2019. január 3., csütörtök

55 éve zarándokolt el VI. Pál pápa a Szentföldre: az Úr segítségét kérte a Zsinathoz



55 éve zarándokolt el VI. Pál pápa a Szentföldre: az Úr segítségét kérte a Zsinathoz

1964. január 4-e és 6-a között VI. Pál pápa apostoli zarándokutat tett a Szentföldön. 152 év után VI. Pál volt az első pápa, aki szabadon hagyta el Itáliát. Ő volt az a pápa, aki megnyitotta a modern kori pápák nemzetközi apostoli látogatásainak a sorát.

1812-ben Napóleon megalázó és méltatlan módon magával hurcolta VII. Piusz pápát Franciaországba és Fontainebleau-ban fogságban tartotta. Másfél századdal később VI. Pál nem is gondolhatta volna, hogy a pápák apostoli szolgálatának milyen sorozatát nyitja meg! Ő maga kilenc külföldi apostoli utat tett meg, II. János Pál 104 alkalommal indult lelkipásztori látogatásra Olaszországon kívül. XVI. Benedek és utóda, Ferenc pápa eddig egyaránt 24-24 nemzetközi apostoli utat tettek. Összesen 161 lelkipásztori út során mintegy ötszáz országot kerestek fel Róma püspökei. Az első utazás jelentőségét jól példázza az a tény, hogy annak ötvenedik évfordulóján, 2014 májusában Ferenc pápa nagy zsinati elődje, az immár kanonizált Szent VI. Pál nyomába eredt és maga is elzarándokolt a Szentföldre.
Mi adta akkor az ötletet az egyébként nyugodt karakterű és visszafogott természetű VI. Pál pápának, hogy ráadásul télvíz idején, 1964. január elején útra keljen? Ráadásul a hidegháború kemény korszakában, amikor a Szentszék a pápai utazások világában még egyáltalán nem rendelkezett semmiféle tapasztalattal, sem diplomáciai, sem technikai szinten.

Ő az első Péter utód, aki Péter hazájába látogat

Óriási meglepetést keltett – nemcsak a Vatikánban – a bejelentés híre, amit az alig hat hónapos új pápa tett 1963. december 4-én: „Örömmel jelentjük be nektek azt, amit már régóta a szívünkben hordunk” – fordult a zsinati atyákhoz VI. Pál pápa. „Meggyőződésünk, hogy a zsinat jó kimeneteléhez sokat kell imádkozni az Istenhez és számos művet kell elvégezni. Ezért érett megfontolás és sok imádság után úgy döntöttünk, hogy zarándokként arra a földre indulunk, mely a mi Urunk Jézus Krisztus hazája (Pátria), azzal a szándékkal, hogy személyesen idézzük fel üdvösségünk legfontosabb titkait, vagyis a Megtestesülést és a Megváltást... Meglátogatjuk azt a tiszteletreméltó földet, ahonnét Szent Péter elindult és ahová egyik utóda sem tért vissza. Mi mély alázattal csak rövid időt töltünk ott az imádságos áhítat, a lelki megújulás lelkületében, hogy Krisztusnak ajánljuk az ő egyházát, hogy az egy és szent Egyházba visszahívjuk a különvált testvéreinket, és hogy az isteni irgalmassághoz esdekeljünk a béke érdekében”.

Ezt az utat „felülről” szervezték

A zarándoklat ötlete azonban még korábban felbukkant VI. Pálban, erről vallanak személyes feljegyzései, így például 1963. szeptember 21-éről: „Hosszas megfontolás és isteni megvilágosodás segítségül hívása után, úgy tűnik, hogy pozitív hozzáállással tanulmányozni kell, miként lehetséges a pápa számára a Szent Helyeket meglátogatni Palesztinában. Ez a zarándoklat jellegében gyors, egyszerű, áhítatos, bűnbánati és karitász jellegű legyen!”. Ez az egyetlen olyan út, melynek gyökerében nem áll semmiféle közvetlen körülmény, vagy esemény, sem bármiféle meghívás. Belülről szólalt meg annak az igénye!

Zarándokjárás szentek és az Úr közbenjárásáért

Erre mondaná Szent Ignác, hogy akkor ez közvetlenül a Szentlélektől ered. Való igaz és egy hasonló zarándoklat, mindezt alátámasztani látszik. A II. Vatikáni Zsinat összehívását pontosan három hónappal megválasztása után jelentette be XXIII. János pápa 1959. január 25-én. 1962. október 11-én pedig megkezdődött az egyetemes zsinat, mintegy 2600 püspök részvételével. Ám előtte egy héttel XXIII. János pápa váratlanul elzarándokolt Lorétóba a Szűzanyához, hogy oltalma alá helyezze a Zsinatot. Október 4-én, Szent Ferenc napján indult zarándokútra és a Szent Szűz lorétói Házából hazatérőben betért Assisibe, hogy ferences harmadrendiként a Poverello támogatását is elnyerje. Két hónapos intenzív munka után 1962. december 8-án XXIII. János pápa lezárta a liturgikus megújulásról tárgyaló első zsinati ülésszakot, majd nem sokkal utána, 1963. június 3-án elhunyt.
Június 30-án megválasztották utódaként VI. Pál pápát. Azonnal bejelentette, hogy töretlenül folytatja a megkezdett zsinatot, bár nyilván érezte, hogy az egyházban, a püspökök között is sokan elbizonytalanodtak és inkább a zsinati munka elhalasztását várták. Ebben a helyzetben kereste a helyét az új pápa és ahogyan elődje is a nagyok segítségéhez fordult, ő egyenesen Szent Péter és az isteni Mester, az Úr Jézus támaszát kérte, in loco, azaz a helyszínen, melyet az Üdvözítő élete, szenvedése, halála és feltámadása megszentelt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése