Ferenc pápa: Tisztítsuk meg vallásosságunkat a képmutató legalizmustól és ritualizmustól!
Szeptember 2-án a déli Angelus elmondása előtt a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, utána pedig felhívta a figyelmet arra, hogy Szíriában újfent humanitárius válság fenyeget. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
vasárnapon visszatérünk Márk evangéliumának olvasásához. A mai szakaszban (vö.
Mk 7,1–8.14–15.21–23) a hívők – mindannyiunk – számára fontos témát érint
Jézus, ez pedig az Isten szavához való hűségünk hitelessége, szemben minden
világi beszennyeződéssel vagy legalista formalizmussal. Az elbeszélés azzal
kezdődik, hogy az írástudók és a farizeusok tiltakoznak Jézusnál, azzal
vádolják tanítványait, hogy nem tartják meg a hagyományos rituális előírásokat.
Ezzel az volt a szándékuk, hogy aláássák Jézusnak mint tanítónak a hitelességét
és tekintélyét; lényegében azt mondták: „Olyan tanító ez, aki eltűri, hogy
tanítványai ne tartsák be a hagyomány parancsait.” Jézus azonban keményen
válaszol nekik: „Képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
»Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan
tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok«” (Mk 7,6–7).
Ezt mondta Jézus. Világos és kemény szavak! A „képmutató” szó a legkeményebb
jelző, amelyet Jézus az evangéliumban használ, és a vallástanítókkal szemben
mondja ki. A törvénytudóknak, az írástudóknak mondja Jézus, hogy „képmutatók”.
Jézus
ugyanis rá akarja ébreszteni az írástudókat és a farizeusokat a hibára, amelybe
estek. Melyik hibára? Arra, hogy megmásítják Isten akaratát, nem tartják meg a
parancsait, és helyettük emberi hagyományokat követnek. Jézus szigorúan lép
fel, mert fontos dolog forog kockán: az ember Istennel való kapcsolatának igazságáról,
a vallásos élet hitelességéről van szó. A képmutató hazug, nem hiteles.
Az Úr ma
bennünket is hív annak a veszélynek az elkerülésére, hogy fontosabbnak tartsuk
a külső alakot a belső tartalomnál. Hív bennünket, hogy ismerjük fel – újból és
újból – azt, ami a hittapasztalat központja, vagyis az Isten és a felebarát
iránti szeretetet, és tisztítsuk meg azt a legalizmus és a ritualizmus
képmutatásától.
Az
evangélium üzenetét ma Jakab apostol is megerősíti, aki összefoglalja
számunkra, hogy milyennek kell lennie az igaz vallásnak; azt mondja: az igaz
vallás „meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és nem engedni,
hogy beszennyeződjünk ettől a világtól” (Jak 1,27).
„Meglátogatni
az árvákat és az özvegyeket” azt jelenti, hogy a leginkább rászorulókon, a
legtörékenyebben, a legkirekesztettebbeken kezdve gyakoroljuk a felebarát
iránti szeretetet. Olyan emberek ők, akiknek Isten különösképpen gondját
viseli, és azt kéri, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk.
„Nem
engedni, hogy beszennyeződjünk ettől a világtól” nem azt jelenti, hogy
elszigetelődünk és bezárkózunk. Nem! Itt sem valami külső magatartásra, hanem
belsőre, tartalmira kell gondolnunk. Azt jelenti: őrködünk, hogy gondolkodás-
és cselekvésmódunkat ne szennyezze be a világias gondolkodás, vagyis a hiúság,
a kapzsiság és a gőg. Igazából az a férfi vagy nő, aki hiúságban, kapzsiságban,
gőgben él, és ugyanakkor hisz, és vallásosnak tetteti magát, sőt arra
vetemedik, hogy másokról ítélkezzen, az képmutató.
Vizsgáljuk
meg lelkiismeretünket, hogy lássuk, miként fogadjuk be Isten szavát, amelyet
vasárnaponként meghallgatunk a misében! Ha figyelmetlenül vagy felületesen
hallgatjuk, nem sok hasznunk lesz belőle. Nyitott elmével és szívvel mint jó
termőföld kell fogadnunk Isten szavát, hogy belénk épüljön és gyümölcsöt hozzon
a konkrét életben. Jézus azt mondja, hogy Isten szava olyan, mint a búzamag,
melynek konkrét tettekké kell növekednie. Így maga az isteni szó megtisztítja
szívünket és tetteinket, s így az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatunk
megszabadul a képmutatástól.
Szűz
Mária példája és közbenjárása segítsen bennünket, hogy mindig szívből
tiszteljük az Urat, és iránta érzett szeretetünkről a testvérek javát szolgáló,
konkrét döntéseinkkel tegyünk tanúságot.
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Kassán (Szlovákiában) boldoggá avatták Anna Kolesárová szűz és vértanút, akit
azért öltek meg, mert ellenállt annak, hogy megbecstelenítsék. Hasonlóan a mi
olasz Maria Gorettinkhez. Ez a bátor lány segítse a keresztény fiatalokat, hogy
szilárdak maradjanak az evangéliumhoz való hűségben akkor is, amikor árral
szemben kell haladniuk és saját bőrüket kell vásárra vinniük. Tapsoljuk meg
Boldog Anna Kolesárovát!
Ami
fájdalmat okoz: még mindig háborús szelek fújnak a szeretett Szíriában, és
nyugtalanító hírek érkeznek egy lehetséges humanitárius katasztrófáról Szíria
Idlib tartományából. Megismétlem sürgető felhívásomat a nemzetközi közösséghez
és az összes érintett szereplőhöz, hogy a diplomácia, a párbeszéd és a
tárgyalás eszközét alkalmazzák, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben
tartásával és a polgári lakosság életének megkímélésével.
Köszöntelek
mindannyiatokat, Olaszországból és más országokból érkezett kedves zarándokok!
Külön is köszöntöm Caerano San Marco katekétáit, Montirone és Rovato
fiataljait, a Spanyolország városaiból érkezett, hosszú utat megtett
fiatalokat, valamint a Vespa-motorosok találkozójának résztvevőit. Látom ott a
feliratukat táblán, Isten hozott benneteket!
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése