Ferenc pápa: Magunkat
vádoljuk, ne másokat!
A Jézus általi üdvözülés nem „kozmetikázás”,
hanem az átalakít bennünket. El kell tehát ismernünk, hogy bűnösök vagyunk, és
magunkat kell vádolni, nem másokat. Így fogalmazott Ferenc pápa szeptember 6-án
reggel a Szent Márta-házban tartott szentmise homíliájában.
Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumból
indult ki, melyben Jézus azt kéri Simontól, hogy hadd szálljon be a bárkájába
és miután befejezte a prédikálást a népnek, arra hívja, hogy vesse ki hálóját
és bekövetkezik a csodálatos halfogás. Ez az epizód emlékezetbe idézi a másik
csodás halfogást, amelyre a feltámadás után kerül sor. Jézus ekkor azt kérdezi
a tanítványoktól, hogy van-e ennivalójuk. Mindkét esetben Péter felkenéséről
van szó: az első esetben emberek halászává, majd pásztorrá – jegyezte meg a
pápa. Jézus ezt követően Simon nevét Péterre változtatja, Péter pedig tudta,
hogy a névváltoztatás a küldetés megváltoztatását is jelenti. Péter büszke
volt, mert valóban szerette Jézust és ez a csodálatos halfogás jelenti az első
lépést előre életében.
Miután Simon látta, hogy a hálók majdnem
szétszakadnak a nagy mennyiségű haltól, Jézus lába elé vetette magát és azt
mondta: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Ez az első határozott
lépése a tanítványság felé vezető úton, hogy Jézus tanítványává váljon: önmagát
vádolja, mondván, hogy bűnös ember. Ez mindannyiunk első lépése, ha a lelki
életben, Jézus életében akarunk előre haladni. Ha Jézust akarjuk szolgálni és
követni, akkor ezt kell tennünk: önmagunkat vádolni: önmagunk vádolása nélkül
nem lehet előrehaladni a keresztény életben – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Van azonban egy kockázata.: mindannyian tudjuk,
hogy bűnösök vagyunk, de nem könnyű magunkat vádolni, hogy konkrétan bűnösök
vagyunk. Nagyon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy azt mondjuk, bűnös vagyok, de
ezt ugyanúgy mondjuk, mintha azt mondanánk, ember vagyok, vagy olasz
állampolgár vagyok. Önmagunkat vádolni azonban azt jelenti, hogy érezzük
nyomorultságunkat. Nyomorultnak érezzük magunkat az Úr előtt. Szégyelljük
magunkat. Ezt azonban nem szavakkal, hanem a szívvel tesszük, vagyis konkrét
megélésről van szó, mint amikor Péter azt mondja Jézusnak, hogy távolodjon el
tőle, mert bűnös ember. Valóban bűnösnek érezte magát, majd pedig érezte, hogy
üdvözült. Az üdvösségnek, amelyet Jézus hoz el számunkra, szüksége van arra,
hogy ez a gyónás őszinte legyen, mert az nem egy kozmetikai beavatkozás, amely
egy kicsit megváltoztatja az arcot két ecsetvonással. Az átalakulásnak bűneink
őszinte megvallásával kell végbemennie, így tapasztaljuk meg Péter
elcsodálkozását.
A megtérés első lépése tehát az, hogy magamat
vádolom szégyenkezve és megélem az üdvözülés csodálatát. Meg kell térnünk,
bűnbánatot kell tartanunk – buzdított a pápa, és arra hívott, hogy elmélkedjünk
annak kísértésén, hogy másokat vádoljunk. „Van, aki úgy él, hogy kibeszél
másokat, megvádolva őket, önmagára pedig sosem gondol. Amikor gyónni megyünk,
hogyan gyónunk? Mint a papagájok? – tette fel a kérdést a pápa. Csak
ismételjük, hogy ezt és ezt tettem? De vajon megérinti a szívedet az, amit
tettél? Sokszor nem. Úgy járulunk a gyónáshoz, mintha kozmetikushoz mennénk,
egy kicsit kisminkeljük magunkat, hogy jól nézzünk ki, mielőtt megyünk
valahova. De nem jutott el teljesen a szívedbe, nem hagytál helyet neki, mert
nem voltál képes magadat vádolni.”
„Az első lépés tehát a
kegyelem, hogy mindenki megtanulja vádolni magát és nem másokat. A jel, hogy
valaki ezt nem tudja megtenni, hogy egy keresztény nem tudja önmagát vádolni
az, amikor hozzá van szokva, hogy másokat vádoljon, kibeszélje őket, hogy mások
életébe üsse bele az orrát. Ez pedig csúnya jel. Én is ezt teszem? Ez egy jó
kérdés ahhoz, hogy eljusson a szívünkhöz. Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy
elcsodálkozva találjuk magunkat előtte, amelyet a jelenléte vált ki belőlünk.
Kérjük a kegyelmet, hogy konkrétan bűnösnek érezzük magunkat és azt mondjuk,
amit Péter: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” – zárta csütörtök reggeli
homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése