áll. Az evangéliumban hallott program: a böjt, az ima és a jócselekedet felemelkedést ad, de ennek vállalása erőfeszítést kíván, miként a magaslatra jutás.