55 éve zarándokolt el VI. Pál pápa a Szentföldre: az Úr segítségét kérte a Zsinathoz
1964. január 4-e és 6-a között VI. Pál pápa apostoli zarándokutat
tett a Szentföldön. 152 év után VI. Pál volt az első pápa, aki szabadon hagyta
el Itáliát. Ő volt az a pápa, aki megnyitotta a modern kori pápák nemzetközi
apostoli látogatásainak a sorát.
1812-ben
Napóleon megalázó és méltatlan módon magával hurcolta VII. Piusz pápát
Franciaországba és Fontainebleau-ban fogságban tartotta. Másfél századdal
később VI. Pál nem is gondolhatta volna, hogy a pápák apostoli szolgálatának
milyen sorozatát nyitja meg! Ő maga kilenc külföldi apostoli utat tett meg, II.
János Pál 104 alkalommal indult lelkipásztori látogatásra Olaszországon kívül.
XVI. Benedek és utóda, Ferenc pápa eddig egyaránt 24-24 nemzetközi apostoli
utat tettek. Összesen 161 lelkipásztori út során mintegy ötszáz országot
kerestek fel Róma püspökei. Az első utazás jelentőségét jól példázza az a tény,
hogy annak ötvenedik évfordulóján, 2014 májusában Ferenc pápa nagy zsinati
elődje, az immár kanonizált Szent VI. Pál nyomába eredt és maga is elzarándokolt
a Szentföldre.
Mi adta
akkor az ötletet az egyébként nyugodt karakterű és visszafogott természetű VI.
Pál pápának, hogy ráadásul télvíz idején, 1964. január elején útra keljen?
Ráadásul a hidegháború kemény korszakában, amikor a Szentszék a pápai utazások
világában még egyáltalán nem rendelkezett semmiféle tapasztalattal, sem
diplomáciai, sem technikai szinten.
Ő az első Péter utód, aki Péter hazájába látogat
Óriási
meglepetést keltett – nemcsak a Vatikánban – a bejelentés híre, amit az alig
hat hónapos új pápa tett 1963. december 4-én: „Örömmel jelentjük be nektek azt,
amit már régóta a szívünkben hordunk” – fordult a zsinati atyákhoz VI. Pál
pápa. „Meggyőződésünk, hogy a zsinat jó kimeneteléhez sokat kell imádkozni az
Istenhez és számos művet kell elvégezni. Ezért érett megfontolás és sok imádság
után úgy döntöttünk, hogy zarándokként arra a földre indulunk, mely a mi Urunk
Jézus Krisztus hazája (Pátria), azzal a szándékkal, hogy személyesen idézzük
fel üdvösségünk legfontosabb titkait, vagyis a Megtestesülést és a
Megváltást... Meglátogatjuk azt a tiszteletreméltó földet, ahonnét Szent Péter
elindult és ahová egyik utóda sem tért vissza. Mi mély alázattal csak rövid
időt töltünk ott az imádságos áhítat, a lelki megújulás lelkületében, hogy
Krisztusnak ajánljuk az ő egyházát, hogy az egy és szent Egyházba visszahívjuk
a különvált testvéreinket, és hogy az isteni irgalmassághoz esdekeljünk a béke
érdekében”.
Ezt az utat „felülről” szervezték
A
zarándoklat ötlete azonban még korábban felbukkant VI. Pálban, erről vallanak
személyes feljegyzései, így például 1963. szeptember 21-éről: „Hosszas
megfontolás és isteni megvilágosodás segítségül hívása után, úgy tűnik, hogy
pozitív hozzáállással tanulmányozni kell, miként lehetséges a pápa számára a
Szent Helyeket meglátogatni Palesztinában. Ez a zarándoklat jellegében gyors,
egyszerű, áhítatos, bűnbánati és karitász jellegű legyen!”. Ez az egyetlen
olyan út, melynek gyökerében nem áll semmiféle közvetlen körülmény, vagy
esemény, sem bármiféle meghívás. Belülről szólalt meg annak az igénye!
Zarándokjárás szentek és az Úr közbenjárásáért
Erre
mondaná Szent Ignác, hogy akkor ez közvetlenül a Szentlélektől ered. Való igaz
és egy hasonló zarándoklat, mindezt alátámasztani látszik. A II. Vatikáni Zsinat
összehívását pontosan három hónappal megválasztása után jelentette be XXIII.
János pápa 1959. január 25-én. 1962. október 11-én pedig megkezdődött az
egyetemes zsinat, mintegy 2600 püspök részvételével. Ám előtte egy héttel
XXIII. János pápa váratlanul elzarándokolt Lorétóba a Szűzanyához, hogy oltalma
alá helyezze a Zsinatot. Október 4-én, Szent Ferenc napján indult zarándokútra
és a Szent Szűz lorétói Házából hazatérőben betért Assisibe, hogy ferences
harmadrendiként a Poverello támogatását is elnyerje. Két hónapos intenzív munka
után 1962. december 8-án XXIII. János pápa lezárta a liturgikus megújulásról
tárgyaló első zsinati ülésszakot, majd nem sokkal utána, 1963. június 3-án
elhunyt.
Június
30-án megválasztották utódaként VI. Pál pápát. Azonnal bejelentette, hogy
töretlenül folytatja a megkezdett zsinatot, bár nyilván érezte, hogy az
egyházban, a püspökök között is sokan elbizonytalanodtak és inkább a zsinati
munka elhalasztását várták. Ebben a helyzetben kereste a helyét az új pápa és
ahogyan elődje is a nagyok segítségéhez fordult, ő egyenesen Szent Péter és az
isteni Mester, az Úr Jézus támaszát kérte, in loco, azaz a helyszínen, melyet
az Üdvözítő élete, szenvedése, halála és feltámadása megszentelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése