Évközi nyolcadik hét hétfője

Évközi nyolcadik hét hétfője

Érdekes találkozásról olvasunk a mai evangéliumban, amely szomorúan, a Jézushoz érkező személy távozásával végződik, de éppen ebből a távozásból kifolyólag fogalmazza meg maga az Úr az eset tanulságát. Az illető kezdeti jószándéka kétségbevonhatatlan. Tiszteletének legnagyobb jelét adja, amikor Jézus előtt térdre borulva teszi fel kérdését. Mégpedig nem is valamilyen jelentéktelen dologra kíváncsi, hanem a minden embert foglalkoztató és mindenki számára legfőbb dolog iránt érdeklődik: Mit kell tennie ahhoz, hogy eljusson az üdvösségre, az örök életre? Jézus rögtön felismeri a kérdező jószándékát, és jóindulat ébred benne az illető iránt, akiben oly’ nagy az igyekezet, hogy mindent megtegyen üdvössége érdekében. Válaszában Jézus a törvények megtartását szorgalmazza, amely törvény minden üdvösségre vágyó ember számára pontosan megmutatja azt az utat, amelyen járva eljuthat oda.
A törvények ismerete és megtartása természetes a kérdező számára, de érzi, hogy mindez kevés, többet szeretne tenni. Jézus is rögtön megérzi, hogy valami még hiányzik ebből az emberből, mégpedig az, hogy minden vagyonáról lemondva, szabadon kövesse őt. Ebben az esetben nem azért ajánlja a vagyon szétosztását, hogy segítse a szegényeket, hanem azért, mert éppen a gazdagság válhat annak akadályává, hogy valaki szabadon kövesse, tanítványa legyen. És ez az a pont, ahol az ismeretlen személy elbukik, távozik, kezdeti elszántsága semmivé foszlik.
Kész vagyok-e mindent megtenni azért, hogy Krisztus követője legyek és az üdvösségre jussak?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a Te gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!