Ferenc pápa: Emlékezzünk arra, amit az Úr véghez vitt az életünkben

Hogy a helyes úton járjunk, nem szabad elveszítenünk a történelmet, az üdvtörténetet, életünk történetét, Jézus velünk kapcsolatos történetét. Emlékezzünk arra, amit az életünkben tett: hogyan szeretett minket, hogyan szeretett engem – buzdított a március 7-i reggeli szentmise homíliájában a pápa.

A Mózes ötödik könyvéből vett olvasmányban (MTörv 30,15–20) a próféta arra tanítja a választott népet, hogy az Istennel kötött szövetség áldás, de átok is lehet: élet vagy halál – mondta Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Homíliájában az emlékezet kegyelméről beszélt. Három kulcsfogalmat elemzett bővebben: „ha elfordul szíved”, „ha nem hallgatsz meg, nem engedelmeskedsz”, és „ha elcsábulva más isteneket imádsz”.

Amikor szívünk elfordul és letér a helyes útról – legyen az visszafordulás vagy egy másik út, de nem a helyes út –, akkor elveszíti az irányt, az iránytűt, amellyel előre kellene haladnia. Pedig az iránytű nélküli szív közveszélyes: veszélyt jelent az adott személyre és a többi emberre. A szív akkor lép erre a tévútra, amikor nem engedelmeskedik, amikor elcsábulva más isteneket imád, amikor bálványimádóvá válik.

De mi nem vagyunk képesek meghallgatni – sok a lélekben süket ember, és mi is valamiképpen süketekké válunk a lelkünkben, nem hallgatunk az Úrra – figyelmeztetett a Szentatya. – Óvakodjunk a szemfényvesztésektől is, amelyek hamis istenek felé csábítanak minket, a bálványimádás felé. Ez a veszély leselkedik ránk végig az ígéret földje felé vezető úton, a feltámadt Krisztussal való találkozásig.

A nagyböjt segít ezen az úton haladni. Ha azonban nem hallgatjuk meg az Urat és nekünk tett ígéreteit, elveszítjük az emlékezetünket. Ilyenkor elfeledkezünk azokról a nagyszerű dolgokról, amelyeket az Úr véghezvitt az életünkben, az Egyházában, népében, és hozzászokunk, hogy saját erőnkből haladjunk, önerőből. Ezért nagyböjt kezdetén kérjük az emlékezet kegyelmét – buzdított Ferenc pápa. – Mózes arra szólította népét, amikor megérkezett arra a földre, amelyet nem hódított meg, hogy emlékezzen az útra, amelyen az Úr végigvitte őket. Amikor azonban jól vagyunk, minden a kezünk ügyében van, lelkileg jól érezzük magunkat, fennáll a veszély, hogy elfelejtjük az utat, amit megtettünk. A jólétnek, a spirituális jólétnek is megvan ez a veszélye: félő, hogy egyfajta amnéziába esünk, emlékezetkiesésünk lesz. Olyan jól vagyok, hogy megfeledkezem arról, amit az Úr tett az életemben. Elfeledem a kegyelmeket, amiket kaptam, és azt hiszem, hogy az egész az én érdemem, és így megyek tovább. Ekkor kezd visszafordulni a szív, mert nem hallja meg a saját hangját: az emlékezetet. Ez az emlékezet kegyelme.

A zsidókhoz írt levél egyik szakasza is erre a gondolatra épül, amelyben az első napok emlékezetét idézi föl. Az emlékezetvesztés igen gyakori jelenség – mondta a pápa. – Izrael népe elvesztette az emlékezetét. Ebben a feledékenységben van valami szelektív jelleg: arra emlékszem, ami jelenlegi érdekeimet szolgálja, és nem emlékszem arra, ami fenyeget. Például a nép a pusztában emlékezett rá, hogy Isten megmentette, ezt nem tudta elfelejteni; de elkezdett panaszkodni, hogy nincs víz és hús, és arra gondolt, hogy mennyi mindent hagyott Egyiptomban. Van ebben valami szelektív, hiszen elfelejtik, hogy ezeket a dolgokat a rabszolgaság asztalánál ették.

Emlékezni kell tehát, hogy a helyes úton járjunk. Ahhoz, hogy előrejussunk, nem szabad elveszítenünk a történelmet; az üdvtörténetet, életünk történetét, Jézus velünk kapcsolatos történetét. Nem szabad megállni, visszafordulni, engedni a bálványok csábításának – hangsúlyozta a Szentatya. A bálványimádás ugyanis nem csak abból áll, hogy elmegyünk egy pogány templomba és egy szobrot imádunk. A bálványimádás a szív magatartása, amikor kényelemből valamit jobban kedvelünk az Úrnál, mert elfeledkeztünk róla.

Nagyböjt kezdetén jót fog tenni nekünk, ha kérjük az emlékezet kegyelmét. Őrizzük meg az Úr emlékezetét, mindazt, amit az életünkben tett: hogyan szeretett minket, hogyan szeretett engem. És ebből az emlékből táplálkozva tudunk haladni előre. Jót fog tenni nekünk, ha folyton elismételjük Pál Timóteusnak, szeretett tanítványának szóló tanácsát: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül” (vö. 2Tim 2,8). Megismétlem, mondta a pápa: Emlékezz a feltámadt Jézust Krisztusra! Emlékezz Jézusra, aki eddig elkísért, és elkísér majd addig a pillanatig, amikor megjelenünk a dicsőséges Jézus előtt. Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy megőrizzük az emlékezetet! – fohászkodott nagyböjt első csütörtökének reggelén elhangzott homíliájában Ferenc pápa.