Vízkereszt előtti péntek

Vízkereszt előtti péntek

Keresztelő Szent János tanúságtételének folytatását olvassuk a mai evangéliumban. János immár két tanítványa füle hallatára ismétli meg korábbi tanúságtételének legfontosabb kijelentését Jézusról: „Nézzétek, az Isten Báránya!” E kijelentés hatására Keresztelő János két tanítványában felébred a szándék, hogy ezután Jézus tanítványai legyenek. János nem akadályozza meg őket ebben, nem marasztalja őket, hiszen az ő küldetése éppen az, hogy Krisztusra, a Messiásra irányítsa az emberek figyelmét.
A két tanítvány kezdeti bátortalanságát Jézus azzal segíti legyőzni, hogy megáll és beszélgetni kezd velük szándékukról. Zavarodottan, kissé esetlenül annyit tudnak csupán kérdezni, hogy hol lakik Jézus. Az evangélista természetesen nem kezdi el magyarázni, hogy milyen házba térnek be, amely ebben az időben Jézus lakhelyéül szolgált és a párbeszédet sem folytatja. Valódi jelentősége az első találkozásnál csupán annak van, hogy a két tanítvány aznap Jézusnál maradt. A találkozás és a Jézussal való rövid együttlét nagy hatást gyakorol rájuk. Ennek egyik jele, hogy a történetben név szerint nem megnevezett szereplő maga János evangélista, aki évtizedekkel később, művének megírásakor, még mindig pontosan emlékszik a napra és az órára, amikor először találkozott az Úrral. A találkozás jelentőségének másik jele, hogy András rögtön elmondja azt testvérének, Simon Péternek és elviszi őt Jézushoz.
Tudok-e másokat Jézushoz vezetni?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te az Isten Fia vagy. Hiszem, hogy te vagy az Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hiszem, hogy te vagy minden ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád hasonlóan éljek! Tégy engem követőddé, hogy vezetéseddel az Atyához jussak! Tégy engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy engem buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!