Ferenc pápa: A család
érték, melyet mindig őriznünk és védenünk kell!
December 30-án a Szentatya Mária és József
tapasztalatáról, a csodálkozás és az aggódás képességéről elmélkedett a
vasárnap déli Mária-ima elmondásakor. Azt követően pedig megemlékezett a
kongóiakról, és felhívta a figyelmet a család értékességére és védelmére.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma tartjuk a Szent Család ünnepét, és a
liturgia arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el Mária, József és Jézus
tapasztalatáról, akiket mérhetetlen szeretet kapcsol össze és Istenbe vetett
nagy bizalom tölt el. A mai evangéliumi szakasz (vö. Lk 2,41–52) azt beszéli
el, hogy a názáreti család Jeruzsálembe, húsvét ünnepére megy. A visszaúton a
szülők észreveszik, hogy tizenkét éves fiuk nincs az úti társaságban.
Háromnapnyi keresés és aggódás után megtalálják a templomban: az írástudók
között ül, vitázik velük. Amikor meglátják fiukat, Mária és József
„elcsodálkoztak” (Lk 2,48), és az anya elmondta neki aggódásukat: „Apád és én
aggódva kerestünk” (Lk 2,48).
A csodálkozás („elcsodálkoztak”) és az aggódás
(„apád és én aggódva kerestünk”) – az a két elem, amelyre szeretném felhívni
figyelmeteket.
A názáreti családban a csodálkozás sosem
szűnt meg, még olyan drámai pillanatban sem, mint Jézus elvesztése: ez a
csodálkozás képessége Isten Fiának fokozatos kinyilvánulásán. Ugyanez a
csodálkozás tölti el a templom írástudóit is, akik csodálkoznak „értelmén és
válaszain” (Lk 2,47). De mi a csodálkozás, mit jelent csodálkozni? A
csodálkozás és meglepődés ellentéte annak, hogy mindent magától értődőnek
tartunk, ellentéte annak, hogy csak saját szempontjaink szerint értelmezzük a
körülöttünk lévő valóságot és a történelem eseményeit. Aki ez utóbbi szerint
cselekszik, az nem tudja, mi a meglepődés, a csodálkozás. A csodálkozás azt
jelenti, hogy megnyílunk másokra, megértjük a többiek mozgatórugóit: ez a
hozzáállás fontos ahhoz, hogy gyógyítsuk az emberek közötti törékeny
kapcsolatokat, és elengedhetetlen, hogy begyógyítsuk a nyílt sebeket családunk
körében. Amikor nehézségek adódnak a családban, természetesnek vesszük, hogy
nekünk van igazunk, és becsukjuk az ajtót mások előtt. Ehelyett így kellene
gondolkodnunk: „Milyen jó van ebben az emberben?” És elcsodálkozhatnánk ezen a
„jón”. Ez segíti a család egységét. Ha nehézségeitek támadnak a családban,
gondoljatok azokra az értékekre, amelyekkel az a családtag rendelkezik, akivel
nehézségeitek adódnak, és csodálkozzatok ezeken az értékeken! Ez segít majd
begyógyítani a családi sebeket.
A második elem, amelyet szeretnék kiemelni az
evangéliumból, az aggódás, melyet megtapasztalt Mária és József, amikor nem
találták Jézust. Ez az aggódás Jézus központi szerepére mutat rá a Szent
Családban. A Szűz és a férje befogadták azt a fiút, védelmezték, és látták
növekedni korban, bölcsességben és kegyelemben maguk között, de ő elsősorban a
szívükben növekedett; lassanként pedig nőtt a szeretetük és megértésük iránta.
Ez a magyarázata, miért szent a názáreti család: mert Jézusra összpontosít,
Mária és József egész figyelme és minden gondoskodása őrá irányul.
Annak az aggódásnak kellene eltöltenie
bennünket is, amikor távol vagyunk Jézustól, amely őket töltötte el
Jézus elvesztésének három napja alatt. Aggódnunk kellene, amikor három napnál
is hosszabban elfeledkezünk Jézusról, nem imádkozunk, nem olvassuk az
evangéliumot, nem érezzük jelenlétének és vigasztaló barátságának szükségét. És
sokszor előfordul, hogy egymás után telnek a napok anélkül, hogy gondolnánk
Jézusra. Ez nem szép, nagyon nem szép! Aggódnunk kellene, amikor ilyenek
előfordulnak! Mária és József a templomban keresték és találták meg, miközben
tanított: mi is főleg Isten házában találhatunk rá az isteni Mesterre és ott
fogadhatjuk be üdvözítő üzenetét. Az eucharisztikus ünneplésben élő
tapasztalatot szerzünk Krisztusról; szól hozzánk, felkínálja szavát,
megvilágítja utunkat, nekünk adja testét az Eucharisztiában, melyből erőt
merítünk a mindennapi nehézségek leküzdéséhez.
Ma ezzel a két szóval térjünk haza: csodálkozás
és aggódás. Képes vagyok-e a csodálkozásra, képes vagyok-e meglátni a
jót másokban, és így megoldani a családi problémákat? Van-e bennem aggódás,
amikor eltávolodtam Jézustól?
Imádkozzunk a világon élő összes családért, különösen azokért, amelyekben valamiért hiányzik a béke és az összhang; és ajánljuk őket a názáreti Szent Család oltalmába!
Imádkozzunk a világon élő összes családért, különösen azokért, amelyekben valamiért hiányzik a béke és az összhang; és ajánljuk őket a názáreti Szent Család oltalmába!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvéreim!
Imádkozzunk közösen mindazokért, akik a Kongói
Demokratikus Köztársaságban erőszaktól és az ebolától szenvednek! Kívánom, hogy
mindenki igyekezzen a békés viszonyokat fenntartani, ami lehetővé teszi a
választások szabályszerű és békés lebonyolítását. Imádkozzunk közösen: „Üdvöz
légy, Mária…”
Köszöntelek mindannyitokat, rómaiak és
zarándokok, egyházközségi csoportok, társulatok és fiatalok!
Ma külön is szeretném üdvözölni az itt lévő
családokat – tapsoljuk meg az itt lévő családokat! –, de azokat is szeretném
üdvözölni, akik otthonról, tévén vagy rádión keresztül követik ezt az imát. A
család érték, melyet mindig őriznünk és védenünk kell! A názáreti Szent Család
oltalmazzon benneteket és világítsa meg szüntelenül utatokat!
Köszöntöm a mercedárius szerzeteseket, akik
ministránsokkal érkeztek Olaszország sok részéből, továbbá a legnarói és
gragnanói híveket. Üdvözlöm a villabatei cserkészeket, a codognèi pasztorális
régió bérmálkozó fiataljait (a Vittorio Veneto-i egyházmegyéből), továbbá a
bergamói egyházmegye plébániáiról, Curnóból, Palazzagóból, Gromlongóból, Barzanából
és Almennóból jött fiatalokat. És köszöntöm a szerzetesnővéreknek ezt a két
csoportját: egyik a spanyol zászlóval, másik a lengyel zászlóval.
Szép vasárnapot és derűs év
végét kívánok mindenkinek! Töltsétek derűsen az év végét! Még egyszer szeretném
megköszönni jókívánságaitokat és imáitokat! Kérlek, továbbra is imádkozzatok
értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése